A jelenkor számos problémájáért hajlamosak vagyunk az építészetet felelősnek tekinteni. Környezetszennyezés, a természetes élőhelyek pusztítása, a korlátok nélküli kitermelés, a városokban tapasztalható dzsentrifikáció, a befektetői érdekek érvényesülése a közösség érdekei fölött, a társadalmi egyenlőtlenségek (szó szerinti) bebetonozása – hosszú a lajstrom. Pedig az építészet nem azonos az építőiparral, főként nem az építtetői érdekek képviseletével. Mindig volt és van olyan szegmense, amely alárendeli magát a rövid távú politikai vagy befektetői érdekeknek, ugyanakkor innovatív terület is, amely akár a jövő laboratóriumaként is értelmezhető, miközben képes gyakorlati válaszokat találni a felsorolt problémákra.

Tény, hogy az építőipart felelősség terheli a környezet romló állapotáért: egyes tanulmányok szerint a világ szén-dioxid-kibocsátásának akár 40 százalékáért is felel, miközben a nyersanyagok legnagyobb globális felhasználója. Ezért is releváns a „nemépítés” paradigmája, az „architecture without building” gondolata és praxisa. Ugyanakkor a progresszív építészet és a róla egyre kevésbé leválasztható kortárs tervezőművészet az, amelyik környezetkímélő megoldásokat használ, ökológiai és társadalmi szempontból fenntartható épületeket, tereket képes létrehozni és bebizonyítja, hogy a városfejlesztés, akár a tömeges lakásépítés sem kell, hogy nélkülözze az innovatív gondolkodást. Tény, hogy sok városban kevés a jó minőségű és megfizethető lakás. Az építészek és várostervezők ugyanakkor Európában több helyen megmutatták, hogy képesek a két szempontot egyszerre érvényesíteni, miközben élhető városi környezetet teremtenek.

A budapesti EDGE FEST, amelyet már második alkalommal rendez meg az Építészfórum, idén június 18-19-én, a lokális kontextussal ütközteti a kortárs építészet kérdéseit. „Meggyőződésünk, hogy az építészet nemcsak házak tervezéséről szól, hanem azokról az ökológiai, társadalmi és technológiai kihívásokról is, amelyekre térbeli helyzeteken és egyfajta tervezői gondolkodáson keresztül lehet választ adni” – mondja Kőszeghy Flóra építész, képzőművész, az EDGE egyik kurátora.

„Olyan előadókat kerestünk, akik saját praxisukon keresztül képesek megmutatni, hogy a klímaváltozás, a lakhatás, a városi sűrűség, a közösségi terek vagy a technológiai átalakulás kérdései milyen konkrét tervezői helyzetekben válnak megkerülhetetlenné.”

Idén az EDGE FEST spektruma a klasszikus építészeti gondolkodástól a vizuális kultúrán át a kísérleti, digitális tervezésig terjed, és a meghívottak között számos holland szakembert találunk. Mint Kőszeghy Flóra mondja, „ez nem kijelölt nemzeti fókusz eredménye”, ugyanakkor nem is véletlen. Hiszen egy olyan országban, ahol a vízzel, a korlátozott térrel, a mesterséges tájjal és a folyamatos alkalmazkodással való együttélés régóta nem elméleti kérdés, hanem a mindennapi téralakítás feltétele, szükségszerűen kialakul egy olyan tervezői kultúra, amelyben a pragmatizmus nem zárja ki a vizionárius gondolkodást, talán azért sem, mert mindez nagyfokú nyitottsággal párosul.

A holland vizualitás éppen azért tudott mindig is trendformáló lenni, mert a kísérletezés során az innovatív szemlélet formát talál magának – összegez a kurátor.

A meghívott holland szakemberek névsora tükrözi az építészeti gondolkodás alakulását, a nyitást más területek felé. Winy Maas, az MVRDV stúdió egyik alapítója, Job Floris, a rotterdami Monadnock alapító építésze, Erik Kessels képzőművész és kurátor, Thomas Widdershoven és Nikki Gonnissen tervezőművészek, az amszterdami Thonik design stúdió társalapítói.

