Bár a biomassza-erőműveket világszerte, így az Egyesült Királyságban is az alacsony, vagy zéró kibocsátású energiatermelés ígéretes megoldásaként szokás számon tartani, Nature Sustainability folyóiratban április 20-án megjelent tanulmány a fatüzelés esetében ennek ellenkezőjét bizonyítja – írja a brit Guardian.

A természetes erdőkből letermelt faanyag elégetése a kutatók szerint még akkor is jóval nagyobb szén-dioxid-kibocsátással, ha az erőmű – a magyar nyelvű szakirodalomban „Bioenergia Szénleválasztással és Tárolással” címszó alatt tárgyalt – BECCS (Bio-energy with carbon capture and storage) technológiával üzemel. Vagyis a fa, növényi hulladék vagy trágya elégetése során keletkező szén-dioxidot az erőművekben a lehető legenergiatakarékosabb utóégés-leválasztással visszanyerve, többnyire cseppfolyósítás után elszállítva, a felszín alatt eltárolják. A technológia elméletileg azért karbonsemleges megoldás, mert a vegetáció által elnyelt üvegházgáz a biomassza égetése után sem kerül vissza a légkörbe.

A most megjelent tanulmány szerzőinek adatmodellezésen alapuló számításai szerint azonban az ilyen rendszereknek még akkor is évtizedekbe telhet a „negatív kibocsátás” elérése, ha a tüzelőanyagot nem a véghasználattal kitermelt fák, hanem az erdészeti és faipari hulladék, illetve a gyors növekedésű lágyszárú ültetvények fedezik. Problémás az is, hogy a kibocsátott szén-dioxid-mennyiség jelentős része az erőművi végfelhasználást megelőzően kerül a légkörbe, ezért leválasztani sem lehet. Ráadásul az sem elhanyagolandó, hogy a fatüzelés energiahatékonysága jócskán elmarad a fosszilis energiaforrásokétól, miközben kétszeres a kibocsátás mértéke.

Tim Searchinger, a Princeton Egyetem vezető kutatója, a tanulmány első szerzője ezért semmilyen szinten sem tartja támogatandónak az erdőkből letermelt biomassza energetikai felhasználását, amit Magyarországon a legutóbbi időkig állami szinten dotáltak, és zöldenergiaként reklámoztak. Függetlenül attól, hogy szén-dioxid-leválasztással és -tárolással operáló új, vagy a hagyományos erőművi technológiákról van-e szó, a fatüzelés a fosszilis energiahordózókénál is nagyobb mértékben növeli a szén-dioxid-kibocsátás mértékét, miközben jelentősen megemeli az energiaárakat.

Az idézett magyar nyelvű szakirodalom szerint a kifejezetten a BECCS céljából telepített energiaerdők felhasználásával a metódus akár még optimális is lehetne, de ha a technológiát „éghajlati szempontból jelentős mértékben, gigatonnás méretekben szeretnénk hasznosítani, abban az esetben hatalmas mezőgazdasági területeket, erdőket és más, a természethez tartozó területeket kéne a biomassza-ültetvények rendelkezésére bocsátani. Feltételezések szerint ez a területigény elérheti az 1 milliárd hektárt is. Ekkora terület elzárása kizárólag egy cél érdekében megnövelné a maradék területért való versengést és a termékek piaci árának ugrásszerű emelkedését okozná. Ráadásul a biodiverzitás csökkenéséhez is vezetne, hiszen monokultúrák létesülnének a természetes ökoszisztémák helyén”.

Forrás