Ha negyven év távlatából kell mesélni egy olyan filmről, mint amilyen A bolygó neve: Halál (a továbbiakban szigorúan csak Aliensként hivatkozunk a filmre), könnyű beleesni a hibába, hogy folyton csak klasszikusként emlegetjük. Míg ez a jelző régen nagyobb téttel bírt, mára kevésbé vonzó, sőt, azt is mondhatjuk: amint meghallja egy fiatal mozirajongó, egyből a poros, ósdi, unalmas címszavakat köti majd hozzá. Az Aliens sem menekülhet a klasszikus címkétől, azonban javára írandó, hogy kitűnően öregedett és nem szorul a védelmünkre. Ugyanezt a rendezőjéről is el tudjuk mondani.

Adódik hát a kérdés, hogy a zöld hátterek uralta blockbusterek korszakában mi az igazi vonzerő Cameron mesterművében négy évtized után? Hogyan vált a második felvonásra militarista háborús film Ridley Scott horrortörténetéből? Miért jobb, ha egyszerre tizenhat bábmester irányít egy kissé ügyetlenül mozgó, aprólékosan elkészített szörnyfigurát? Mitől magával ragadó és máig korszerű Ripley hadnagy maszkulinitása?

A mindent vivő dollár

A hollywoodi legendák egyik leginkább ismert anekdotája James Cameronhoz köthető: a rendező állítólag úgy vázolta az Aliens forgatókönyvét a 20th Century Foxnak, hogy a film címében az s betűt dollárjelre cserélte, hátha emiatt pozitív elbírálást kap a filmterve. Eredeti ötlet, de az biztos, hogy ennél jóval többet kellene küzdenie manapság az elismerő bólintásokért kezdő rendezőknek.

Ez pontosan így történt. Volt egy megbeszélésem a stúdióvezetőkkel és a producerekkel, a forgatókönyv üres oldalára odaírtam, hogy ALIEN, majd a végére egy dollár jelet. Lehet, hogy a pavlovi kondicionálás, lehet, a magabiztosságom miatt, de végül igent mondtak

– adott a legenda jelzőnek egészen új vetületet a „Világ Ura”.

Tény, hogy az Alienst a lehető legjobbkor készítette el Cameron: valójában már az 1984-es Terminátor előtt dolgozni kezdett A nyolcadik utas: a Halál folytatásának forgatókönyvén. Erre azért volt ideje, mert Arnold Schwarzeneggert lekötötték a Conan, a barbár munkálatai a robotos sci-fi előtt. Cameronnak forgatókönyvírói munka kellett abban a néhány tétlen hónapban, ekkor találkozott az első Alien két producerével, Walter Hill-lel és David Gilerrel egy teljesen másik projekt kapcsán. Ők említették neki, hogy folytatni akarják az űrlényes horrort, ez az ötlet pedig Cameronnak is bejött.

Felskiccelte a történet egy kezdetleges verzióját, mely szerint az első film főhőse, Ellen Ripley 57 év után magához tér a hiperálomból, és rábeszélik, hogy egy tengerészgyalogos egységgel menjen el az LV-426 nevű bolygóra helyi lakosokat menteni. Ott aztán elszabadul a pokol, zsákszámra kerülnek elő a gyilkos xenomorphok, és még egy gyereket is pesztrálni kell.

Egy bökkenő volt Cameron sztorijában: Sigourney Weaver nem akart Ripley-ként visszatérni, és ha még meg is gondolta volna magát, a stúdió egészen biztosan nem kívánt nagy pénzt fizetni a sztárnak.

Cameron cselhez folyamodott:

The post Anya csak egy van – A bolygó neve: Halál 40 év után is magával ragad? first appeared on 24.hu.

Forrás