A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Élőhelyvédelmi Szakosztálya idén először szavaztatta meg a hivatásos természetvédőket arról, hogy szerintünk melyik magyarországi ökoszisztéma legyen az év élőhelye. Az 52 éve alapított szervezet sajtóközleménye szerint az egy hónapig tartó szakmai szavazáson a szikes tó és a láprét előtt az első Év élőhelye címet a növénytársulásai okán külön kategóriának számító fáslegelő (így egybeírva) nyerte.

Az őshonos fákkal tarkított, gazdasági célra hasznosított gyepterületek olyan másodlagos ökoszisztémák, amelyekben az erdőkhöz képest ritkásabban álló őshonos fafajok terebélyes koronái alatt legelő haszonállatok miatt nincs nincs cserjeszint vagy sűrű újulat. A természetvédelmi szempontból is fontos legeltetéses állattartás hiányában „olyan szukcessziós folyamatok indulnak el, amelyek már középtávon is fenyegetik az idős faóriásokat. Ezek a fák évszázadok óta versenytársak nélkül növekedtek, ágrendszerük ehhez a térálláshoz alkalmazkodott. A hirtelen felnövő egyéb fák képesek »megfojtani« őket azáltal, hogy az oldalágak fotoszintetizáló felületét árnyékba borítják”.

Az MME közleményéből kiderül, hogy a Kárpát-medencében az ilyen élőhelyek a Zempléntől a Bakonyig gyakoriak a magyarországi középhegységekben, Szatmár-Beregben, az Őrségben és a Balaton-felvidéken pedig tájképalkotó ökoszisztémáknak számítanak, akár csak az Alföld hajdan vízjárta tájain (Túristvándi, Eperjeske, Tiszabecs, Tiszaigar), és a megmaradt dél-alföldi pusztákon (Bélmegyer), továbbá Tolnában (Bogyiszló) és Baranyában (Csokonyavisonta) is.

Az MME szerint ennél az élőhelynél a „papír” és a védettséget jelző tábla másodlagos jelentőségű: sokkal fontosabb, hogy fennmaradjon az őket létrehozó emberi hatás, azaz a legeltetés, a nem odavaló fásszárúak kiszedése.

Forrás