Először végeztek Magyarországon kontrollált terepi vizsgálatot arról, hogy az itthon alkalmazott földi szúnyoggyérítés a csípőszúnyogok mellett milyen hatással van más repülő rovarokra. A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) kutatói arra jutottak, hogy a módszer rövid távon átlagosan közel felére csökkentette a szúnyogok számát, ugyanakkor jelentős mértékben érintette a nem célzott, köztük a beporzó rovarokat is. A vizsgálat a földi ULV (ultra low volume) technológiára terjedt ki, ahol a Deltametrin nevű rovarirtó szerint nagyon kis mennyiségben, finom, ködszerű cseppek formájában juttatnak a levegőbe. Ezt a fajta gyérítést általában napnyugta után vagy hajnalban végzik, amikor a szúnyogok a legaktívabbak.

A kutatás érdekessége, hogy külön vizsgálták a gyérítés hatását az őshonos és inváziós szúnyogfajokra, ugyanis korábbi feltételezések szerint az inváziós fajok (mint az ázsiai tigrisszúnyog vagy a koreai szúnyog) kevésbé érzékenyek a hagyományos földi kémiai kezelésekre. „Ezek a fajok ugyanis inkább nappal aktívabbak, kisebb területen mozognak, és gyakran védettebb, emberközeli környezetben – sűrű növényzetben, udvarokban, épületek körül – tartózkodnak, ezért az irtószerek is várhatóan kevésbé hatnak rájuk. A vizsgálat eredményei azonban kimutatták, hogy az inváziós és az őshonos fajok egyedszáma rövid távon hasonló mértékben csökkent a kezelések után. Ez arra utal, hogy a jelenlegi földi ULV-eljárás az inváziós szúnyogokra is hat, a hatás nem különíthető el attól, amit az őshonos fajok esetében mértek a kutatók” – írják a közleményben.

A vizsgálatban áltagosan mintegy 45 százalékkal csökkent a szúnyogok egyedszáma a kezelt területeken, de a hatékonyság nem volt egységes: néhol erős, máshol alig kimutatható hatás jelentkezett. Ezt a helyi környezeti tényezők, például a szúnyogok kiinduló egyedszáma és a szélviszonyok is befolyásolták.

Azt is megállapították, hogy a földi ULV-kezelések nem szelektívek: a kutatási célokra használt nagy hálókkal, az úgynevezett Malaise-csapdákkal gyűjtött minták alapján a szúnyogokon kívül más repülő rovarok egyedszáma is erősen visszaesett az érintett területeken. Ez a csökkenés főként a kisebb és közepes méretű rovaroknál volt jelentős, és a technika a beporzókat, így a zengőlegyeket, a méheket és a lepkéket is pusztította.

„A vizsgált ULV-alapú gyérítés egyértelmű ökológiai kihívást jelent. Miközben rövid távon csökkenti a szúnyogok számát, ezzel párhuzamosan hasonló mértékű károkat okozhat a repülő rovar-közösségekben is. Ezért a jelenlegi gyakorlat átgondolása szükséges a fenntarthatósági szempontok alapján, és indokolt lenne nagyobb hangsúlyt adni az integrált szúnyoggyérítésnek, különösen a tenyészőhelyek felszámolásának, a biológiai védekezésnek és a célzottabb beavatkozásoknak” – idézi a közlemény Garamszegi László Zsoltot, a HUN-REN ÖK főigazgatóját.

Hogy könnyebb legyen komplex stratégiát kidolgozni, a kutatóközpont szakemberei egy szakmai kiadványt is készítettek, „Szúnyoggyérítés ökológiai alapokon: egy integrált megközelítés” címmel, amit az ÖK oldalán lehet elérni. Ebben összefoglalják a hazai szúnyoggyérítés jelenlegi gyakorlatát, a biológiai védekezési lehetőségeket, a módszerekkel kapcsolatos aktuális kihívásokat és az integrált, ökológiai szemléletű szúnyoggyérítés szakmai ajánlásait, amelybe a mostani kutatás eredményeit is beépítették.

Gajdos László élő környezetért felelős miniszter július 13-án jelentette be, hogy tárcájának egyik kiemelt feladata lesz a biológiai szúnyoggyérítésre való országos átállás megszervezése, így a kutatók friss eredményei jó eséllyel a gyakorlatban is hasznosulhatnak.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Forrás