Winy Maas az MVRDV társalapítójaként a kompaktabb, zöldebb és élhetőbb városok lehetőségeit kutatja; legismertebb munkái közé tartozik a rotterdami Markthal és a Boijmans Van Beuningen Múzeum műtárgyraktára (Depot). A Markthal bátor építészeti gesztus egy sok tekintetben nem hagyományos holland városban.

Fenntartható módon ötvözi a kereskedelem, a szabadidő, a lakásépítés és a városi parkolás igényeit. Biztonságos, fedett tér a hatalmas boltív alatt, amely a klasszikus piactér gondolatából és az épített környezetre való reflexiókból született.

Maas az épület tízéves születésnapja körül a Markthal körül felcsapó vitákra is reflektált, és mintha arra is reagálna, hogy az épületeinkre elsődlegesen még szubjektív ízlésszempontok alapján tekintünk, miközben funkcionális társadalmi terek.

„Megértem, hogy az emberek véleményt nyilvánítanak, egyeseknek tetszenek az épületeink, másoknak nem annyira – ez rendben van, mert ilyen a társadalmunk. Ha hirtelen mindenkinek tetszene, elkezdenék kételkedni magamban, mert nem mentem el a határokig, arra a területre, ahol a jövőért kell megküzdenünk.”

Erik Kessels holland képzőművész, kurátor és kommunikációs tervező a fotográfia és a kortárs művészet határterületein alkot; több mint száz könyvet publikált újraértelmezett képekből, bestseller kötetei a Failed It! és a Complete Amateur.

Kessels, aki gyakran hangsúlyozza a hiba, azaz a kísérlet, a tévedés, az újbóli kísérlet fontosságát, néhány éve így nyilatkozott a tervezői szakmák jövőjéről: „fantasztikus, hogy át tudunk nyúlni különböző területekre. Ezt 10–15 évvel ezelőtt még sokkal nehezebb volt megtenni. Ma a művészeti egyetemeken a hallgatók a diplomájuk megszerzése előtt két-háromféle területen is kipróbálják magukat, például fotózásban, grafikai tervezésben, az illusztrációk terén.

A jövőben is lesznek olyanok, akik nagyon jók valamiben, legyen az tipográfia, építészet, formatervezés vagy fotózás, és már szinte ösztönösen csinálják.

De egyre több lesznek, akik a különböző tudományágak között mozogva készítenek nagyon érdekes munkákat. Izgalmas, amikor egy építész terméktervezéssel foglalkozik, vagy egy grafikus épületet tervez. Ezt egyre gyakrabban fogjuk látni.”

Job Floris építész annak a rotterdami székhelyű Monadnocknak az alapítója, amely irodaépületek, belső terek és installációk tervezése révén a jövő városi viszonyainak feltárására összpontosít. Munkáikban gyakran visszatérő dichotómiák a kortárs jelleg és a konvenció, az ábrázolás és a populizmus, a konvenciók és a banalitás.

A kettősségekről beszélt az Építészfórum pár évvel ezelőtti interjújában is: „…értjük és elfogadjuk a konvenciókat és a szokásokat, és azzal is tisztában vagyunk, hogy a »hagyomány« többé már nem semleges szó. Konzervatív emberek igyekeznek kisajátítani a »hagyomány« szót, míg mi egy képlékenyebb és szabadabb olvasatára törekszünk. Gustav Mahler romantikus zeneszerzőtől származik az idézet, hogy »a hagyományőrzés nem a hamu ápolását, hanem a tűz megőrzését jelenti«.

Fontos gondolkodni a konvenciókról, a hagyományokról, a kontextualizmusról és a konzervativizmusról, és meg kell tartani néhány dolgot, ami kényelmet nyújt. Azt is gondolom, hogy az építészek túlságosan provokatívvá válnak, amikor futurisztikus épületeket terveznek, amelyek úgy néznek ki, mint az űrhajók, ezzel szemben szerintem sokkal érdekesebb, ha végignézzük a történelmet, és olyan építészek után kutatunk, akik nem voltak sem modernisták, sem klasszicisták, hanem a kettő kombinációjára törekedtek.”

