Szegedi Boszorkányok: 12 Embert Küldtek Máglyára

A látványos kivégzésekkel végződő 1728-as szegedi nagy boszorkányper nemcsak az ország, hanem egész Európa figyelmét felkeltették. A város és környéke ínséges időket élt, amiért a közösség idővel bűnbakot keresett magának, és meg is találta Kökényné Nagy Anna bábaasszonyban, aki nehéz természete és fenyegetőzései miatt sok ellenséget szerzett. Letartóztatása után a városiak vádak tömegével árasztották el a hatóságot, minden korábbi sorscsapást, gyermekágyi halált az ő számlájára írtak. A kínvallatás hatására Kökényné megtört, sorra „mártotta be” ellenségeit és ismerőseit is szép számmal. A gyanúsítottakat vízpróbának és mérlegpróbának vetették alá: aki „könnyűnek találtatott”, azt elítélték. Hosszú tűkkel szurkálták őket a per bizonyítási szakaszán, hogy az ördög testi jegyeit megtapasztalhassák rajtuk. Testük ezeken a pontokon érzéketlennek látszott, mert nem mindig vérzett. Egy-egy szőrtelen hónalj vagy gyanús anyajegy ugyancsak a nem emberi természet bélyegét jelezhette – olvashatjuk a History magazin egy korábbi számában.

A kínvallatással kicsikart vallomásokból egy valóságos katonai szervezet képe bontakozott ki, a zászlót az egyik boszorkány dióhéjban őrizte, a dob lóköröm volt, verője szamárlábszár. A trombitát szamárcsontból vájták. A vádlottak többsége szegény városi polgárokból állt, de vezérnek a város egykori bíráját és egyik legvagyonosabb emberét, a 82 éves Rózsa Dánielt tették meg. Juhászbojtárból lett vagyonos, birtokos gazda szorgalmának köszönhetően, ezért sok irigye volt. Az idős férfi a kínzókamrába kerülve azt mondta, amit hallani akartak tőle, többek között: társaival együtt egy akó pénzért hét esztendőre eladták a csapadékot a töröknek. Az esőt egy zacskóba kötötte el, amit hordói alá rejtett.

Szeged ma Boszorkányszigetnek nevezett részén 1728. július 23-án boszorkányságban elítélt 12 személyt, hat férfit és hat nőt négyesével cölöpökhöz kötöztek, és máglyán megégettek.

A nép számára igazi látványosság volt a kivégzés, és elégtétel: olyan embereket láttak a lángok között, akiket a város minden bajáért felelősség tettek a jégesőtől a szegénységen át a törökökkel való lepaktálásig. Szegeden még ezután is tovább folyt a boszorkányfogdosás több-kevesebb megszakítással, amíg csak a bécsi udvar meg nem sokallta a halálos végű eseteket, és Mária Terézia 1755-ben a boszorkánypereket az egész monarchiában betiltotta.