Mi, magyarok egyedül Viktor Gyökeressel büszkélkedhetünk, ő az egyetlen magyar származású játékos a 2026-os foci-vb-n. Az egyik nagypapája vándorolt ki Svédországba, az Arsenal csatárának már az apja is ott született. (És ott van még a 2019 óta magyar állampolgár Stopira a Zöld-foki Köztársaság válogatottjában.)

Létezett tőlünk délre egy 23 milliós ország, Jugoszlávia. Az országban már a hatvanas évektől kezdve nagy volt a munkaerőtöbblet, az meg hülyén vette volna ki magát, ha szocialista viszonyok között törvényessé teszik a munkanélküliséget, inkább megnyitották a határokat. Lehetett menni vendégmunkásnak Nyugat-Európába vagy új életet kezdeni olyan távoli helyeken, mint Ausztrália, Új-Zéland vagy Kanada.

A délszláv háború kirobbanásával, az ország széthullásával a kivándorlás igénye még erősebb lett Jugoszlávia népeiben, különösen igaz volt ez a koszovói albánokra, akik az üldöztetés legdurvább formáival kellett, hogy szembenézzek Slobodan Milošević véres rezsimje alatt.

Ennek lett az a következménye, hogy a vb-re kijutó horvát és bosnyák válogatott mellett még hét válogatottban játszanak „jugók”, vagyis olyanok, akiknek felmenői az egykori Jugoszlávia területéről származnak. (Mellesleg a bosnyák és horvát válogatott is tele van diszpróra-játékosokkal, vagyis akik nem a volt Jugoszlávia területén születtek, a horvátoknál 8, a boszniaiaknál 12 ilyen játékos van.) A csapataik jól tolják, eddig egyedül az újvidéki szerb apa és szamoai anya új-zélandi gyermeke, Marko Stamenić esett ki. A Swansea középpályása a Sofascore értékelése alapján a válogatott második legjobbja volt a vébén.

A többiek versenyben vannak, sőt, a kanadai Niko Sigur már a legjobb 16 közé jutott vasárnap este Dél-Afrika ellen. Neki mindkét nagyapja kivándorolt Kanadába a hatvanas években a jugoszláviai szegénység elől. Az unoka amúgy fontosnak tartja horvát gyökereit, már 19 évesen átment Európába, és a mai napig a Hajduk Split futballistája. Horvát utánpótlás válogatott is volt, sőt, tartalékja volt a horvátok 2024 Eb-keretének. Végül úgy döntött, inkább annak az országnak a válogatottját erősíti, ahol felnőtt. Eddig két meccsen 48 percet játszott, de övé lehet a jövő, még csak 22 éves.

A horvát és a bosnyák válogatott tagjain kívül ők a vb jugói:

• Miloš Degenek (ausztrál, knini szerb szülők, APOEL)
• Ajdin Hrustic (ausztrál, apai ágon bosnyák, Almelo)
• Besfort Zeneli (svéd, koszovói szülők, öccse koszovói válogatott, Saint-Gilloise)
• Christian Pulisic (amerikai, horvát nagypapa, Milan)
• Aleksandar Pavlović (német, szerb apa, Bayern)
• Marko Stamenić (új-zélandi, szerb apa, Swansea)
• Saša Kalajdžić (osztrák, szerb, LASK)
• Marko Arnautović (osztrák, szerb apa, Crvena Zvezda)
• Dejan Ljubičić (osztrák, boszniai horvát szülők, Schalke 04)
• Granit Xhaka (svájci, koszovói albán szülők, Sunderland)
• Ardon Jashari (svájci, észak-macedóniai albán szülők, Milan)
• Niko Sigur (kanadai, horvát nagyapák, Hajduk Split)

A vb-játékosok 7,5 százalékának van köze van az egykori Jugoszláviához, az alábbi x-posztból az is kiderül, hogy különösen a felső ágon hemzsegnek a jugoszláviai származásúak:

Here's a mind-blowing statistic: despite making up just ~0.2% of the global population, players with ethnic heritage from the former Yugoslavia are 7.5% of players in the FIFA World Cup Round of 32 (overrepresented by 40x) and play for 9/32 or 28% of teams! -> 🇭🇷🇧🇦🇦🇹🇦🇺🇨🇭🇺🇸🇨🇦🇸🇪🇩🇪 pic.twitter.com/rys2GU5GEq

— Marko Jukic (@mmjukic) June 28, 2026

Forrás