A svájci EPFL (École Polytechnique Fédérale de Lausanne) kutatói olyan módszert dolgoztak ki, amely számszerűsíti, hogy az éghajlati és hidrológiai modellek bizonytalanságai mennyire befolyásolják a jövőbeli mezőgazdasági vízigényre és a vízhasználatra vonatkozó becsléseinket.

A hőhullámok egyre gyakoribbá és intenzívebbé válásával növekszik a súlyos aszályok kockázata, és jó lenne pontosabb képet kapni a jövőbeli vízkészletek alakulásáról. A döntéshozók viszont egyre kevésbé megbízható előrejelzésekre támaszkodnak, hiszen a különböző éghajlati és hidrológiai modellek komoly eltéréseket mutatnak.

Ennek felmérése érdekében az EPFL kutatói több globális modellt kombinálva számszerűsítették, miként jelenik meg a bizonytalanság vízhasználat fenntarthatóságára vonatkozó becsléseinkben.

A Nature Communications Earth & Environment folyóiratban megjelent tanulmányuk szerint az évszázad végére a zöld vízlábnyomra (ez a talajban tárolt és a növények által felhasznált csapadékvíz mennyiségét jelenti) vonatkozó globális előrejelzések akár 18 százalékkal is eltérhetnek az egyes modellek között. A kék vízlábnyom (az öntözéshez folyókból és felszín alatti vízkészletekből kivett víz mennyisége) esetében ez az eltérés akár 51 százalék is lehet. Ennek számszerűsítése segíthet abban, hogy a döntéshozók ne egyetlen modellre támaszkodjanak, hanem a lehetséges forgatókönyvek szélesebb körével kalkuláljanak.

„Ha a ténylegesnél kisebb öntözési igénnyel számolunk, akkor a vízkészleteink nem biztos, hogy elegendőek lesznek. Ha viszont a szükségesnél jóval nagyobb öntözéssel tervezünk, akkor fennáll a vízpazarlás veszélye” – magyarázza Sara Bonetti, a Vízgyűjtő-hidrológiai és Geomorfológiai Laboratórium professzora, a tanulmány vezető szerzője .

Óriás a bizonytalanság a fenntarthatósági becslésekben, vagyis hogy a folyók és a felszín alatti vízkészletek milyen gyorsan képesek újratermelni az öntözéshez kivett vizet. A becslések közötti eltérés 250 és 451 százalék között mozog, és ez azért sem mindegy, mert vízre nemcsak a mezőgazdaságnak van szüksége, hanem az energia-termelésnek, az ivóvízellátásnak és a természetes ökoszisztémák fenntartásának is.

A kutatás ugyan globális, de Svájc szempontjából azért is nagy jelentőségű, mert miközben a gyakoribb nyári aszályok miatt növekedni fog az öntözési igény, az ország hidrológiai rendszerét, az évszakos vízjárást számos hegyvidéki folyamat alakítja, például a gleccserek olvadása és a hófelhalmozódás, illetve a hóolvadás dinamikája.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Forrás