Thomas Widdershoven holland designer, feleségével, a grafikus tervező Nikki Gonnissennel együtt az amszterdami Thonik stúdió alapítója, amely vizuális kommunikációs és grafikai munkáiról ismert, de interdiszciplináris módon gondolkodik. A Thonik világszerte ismert megrendelőkkel dolgozik együtt, többek között Amszterdam városával, a hongkongi M+ Múzeummal, vagy a Schiphol pepülőtérrel, de készítettek már arculati elemeket a holland Szocialista Pártnak is.

A stúdió Amszterdamban, egy fekete-fehér csíkos épületben működik, amelyet saját maguk terveztek. Az épületet a Royal Institute of Dutch Architects 2020-ban Az év legjobb ikonikus épülete díjjal tüntette ki.

A tervet olyan épületek ihlették, amilyeneket például Tokióban látni, ahol a szokatlan formájú irodaházak gyakran apró telkekre szorítva jelennek meg. „A grafikai tervezéstől az építészetig nagy lépés vezet, de mégis, csak egy lépés” – mondta Thomas Widdershoven, amikor az amszterdami Wibautstraaton lévő épületükbe költöztek.

„El lehet képzelni, hogy a grafikai tervezésben szerzett sokéves tapasztalatunkkal nem volt akkora ugrás egy épület megtervezése. Ugyanakkor mi ezt egy kicsit másképp csináljuk, mint az építészek.”

Ami a belső teret illet, flexibilisnek gondolták el, pontosan úgy, ahogy a tervezőművészet határait. „Az építészek többsége kedvezően fogadta ezt az épületet, de tudom, hogy amikor építészek kezdenek tipográfiával foglalkozni, én kicsit aggódni szoktam. Másfelől viszont, ha a folyamat nyitott, ahogyan a mi esetünkben is volt, és az ember építészekkel, belsőépítészekkel és formatervezőkkel dolgozik, akkor kialakul a valódi együttműködés. Így sokkal nagyobb az esély arra, hogy az elkészült épület megfeleljen a magas építészeti elvárásoknak és szakmai normáknak” – mondta Widdershoven.

Nikki Gonnissen szerint a vizuális tervezőket igenis érdemes bevonni az építészeti diskurzusba. „Megkérdőjelezik a rendszereket és a körülöttük lévő világot. Szerintem a világjárvány után különösen fontos, hogy együttműködjünk, mert ez az egyetlen út előre. Elengedhetetlen, hogy valamilyen módon együtt éljünk, és elkezdjünk beszélni erről, valamint gondolkodni rajta. Pontosan ezt szeretnénk elérni ezzel az épülettel.”

Az EDGE FEST két napján persze máshonnan jövő szakemberek is képviseltetik magukat. Itt lesz Michel Rojkind mexikói építész, a Rojkind Arquitectos alapítója, a brit székhelyű Space Popular, a Lara Lesmes és Fredrik Hellberg által vezetett építészeti stúdió, amely a média és az épített környezet közötti kapcsolatokat vizsgálja. Rodia Valladares, a Studio Gang párizsi irodájának vezető tervezője, és Beat Huesler svájci építész, az Oppenheim Architecture európai irodájának vezetője.

A helyszín a Dürer Kert zenei és közösségi tér, zöld környezetben, a Dunához közel, ahol nem a klasszikus konferenciahangulat dominál. Két előadás között le lehet sétálni a vízpartra, vagy csak kint maradni beszélgetni, ami jól illeszkedik a fesztivál céljához: ne csak előadások legyenek, hanem találkozások is.

A június 18-19-én megrendezésre kerülő második budapesti EDGE FEST programja itt érhető el.

A cikk megjelenését a Holland Királyság Nagykövetsége támogatta.

Forrás