hir8 - Jámbor Péter 
Magyar Péter nyár elején jelentette be, hogy sikerült megállapodnia Ukrajnával a kárpátaljai magyarok nyelvhasználati és oktatási jogai kapcsán. Bár hosszasan sorolta, hogy milyen eredményeket ért el, erről az ukrán fél azóta nem igazán kommunikált, és nem hoztak nyilvánosságra írásbeli megállapodást sem. Ukrajna előtt ugyanakkor megnyílt az európai uniós csatlakozási tárgyalások első szakasza, melynek feltételéül Magyar korábban azt szabta, hogy kapjon jogi garanciákat a Kárpátalján élő magyar kisebbség. A konkrét megállapodásról a lapunknak nyilatkozó szakértők azt mondták, egyelőre nem látszik, hogy pontosan mit tartalmaz.
„A kisebbségi jogok védelme visszaszorulóban van”
Vizi Balázs, az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont professzora elmondta, hogy a környező országok közül Szlovéniában van a legnagylelkűbb, kisebbségbarát szabályozás, ahol „a hatezer fős muravidéki magyarságnak területi és kulturális autonómiája van, illetve teljes kétnyelvűséget alkalmaznak hivatalosan a magyarok lakta területeken”, míg rossz példaként Szlovákia és Ukrajna emelhető ki, ahol „a kisebbségi nyelvhasználat korlátozása az utóbbi időkben nagyon erős volt”: egyik országban sincsenek biztosítva a politikai részvételi jogok, nem garantált a kedvezményes parlamenti képviselet, és nincs bármilyen formájú autonómia sem.
Vizi szerint az elmúlt időszakban tendencia, hogy „a kisebbségi jogok védelme visszaszorulóban van”. A 90-es évektől kezdődően részben a demokratizálódás, részben nemzetközi nyomás miatt bevezetett kedvezőbb jogszabályokat manapság vagy visszaveszik, mint Ukrajnában, vagy, ha megmaradnak is, a jogalkalmazásban visszalépések tapasztalhatók. Példaként említette Szlovákiából a Benes-dekrétumokat és a nyelvhasználat korlátozását, Romániából pedig, hogy korábban visszaszolgáltatott vagyonokat újra megkérdőjeleznek.
„Ez abszolút egy kényszer okozta migráció”
Ukrajna már a 2022-ben kirobbant háború előtt is demográfiai krízissel küzdött, nagyon alacsony volt a népességszaporulat, és becslések szerint több millió ukrán állampolgár dolgozott külföldön. Körülbelül 10 millió fő hiányzott a háború kitörésekor Ukrajna egészének népességéből a függetlenedés utáni állapotokhoz képest
– mondta lapunknak Kovály Katalin, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Földrajztudományi Intézet és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem munkatársa. Hozzátette: a háború felgyorsította ezeket a demográfiai és migrációs folyamatokat, ugyanakkor Ukrajnában legutóbb 2001-ben volt népszámlálás, biztos adatokat tehát csak erre alapozva lehet mondani. Szerinte 40 millió alatti lehet Ukrajna jelenlegi lakosságszáma, de 32–34 milliós becsléseket is látott. Hivatalos adatok 2022-ből érhetők el, ekkor 41 millió fő lakott az országban.
A kutató elmondta, hogy a kárpátaljai magyarok száma a vonatkozó népszámlálások szerint ’89-ben 155 ezer, 2001-ben pedig 152 ezer fő volt, ennél frissebb adatok nincsenek, csupán becslések. Ezek egyike a Summa 2017 nagymintás reprezentatív kutatása, amely szerint a magyarok száma 131 ezer fő körül alakult. Kovály Katalin szerint a 2001-hez képesti 20 ezer fős csökkenés Kárpát-medencei viszonylatban kedvezőnek számított, más, határon túli nagyrégiókban ugyanis ennél jóval nagyobb fogyás volt tapasztalható.
2011-ben is volt egy kivándorlási hullám az egyszerűsített honosítási eljárás bevezetése után, majd 2014-ben is az Euromajdan és a kelet-ukrajnai harcok hatására, ezek azonban – szemben a 2022-essel – főként gazdasági célú mozgások voltak. A 2022-es háború kitörését követően a migráció jellege és motivációja megváltozott, Kovály szerint, aki azt is elmondta, hogy egy, a Magyarországra áttelepült kárpátaljaiakkal készült kutatásuk szerint sokan nem is érzik jól magukat az új lakóhelyükön, „mert sok esetben ott kellett hagyni a családi házat, a gazdaságot vagy a sikeres vállalkozást. Tradicionális társadalomról van szó, fontos a családi házhoz való ragaszkodás, a hagyományok, a kárpátaljaiság, és ezt sokan nagyon nehezen adták fel. Empirikus kutatásaink során sok megrendítő történetet hallottunk arról, hogy egy gyors döntést követően el kellett búcsúzni a háztól, az udvartól, a kutyától. Ez abszolút egy kényszer okozta migráció” – mondta. 2025 végén készült riportunkban egyébként Kárpátalján maradt magyarok mesélnek arról, hogy miért nem indította őket útnak a háború, a cikket ide kattintva tudják elolvasni.
