Néha a népi bölcsességek igaznak bizonyulnak, vagy legalábbis van bennük valamennyi igazság: „ne nézz annyi tévét, mert kirohasztja az agyad”, szól a mondás, és mint egy friss kutatásból kiderült, ha ez szó szerint nem is igaz, de a túlzásba vitt televíziózás valóban árt az agynak.

A kutatók 1700, átlagosan 53 éves felnőtt adatait vizsgálták. Az önkéntesek 1987 és 1989 között egy hosszú távú kutatásban vettek részt, ami az amerikai népesség kardiovaszkuláris és agyi egészségét vizsgálta. A résztvevőkön 20 évvel később egy újabb MRI-vizsgálatot végeztek, majd az eredményeket összevetették az önkéntesek tévézési szokásaival.

Mint kiderült, azok között, akik az eredeti felmérésben úgy nyilatkoztak, hogy ritkán vagy soha nem néznek tévét, és azok között, akik saját bevallásuk szerint sokat tévéztek, strukturális különbségek figyelhetőek meg az agyban. A tévézők esetében időskorban jobban károsodott az agy fehérállománya, illetve kisebb volt a frontális lebeny és a tarkólebeny, mint a többieknél. Az eredmények függetlenek voltak attól, hogy a résztvevők sportoltak-e, diabéteszben szenvedtek-e, de a testsúllyal, a dohányzással és az alkoholfogyasztással sem találtak összefüggéseket.

Nem minden ülés egyforma

Érdekes módon ezek a károsodások leginkább a férfiakra voltak jellemzőek, a nőkre kevésbé, sőt, a frontális és a tarkólebeny méretének csökkenését csak férfiaknál figyelték meg. A kutatók azt is vizsgálták, hogy ennek vajon nem az ülőmunkához van-e köze, illetve van-e különbség az ülve tévézés és az ülőmunka között: mint kiderült, van. Ismét csak a férfiak esetében azt figyelték meg, hogy azoknál, akik rendszeresen ülőmunkát végeztek, a frontális lebeny mérete megnövekedett – míg a tévézéstől csökkent.

Ennek a magyarázata még nem világos, de a kutatók szerint elképzelhető, hogy az ülőmunkát végzők munka közben jobban koncentrálnak, problémákat oldanak meg, így több inger éri őket, mint amikor csak tévéznek. Natan Feter, a tanulmány egyik társszerzője szerint a kutatás eredményei azért is fontosak, mert rávilágítanak, hogy önmagában nem az üléssel van gond, legalábbis ami az agyat illeti, hanem az is számít, hogy mit csinál az ember ülés közben.

Forrás