A Sangiovese szőlőből készült vörös chiantiknak nevet adó toszkán borvidék ókorban is lakott Cetamura del Chianti településének határában feltárt hulladékkút tartalmának elemzése – az olasz vörösek ősi felsőbbrendűségét hirdető gasztrosoviniszták mellett – a szőlőtermesztés és borkészítés történetét kutatók nemzetközi közösségét is alaposan meglepte.

Az időszámítás előtt 300 és az időszámítás után 300 közötti időszak szerves hulladékának tartalmát a beiszapolódása miatt oxigénmentes környezetben megőrző leletanyagban talált szőlőmagok genomikai vizsgálata a termesztett szőlőfajták korábban nem ismert történeti folytonosságot mutatta ki – olvasható az ausztrál Connect Sci tudományos portál ismertetőjében.

A Journal of Archaeological Science folyóiratban megjelent tanulmányában a brit, francia és amerikai archeobotanikusokból álló kutatócsoport azt állítja, hogy a feltáráskor előkerült 80 mag DNS-szekvenálási eredményén alapuló filogenetikai elemzése azt mutatja, hogy a magok túlnyomó többsége az etruszk civilizáció idejétől közel másfél évezreden át ezen a területen termesztett egyetlen szőlőfajtához tartozik.

A magok filogenetikailag a Közép- és Kelet-Európában ma is termesztett, magyarul Szürkebarát (franciául: Pinot gris; olaszul: Pinot grigio; németül: Grauburgunder) néven közismert fajtát képviselik. Ami egyben azt is jelenti, hogy a fehér borszőlők a kezdettől meghatározzák az etruszk-római eredetére méltán büszke itáliai borkultúrát.

Forrás