A 2026-os tavaszi választások előtt Magyarországon valami egészen szokatlan történt. A rendszer papíron továbbra is egyfordulós, de valami megváltozott. A politikai tér úgy torzult el, hogy a február 21. és március 6. közötti ajánlásgyűjtés lett az első forduló – csak éppen senki nem meri így kimondani.
Egy új pólus felemelkedése – és a többiek eltűnése
Az elmúlt másfél évben egy új ellenzéki erő olyan intenzív – és sokszor kirekesztő – hangulatépítésbe kezdett, hogy a választók jelentős része mára két táborra osztotta a politikai mezőt. A korábbi pártok egy része félreállt, visszavett, vagy egyenesen nem is indul. A közvélemény pedig úgy lett kondicionálva, talán helytelenül, de ma már sokan úgy vélik, hogy „két esélyes van, a többi csak zavar.”
Ez azonban nem a demokrácia logikája. Ez a beszűkítés logikája. A választói szabadság korlátozódása. A politikai sokszínűség felszámolása.
Az ajánlásgyűjtés – amely eltávolodott eredeti céljától
Természetes, sőt helyes, hogy csak az indulhasson, akit a választók ajánlanak. Ez a demokrácia egyik alapköve. Csakhogy most ez az alapelv ellenünk, polgárok ellen fordult. Miért?
Mert az ajánlás ma már nem arról szól, hogy kit tartok alkalmasnak, kinek a kvalitásait ismerem, kinek a munkáját láttam. Hanem arról, hogy:
- kit mondtak esélyesnek,
- kit toltak elém hónapokon át,
- kit mutattak alkalmasnak akkor is, ha nem feltétlen az,
- kitől féltettek,
- kire mondták, hogy „úgysem lesz jobb.”
A propaganda olyan mértékben árasztotta el a közvéleményt, és olyan mértékben nyert teret a celeb és influenszer politizálás, hogy az ajánlás intézménye – amely a választói akarat tiszta kifejezése kellene legyen – a manipuláció eszközévé és a választás első fordulójává vált.
A választók egy része valószínűleg már nem saját meggyőződésből ajánl majd jelöltet, hanem a beléjük sulykolt „kétpólusú valóság” alapján. Főleg akkor, amikor az általuk ajánlani kívánt jelöltet már a rajtvonal előtt kiszorította a propaganda hatása. Így az ajánlásgyűjtés nem a demokrácia kapuja, hanem a demokrácia szűkítése lett.
Kialakulhatott a kétpólusú ketrec
Ha a választók már az ajánlás pillanatában kizárják azokat, akik nem tartoznak a két nagy blokk egyikéhez, akkor a politikai rendszer önmagát zárja ketrecbe. A sokszínűség eltűnik. A képviselet beszűkül. A társadalom jelentős része hang nélkül marad. A demokratikusabb irányba forduló változás esélye pedig elvész. Kérdés így már nem az, hogy leváltják-e a jelenlegi rendszert, hanem annyi csupán, hogy más kezébe adják-e át a karmesteri pálcát. Talán új zenekar, a régi köttával. Így a jelenlegi rendszert nem a demokrácia váltja le, hanem az, aki a leghangosabban követelte magának.
Ez nem természetes folyamat. Ez nem egészséges fejlődés. Ez nem „politikai racionalizálódás”. Hanem a demokratikus tér beszűkítése, amelyet a választók félelme, bizonytalansága és a rájuk zúdított propaganda együtt hozott létre.
Az első forduló, amely eldönti, miről szól a második
Ez az időszak most többről szól, mint valaha. Már itt eldőlhet, hogy a választók valódi demokráciát akarnak‑e, vagy beérik egy kétpárti autokrácia kényelmes illúziójával. Hogy lesz‑e esélyük azoknak, akik nem férnek bele a kétpólusú narratívába, vagy már a rajtnál kizárják őket.
A választók most nem csak ajánlást adnak.
A kérdés egyszerű. Demokráciát akarunk – vagy csak annak látszatát
Az „első forduló” tétje nem az, hogy ki nyer. A tét az, hogy a szükséges, alkalmas, de nem a ricsajt választó politikus indulhat-e.
Ha hagyjuk, hogy a propaganda dömpingje mondja meg, kit ajánlhatunk, akkor a demokrácia nem a szavazófülkében hal meg, hanem már az ajánlásgyűjtés első napján.
A döntés a választóké. Most mutatják meg, hogy valódi sokszínűséget, vagy kétpólusú beszűkülést akarnak.
— Borítókép: illusztráció








