„Ha elképzelünk egy földgömböt, ami a magyar tudományosság, akkor az MTA a magja” – mondta Pósfai Mihály, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) frissen megválasztott elnöke az intézmény keddi tisztújító szavazása után tartott sajtótájékoztatón. Pósfai elmondta: sokaknak talán nem egyértelmű, hogy az MTA miért tölt be fontos szerepet a magyar tudományos életben, de szerinte messze nem arról van szó, hogy a szervezet csúcsán ülő akadémikusok jelölik ki a tudomány számára az irányokat.

Az akadémia új elnöke kiemelte a kutatástámogatási tevékenységének fontosságát, és elmondta: programjának egyik fő célkitűzése, hogy a 19 ezer fős köztestületi tagságot az eddiginél jóval nagyobb mértékben bevonja az MTA életébe. A tudomány gyors ütemben változó terület, és szerinte elengedhetetlen, hogy az MTA rugalmasan kövesse a változásokat. Mint mondta, Magyarországon is változás van; szerinte a leendő miniszterelnök, Magyar Péter tegnapi, a közgyűlésen tartott beszéde bizakodásra ad okot a jövőre nézve. Az új működési kereteket a leválasztott kutatóhálózat, az ELTE-hez került négy intézet és minden érintett akadémikus bevonásával kell kialakítani. „Csak magunkat okolhatjuk, ha nem tudjuk kihozni a legtöbbet ebből a helyzetből” – mondta az MTA új elnöke.

Arra az újságírói kérdésre, hogy milyennek látja Magyarország pozícióját a nemzetközi kutatói térben, és hogy mik a tervei a fiatal kutatók elvándorlásának megakadályozására, elmondta, hogy bár a legutóbbi két Nobel-díj nagyon rangos pozíciót jelent, a magyar kutatók Horizont programból való kizárása hatalmas hátrány.

„Ha most vissza tudunk térni Európába, akkor felívelő időszak jöhet. Ami a fiatal kutatókat illeti: készültek felmérések róluk, és a külföldön élők azt válaszolták, hogy a hazatéréshez először is kormányváltás kellene, valamint kiszámítható körülmények és tisztességes fizetések. Az első megtörtént, a többit meg kell teremteni.”

Kecskeméti Gábor, az MTA most megválasztott főtitkára szerint a kutatóintézetek helyzete az elmúlt években nagyon zavaros volt – ő maga is egy ilyen intézetnél dolgozott, és a külföldi partnerek leginkább a kiszámíthatatlanságot érzékelték. Eközben a fiatal kutatók által hozzáférhető pályázatok rendszere is aggasztóan leépült. Kovács Ilona főtitkár-helyettes hozzáfűzte ehhez, hogy szükség van a posztdoktori rendszer visszaállítására, ami a pozíciókat, a kutatási lehetőségeket és az ösztöndíjakat is érinti.

Az MTA a HUN-REN nélkül tárgyalna az új kormánnyal

Pósfai Mihály a Qubit kérdésére elmondta: abban a tárgyalási folyamatban, ahol a kutatóintézetek és az akadémia viszonyára vonatkozó új koncepciót alakítják ki, a dolgozói képviseletre, az MTA és az új kormány képviselőire, illetve nyilvánvalóan az intézetek és az ELTE képviselőire is szükség lesz. Ugyanakkor arra a kérdésre, hogy vajon a HUN-REN vezetőinek is helyük van-e ezen a tárgyaláson, azt válaszolta: „Nem hiszem”.

Kecskeméti szerint a HUN-REN jelenlegi irányítása nagyon eltér attól, ahogyan az MTA vezette a kutatóhálózatot: korábban 10-12 ember elegendő volt, míg az utóbbi években elszaporodtak a különböző osztályok, főosztályok, igazgatóságok, ami növelte az adminisztrációs terheket. Bár a nemzetközi átvilágítások számos, az irányítási struktúrában kialakult diszfunkciót feltártak, a HUN-REN vezetése a változásra vonatkozó javaslatokat nem hajtotta végre.

A HUN-REN intézetvezetői most sokat tehetnek saját dolgozóikért, mondta főtitkár, aki szerint az utóbbi években két fő oka volt a problémáknak: a kompetenciahiány a vezetésben, valamint bizalomhiány a tudománypolitika és a tudomány képviselői között. Pósfai szerint sem szándékosan okoztak pusztítást a HUN-REN vezetői, „csak így sikerült.” Mint mondta, ő is jelen volt a legutóbbi dolgozói fórumon, ahol már tapintható volt a bizalom hiánya.

Kecskeméti szerint a magyar tudományos élet visszarendezéséhez legalább kétlépéses folyamat kellene. Első körben a kutatóhálózat sorsának rendezése, amit kimunkált, alapos tárgyalási folyamattal érnének el, a második lépés pedig az összes többi érdekelt féllel való megállapodás, elsősorban a tudományfinanszírozás kérdéseiben. „Minden pénzosztóval beszélni kell, és átlátható, kiszámítható pályázati rendszert teremteni” – mondta Kecskeméti.

Kovács Ilona főtitkárhelyettes szerint az egyetemek képviselőire is szükség lesz a kiegyensúlyozott tárgyalásokhoz: az egyetemek is kutatási intézmények, és az itt működő kutatócsoportokból egyre kevesebb van. „Ezeket kellene fenntartani, ezért a tárgyalásokon nekik is ott a helyük.” Ugyanakkor Pósfai szerint bár az Akadémián megmaradt a kutatói szabadság, az egyetemek és a kutatói hálózatok megsínylették az elmúlt éveket. Maga a kutatóhálózatok leválasztása, az „öncsonkítás” is az autonómia csökkenése volt, ezért olyan irányító testületeket kell létrehozni, amelyek önállóak és ahol garantálható az autonóm, szakmai alapú döntéshozatal. Kovács szerint a megoldás részleteiről még korai beszélni – először a tárgyalási helyzetet kell kialakítani.

Forrás