A legtöbb történelmi alakot ismertető kiállítás tele van az illetőhöz köthető tárgyakkal: Kossuth gyerekkori koponyája, a kis Mozart cipője, koronák, könyvek, miegymás. Még a legszerényebb helytörténeti kiállításokon is szerepel valamilyen legendás lekvár, amit legalább távolról köthetnek valakihez, és persze ott van Szent István Szent Jobbja, amit minden évben körbe is hurcolnak a városban, a Szent Koronát, a palástot, a kardot és az országalmát pedig külön is meg lehet tekinteni. Attilával más a helyzet: róla nagyjából semmi nem maradt fenn, személyesen hozzá köthető lelet pedig pláne nem – ennek ellenére a Magyar Nemzeti Múzeum Attila-kiállításán 13 ország 64 múzeumának 400 műtárgya szerepel.

Innen szép nyerni – gondoltam magamban, amikor a múzeum felé bandukoltam egy borongós őszi délelőttön. Amit Attiláról tudok, azt legfeljebb konteókból és Gárdonyi Gézától tudom, és még ezt is elég nehéz tudásnak nevezni. Az megvan, hogy Attila 453-ban halt meg, és hogy hármas koporsóba temették – bár hogy ez alatt mit kell érteni, az már homályosabb. A sírja lehet a Duna vagy a Tisza alatt, vagy épp Székesfehérváron. Az is megvan, hogy a sírásókat mind egy szálig lemészárolták, hogy a fejedelem nyughelye örökké titokban maradhasson. Csak Attila nincs meg. A múzeumhoz érkezve hatalmas vörös molinók hirdették, hogy mégis van odabent valami – hát ha valamit, ezt érdemes megnézni. Hátha igaza lesz Gárdonyinak, bár hogy miben, azt akkor még nem sejtettem.

A hunok leszármazottai

A kiállítást Hankó Balázs kultúráért és innovációért felelős miniszter nyitotta meg január 22-én, aki rögtön minden magyar őseként aposztrofálta Isten ostorát: „az egész világ úgy tartja, hogy mi, magyarok, a hunok leszármazottai és örökösei vagyunk. A valaha volt egyik leghatalmasabb birodalomé. És annak alapító uralkodójáé, Attilláé. És pont mi, magyarok feledjük, pontosabban minkkel, magyarokkal próbálták mindazok elfeledtetni, akik idegen érdekeket képviseltek, országunk vezetőinek álcázva magukat”. Nagy szavak, de vajon alátámasztja-e őket valami, például az előbb emlegetett 400 műtárgy?

Röviden: nem. Hosszabban: de, de nem úgy. Mivel Attiláról szinte semmit nem lehet tudni, kortárs írásos források is csak a hatodik században élt Priszkosz rétortól maradtak fenn, a maradék teret kitölti a fantázia, ahogy ez Hankó miniszter esetében is történt. De ne legyünk igazságtalanok: a hun-magyar rokonság bizonyítása annyira régi elmélet, hogy már a középkorban sem számított újdonságnak, sőt olyan népszerű maradt, hogy egy kínai szerző 1908-ban egy sci-fit is szentelt neki, és az azóta is népszerű kurultáj táján.

Újjászületés

Attila vére dobolt a fülemben, amikor beléptem a kiállítás első helyszínére, az interaktív jurtába, ahol épp vetítés folyt (mindig az folyik). Ebből andalító hun dallamok mellett megtudhattuk, hogy nem igazán tudunk semmit, a külföldi nyugdíjasok pedig azt, hogy a múzeum által biztosított kempingszéket hátrahagyni nem szabad. Akármilyen röhejesnek is tűnt az egész, jó ráhangolódást jelentett: itt már kiderült, hogy tényleg nem tudunk semmit, de még annyi terem volt hátra, hogy nem adtam fel a reményt.

Forrás