Egy csillagászokból álló nemzetközi kutatócsoport teljesen új típusú kozmikus objektumot azonosított a NASA James Webb űrteleszkópjának felvételein: egy úgynevezett „feketelyuk-csillagot”, amely egymaga akkora, mint az egész Naprendszerünk, és ragyogó vörös fénnyel világít több milliárd fényévnyire a Földtől. A Cet csillagkép irányában keresendő objektum a becslések szerint mindössze 660 millió évvel az ősrobbanás után jött létre. A mérések alapján a test első ránézésre egy hatalmas csillagra hasonlít, energiakibocsátása azonban 100 milliárdszor nagyobb, mint amit bármely ismert csillag produkálni képes – ez az érték sokkal inkább a fekete lyukakra jellemző.

A felfedezés a Webb-archívum legvörösebb objektumához, a MoM-BH*-1 jelű, rejtélyes vörös folthoz köthető, amelyre a kutatók azon munkájuk során figyeltek fel, amelyben a legtávolabbi galaxisokat kutatják. Rohan Naidu, az MIT Kavli Asztrofizikai és Űrkutatási Intézetének kutatója szerint az objektum fénye szinte teljes egészében vörös, és egy bizonyos hullámhossz alatt olyan hirtelen tűnik el, hogy ehhez fogható jelenséget egyetlen ismert objektumosztálynál sem láttak még. A Nature-ben publikált tanulmány számítógépes szimulációi szerint a megoldás az lehet, hogy nem egy magfúzióval működő óriáscsillagról van szó, hanem egy fekete lyukról, amelyet olyan sűrű gázburok vesz körül, hogy az egész képződmény csillagként sugárzik.

Ha a kutatóknak igazuk van, annak messzemenő következményei lehetnek: ez esetben a James Webb szinte minden mélyűrfelvételén feltűnő „kis vörös pöttyök” tucatjai (a szakirodalom tényleg little red dots néven hivatkozik ezekre) szintén feketelyuk-csillagok lehetnek. Naidu szerint ezek az objektumok kulcsszerepet játszhatnak a galaxisok fejlődésében; akár az olyan mai szupermasszív fekete lyukak „magjai” is lehetnek, amilyen a Tejútrendszer közepén is található.

Naidu úgy fogalmazott: évtizedek óta sejthető volt, hogy valami látványos dolog zajlott a korai univerzumban, és lehet, hogy éppen a feketelyuk-csillagok jelentették ezt a születő fázist, amellyel szinte minden szupermasszív fekete lyuk útja kezdődik. Ezek az égitestek szabályozhatják, hogy mikor és meddig születhetnek csillagok egy galaxisban, amivel közvetve minden későbbi folyamatot is befolyásolnak: a bolygók kialakulását, az élet megjelenését, illetve az emberi faj felemelkedését is.

(Csak zárójelben üzenjük a csillagászoknak, hogy úgy 32 évvel le vannak maradva.)

Forrás