A kutató szerint a magyarok számának csökkenése mindig is elsősorban a migrációnak, és nem az asszimilációnak volt köszönhető.
Kárpátalján az asszimiláció nem csökkentette a magyarok számát, ez sajátos jelenség kárpát-medencei viszonylatban.
„Itt is csak 2001-es népszámlálási adatokra tudunk hivatkozni: ezek alapján száz vegyes családban született gyerekből 53 volt magyar. Mi azt találtuk, hogy erre a magyarországi nemzetpolitikai döntések is hatással voltak, mert a magyar állampolgárság megszerzésének lehetősége miatt megnövekedett a magyar nyelv presztízse, vagy az adott településen a magyar iskolát a magyar állam segítségével felújították, így ott jobbak voltak az infrastrukturális körülmények” – tette hozzá, megjegyezve, hogy az arány régiónként változó.
„A Kijev és Budapest közötti feszültség a kárpátaljai magyarok hétköznapjaira is hatással volt, főként a médiában tapasztalható negatív sajtóvisszhangok miatt. Viszont a saját tapasztalataim és a kutatási tapasztalatok alapján a kárpátaljaiak között továbbra sincs probléma az együttéléssel” – közölte lapunkkal Kovály Katalin azzal kapcsolatban, hogy az Orbán- kormány kifejezetten konfliktusos viszonyt tartott fenn az ukrán kormánnyal.
A kutató szerint a kárpátaljaiak – magyarok, ukránok, románok, szlovákok, svábok, oroszok – megtanultak együtt élni az évszázadok alatt, az egyes családokban számos nemzetiség megtalálható.
Kutatásaik során a helyiekkel beszélgetve azt tapasztalták, hogy, míg korábban a „mi” és az „ők” a magyar és az ukrán nemzetiségű volt, most inkább a „kárpátaljai” és a „nem kárpátaljai”. Tehát a lokális identitástudat sokkal inkább területi-történelmi, nem pedig nemzetiségi alapon szerveződik.
A belső menekültek jellemzően orosz anyanyelvűek, a keleti megyékből származnak. Ők azért is választották lakhelyül Kárpátalját, mert például Lvivvel (Lemberggel) szemben nem szólnak rájuk, hogy miért oroszul beszélnek az utcán, eleve nagyon vegyes Kárpátalja utcanyelve.
Itt kevésbé éleződnek ki a nyelvi konfliktusok
– magyarázta.
„2018-ban és 2019-ben budapesti és kárpátaljai kollégáimmal közösen volt egy kiterjedt kutatásunk a szórványvidéken, melyben kifejezetten a vegyes családokra koncentráltunk, ezek tagjaival készítettünk interjúkat. Rákérdeztünk arra is, hogy mennyire tisztelik egymás hagyományait, mennyire ülik meg egymás ünnepeit, mennyire ismerik egymás nyelvét. Azt találtuk, hogy az ukrán-magyar vegyes családban élők tisztelik egymás kultúráját, megülik egymás ünnepeit, sok esetben igyekeztek megtanulni egymás nyelvét is. De igazából ezek a kérdések csak másodlagosak számukra, inkább az volt a fontos, hogy biztosítani tudják a családjuk megélhetését, megteremtsék a megfelelő életkörülményeket” – mondta Kovály Katalin, aki maga is vegyes családból származik, és hasonló tapasztalatai vannak.
Az előző magyar kormány Ukrajna-ellenes kampányáról egyébként tavaly nyáron készült riportunkban megkérdeztük a kárpátaljaiakat, a cikket ide kattintva olvashatják el.
A kisebbséget korlátozó törvények meghatározzák a közhangulatot
Az 1991-ben függetlenné vált Ukrajnában eleinte több nyelvhasználati joguk volt a kisebbségeknek. Vizi Balázs elmondta, hogy a 2012-es nyelvtörvény értelmében azokon a településeken, ahol egy kisebbség aránya elérte a 10 százalékot, annak tagjai a közéletben, a hivatalos állami intézményekben is használhatták anyanyelvüket – más kérdés, hogy nem biztos, hogy ez mindenhol érvényesült. Megengedő volt a törvény a szimbólumok használatával kapcsolatban is, alapfokú és középfokú szinten pedig egészen jól működött az anyanyelvű oktatás, egyedül az volt kritikus kérdés, hogy lehessen-e anyanyelven érettségizni.
