Véleménycikk

A jogállam erejét nem egy politikus jó szándéka adja. Elsősorban azok a szabályok adják, amelyek a népszerű, sikeres és nagy felhatalmazással rendelkező vezetők hatalmát is világos keretek között tartják.

A történelem már többször megmutatta, hogy a cikluskorlát önmagában kevés, ha az alkotmány más utat nyit a hatalom folytatására. Vlagyimir Putyin két elnöki ciklus után miniszterelnökként maradt a hatalom központjában, majd visszatért az elnöki székbe. Venezuelában Hugo Chávez népszavazással töröltette el a cikluskorlátot. Alberto Fujimori és Evo Morales alkotmányértelmezéssel érte el, hogy korábbi ciklusaik egy része ne számítson bele a korlátozásba.

A módszerek különböztek, az eredmény hasonló volt. A vezető formálisan alkalmazkodott a szabályhoz, miközben a szabály eredeti célja, a hatalom időbeli korlátozása kiüresedett.

Ezért kell előre lezárni minden olyan utat, amelyen egy nyolc évig hivatalban lévő miniszterelnök egy másik, akár még erősebb közjogi tisztségben folytathatja ugyanannak a hatalomnak a gyakorlását. A cikluskorlát csak akkor valódi, ha a hatalom átmentését is megakadályozza.

A végrehajtó hatalom vezetőjének kezében rendkívüli politikai, személyi és intézményi erő összpontosulhat. Indokolt tehát, hogy egy meghatározott idő elteltével távoznia kelljen ebből a tisztségből. Ezért egyetértek azzal, hogy a miniszterelnöki megbízatás legfeljebb két ciklusig, összesen nyolc évig tarthasson.

A hatalom koncentrációjának veszélyét igenis vizsgálni kell.

Ezért tartom különösen fontosnak azt a kérdést, amely a jelenlegi alkotmánymódosításokból továbbra is hiányzik.

Mi történik azzal a politikussal, aki nyolc év után már nem lehet miniszterelnök?

A jelenlegi szabályok szerint később köztársasági elnökké választható. Ez önmagában is komoly kérdéseket vet fel. Még súlyosabbá válhat a helyzet, amennyiben egy új alkotmány közvetlenül választott és a jelenleginél jóval erősebb köztársasági elnöki tisztséget hozna létre.

Egy mai Index-véleménycikk már nyíltan felveti azt a forgatókönyvet, ami már hónapok óta foglalkoztat: Eszerint egy későbbi alkotmányos átalakítás megerősíthetné az államfő szerepét, és Magyar Péter miniszterelnöki évei után ebben a pozícióban folytathatná politikai pályáját.

Ez jelenleg politikai feltételezés. Bizonyított tervről nem beszélhetünk.

Egy alkotmányos garancia szükségessége azonban nem függhet attól, hogy éppen kinek hiszünk, kiben bízunk, vagy milyen szándékot tulajdonítunk neki.

A jó alkotmány a lehetséges visszaélések előtt zárja be a kaput.

A rossz alkotmány megvárja, amíg valaki belép rajta.

A változás iránti remény óriási társadalmi erővé vált. A remény azonban könnyen felmentheti az embert a kételkedés és az ellenőrzés kötelessége alól.

A korábbi diktatúráknak és sajnos az Orbán-rendszernek is egyik legfontosabb tanulsága éppen az, hogy a kezdetben népszerű, nagy felhatalmazással rendelkező vezető köré idővel teljes hatalmi rendszer épülhet.

Ezt a hibát más névvel, más párttal és más politikai jelképekkel sem szabad megismételni.

Ezért kezdeményezni lehetne, hogy köztársasági elnökké már ne lehessen megválasztani azt, aki jelentősebb ideig betöltötte a miniszterelnöki tisztséget. Így amennyiben a jövőben bárki a köztársasági elnöki tisztség segítségével akarná folytatni, átmenteni vagy tovább erősíteni korábbi miniszterelnöki hatalmát, ez a rendelkezés valódi alkotmányos akadályt jelentene.

Ha Magyar Péter soha nem kíván köztársasági elnök lenni, a szabály elfogadása nem érintené a politikai terveit.

Amikor az mellett érvelünk, hogy nyolc év (vagy két ciklus) után fel kell állni a miniszterelnöki székből. Akkor szerintem azt is világosan rögzíteni kell, hogy utána melyik másik hatalmi székbe nem ülhet át.

Az országgyűlési képviselők mandátumának általános korlátozását már sokkal kevésbé tartom logikusnak.

Egy képviselő választókerületet, közösséget vagy politikai irányt képvisel. Az ő munkájáról elsősorban a választóknak kellene ítéletet mondaniuk. A tapasztalt és önálló képviselők automatikus kizárása akár tovább is erősítheti a pártközpontok hatalmát, hiszen az új képviselők sokszor kiszolgáltatottabbak a pártvezetésnek.

A képviselet minőségét nem lehet pusztán az eltöltött évek számával mérni.

**Aki valóban korlátozni akarja a hatalmat, annak nemcsak azt kell leírnia, mikor kell felállni a miniszterelnöki székből. Azt is rögzítenie kell, hogy utána melyik másik hatalmi székbe nem lehet egyszerűen átülni.**