Számvetés és újratervezés címmel szervezett konferenciát a Magyar Közgazdasági Társaság az Akadémián. A szerdai rendezvényen mások mellett előadást tartott Surányi György volt jegybankelnök, László Csaba volt pénzügyminiszter, Halmai Péter akadémikus, az MTA Gazdaság- és Jogtudományok Osztályának elnöke, valamint Benczes István, a Corvinus egyetemi tanára, az MTA doktora.

Halmai arról beszélt, hogy kifulladó növekedés jellemezte a magyar gazdaságot az elmúlt években, de ha hosszabb távra nézünk vissza, akkor is azt látjuk, hogy „a növekedés átlagosan évi 1,5 százalék volt, ami nem nevezhető felzárkózási pályának”. Az EU-csatlakozást magas, de fenntarthatatlan növekedési ütem követte, ami után elkerülhetetlen volt a kiigazítás, ez összecsúszott a pénzügyi-gazdasági válsággal. Miután az véget ért – ez nagyon elhúzódó időszak volt, a gazdaság 2008-as kibocsátási szintje csak 2015-re állt helyre –, a 2010-es évek közepétől ismét volt egy megugrás, de 2020-ban nagy visszaesés jött, majd 2022 óta a stagnálási korszaka tart.

A gazdaságpolitikai fordulathoz átfogó reformok kellenek, ezzel kapcsolatban Halmai hét pontot sorolt fel, köztük volt az állami feladatok és presztízskiadások felülvizsgálata, a piactorzító beavatkozások leépítése, dezinfláció, termelékenységi fordulat, az euróövezeti csatlakozás, de felmerült az előadásában az új társadalmi szerződés igénye is.

Hogy milyen presztízskiadások voltak, többek között arról is beszélt Benczes István, amikor áttekintette nemzetközi, teljes EU-s és régiós összevetésben, hogy mire költött az Orbán-kormány. „Önmagára” – válaszolta meg a saját kérdését azzal, hogy felsorolta, mennyivel több ment igazgatásra, illetve az adósság kamatterheire. „Sportra, presztízsre és bizonyos járadékok lefölözésére ment el rengeteg pénz”, mondta, utalva olyan, Orbán szívügyeinek számító területekre, mint a sport, kultúra vagy a vallás. Ilyen célokra ötször annyi költségvetési forrás ment el, mint a kelet-közép-európai régiós országokban, „főleg a vallásban volt ez látványos”. Az előadása szerint az Orbán-rendszerben a politikai többség a hatalommal rendre visszaélt, a gazdaságot eltorzította, az erőforrás-allokációt saját szája íze szerint alakította.

Az Orbán-kormány idején az állami szolgáltatások színvonala egyértelműen romlott. Egy olyan centralizációs mánia jellemezte az elmúlt éveket, amikről Kornai már a hatvanas években írt – mondta László Csaba, aki a központosításnak két okát látta. Az egyik: „láthatóan hittek abban, hogy ha centralizálnak, az hatékonyabb lesz”, csakhogy ez egyáltalán nem magától értetődő. A volt pénzügyminiszter szerint például atomerőműből természetesen nem kell 15 egy ekkora országba, „de nem érdemes az összes lángossütőt egy trösztbe szervezni, ahogy az iskolákat sem”. A centralizáció másik oda az volt, hogy központosított közbeszerzések a korrupciót szolgálták, „ha nem lett volna világos”.

László Csaba arról is beszélt, hogy az euróbevezetés kritériumai közül nem is a deficit, mint inkább az államadósság csökkentése lehet az új kormány számára a legnagyobb kihívás. De ha sikerül 2030-ra tényleg teljesíteni a feltételeket, akkor 2032-re lehet magyar euró. A költségvetésben azonban nagyon sok a kockázat, egyrészt a még nem látható tételeket mondta ilyennek, név szerint említve az MBH bankot és a 4iG-t, hogy azoknak mennyi állami kezességgel terhelt kötelezettségük lehet.

László Csaba kritizálta a bukott kormány számos gazdaságpolitikai gyakorlatát, így a korai költségvetés-készítést, azt, hogy pontatlanok voltak az előrejelzések és gazdasági modellek. Ezeken túl szóvá tette azt is, hogy hiányzott a transzparencia, példaként említve a Paks 2- és a Budapest-Belgrád-beruházást vagy a koncessziós szerződéseket.

Volt MNB-elnökként az előző évtizedek monetáris politikáját és számos jegybanki gyakorlatát kritizálta Surányi György. Azt mondta, hogy az idő azt igazolta: sem a 2001-2013 közötti ultraortodox, sem a 2013-2025 közötti unortodox jegybanki politika nem érte el az inflációs célját, miközben a 2013 utáni MNB-vezetés számos hibás, vagy kifejezetten politikai indíttatású döntést hozott. Ezek egyike volt szerinte a 800 milliárd forintnyi elmaradt kamatjövedelmet eredményező aranyvásárlási program: „amíg nem adják el, addig ez egy nem realizált nyereség, ebből több jövedelem nincs, viszont évente nagyon magas a tartásának a költsége”. Szerinte egy jegybanknak nem az a dolga, hogy befektessen, de ha befektetni akar, akkor pedig vehetne például NVidia-részvényeket is ilyen erővel.

Matolcsyék másik hibás intézkedésére példaként említette erre a Növekedési Hitelprogramot és Növekedési Kötvényprogramot, ami „összesen 6000 milliárd forintnyi fedezetlen tétel volt, ami egyrészt jelentős mértékben oka annak, hogy ma már 3500 milliárd forintos veszteség van az MNB könyveiben”. Ez a kibocsátás csak azért kellett, hogy a NER-elitet újabb forrásokhoz juttassák. És mivel „a költségvetés nem egyenlítette ki, a jegybank ezt pénzteremtéssel finanszírozta, és az MNB-nek ebből a hatalmas fedezetlen pénz- és jövedelemteremtéséből egyenes következményként lett a hatalmas infláció” – mondta Surányi, aki szerint a kanyarban előzés szándékából végül falnak ütközés lett, és egy lépésben 13-ról 18 százalékra kellett emelni 2022 őszén az irányadó kamatot.

Forrás