2017-ben aztán elfogadták az új oktatási törvényt, 2019-ben pedig a nyelvtörvényt.
„A legjelentősebb pont egyértelműen az, hogy eltörölték a 10 százalékos küszöböt, és sokkal szigorúbb szabályozás lépett életbe a kisebbségi nyelvhasználatra vonatkozóan a közigazgatásban, jelentősen korlátozták azt” – mondta a professzor. Az alsó tagozatban ugyan lehet kisebbségi nyelven tanulni, de felső tagozatban fokozatosan növelni kell az ukrán nyelven tartott órák arányát.
Ha kétnyelvűvé válik az oktatás egy intézményben, akkor az a kisebbségi nyelv teljes háttérbe szorulását fogja hozni
– értékelt.
Gyeney Laura és Tarpai Zsuzsanna tanulmánya szerint ez azt jelentette, hogy felső tagozatban a nem uniós nyelvet (gyakorlatilag az oroszt) beszélők már 5. osztálytól kötelesek az órák 80 százalékát ukrán nyelven hallgatni, az unió valamely nyelvét anyanyelven beszélőknek pedig (mint a magyarok)
- az 5. osztályban legalább 20,
- 9. osztályban már minimum 40 százalékban,
- 10-12. osztályban pedig 60 százalékban kellett volna ukrán nyelven tartott órán tanulniuk.
Vizi Balázs az oktatási törvénnyel kapcsolatban elmondta:
a nagy nemzetközi tiltakozás hatására, főleg, amióta kitört a háború, és főleg, amióta az európai uniós csatlakozás gondolata reálisnak tűnik, elhalasztották a törvény kisebbségekre vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtását,
majd elfogadtak egy törvénymódosítást, amelynek értelmében ezek a rendelkezések az EU tagállamainak a hivatalos nyelveire nem alkalmazhatók, így „szinte csak az oroszokat érintenék”.
Az oktatással kapcsolatban egy évvel ezelőtt egyébként a Válasz Online-nak egy magyar többségű kárpátaljai kistérség korábban pedagógusként dolgozó alpolgármestere azt mondta: „Az oktatási és a nyelvtörvény gyakorlati hatásait jelenleg még nem érezzük. Az állami fenntartású magyarnyelvű iskoláinkban a korábbiakhoz hasonlóan zajlik az oktatás, a szünetekben a gyerekek anyanyelvükön beszélgetnek. Ellenőrzést, büntetést még soha nem kaptunk emiatt.”
Fedinec Csilla történész, kisebbségkutató pedig idén májusban a Jelen Hetilap podcastjában úgy fogalmazott, hogy a 2017-ben bevezetett oktatási törvény azon cikkét, mely felmenő rendszerben kétnyelvűvé alakította volna az eddig egynyelvű nemzetiségi iskolákat, nem vezették be, „ahogy 2017 előtt közel száz magyar iskola volt, most is közel száz magyar iskola van. A világon semmi nem változott.” Hozzátette ugyanakkor, hogy egyre kevesebb a gyerek, a betelepülők gyerekeit pedig el kell helyezni, emiatt „a majdnem üres magyar iskolában már vannak ukrán osztályok is, de ez nem jelenti azt, hogy a magyar gyerek nem tanul magyarul.”
Kovály Katalin ezzel kapcsolatban most azt mondta, ő is úgy látja, hogy az iskolarendszerben eddig nem volt drasztikus változás.
Vizi Balázs szerint azonban hiába nem alkalmaznak egy elfogadott törvényt,
ez olyan atmoszférát teremt, amely a kisebbségek számára megnehezíti az anyanyelvhasználat jogának az elismerését.
A szakértő szerint a 2017-es és 2019-es törvényeket mind a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény, mind a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartája ellenőrző eljárásában kritikával illették, sőt, a Velencei Bizottság is kiadott egy komoly hangvételű kritikai véleményt ezekről, de azt nehéz megmondani, hogy ezeket mennyire vették figyelembe.
Az Európai Unió az ukrán csatlakozás kérdésében csak részben támaszkodik ezekre az egyezményekre, fontosabb az az akcióterv, amit Ukrajna vállalt 2022-ben, és amely részletes vállalásokat tartalmaz a kisebbségek jogaira vonatkozóan.
Ebben szerepel például az anyanyelvű oktatás teljes körű visszaállítása és a kisebbségi politikai részvételnek a támogatása
– mondta a Társadalomtudományi Kutatóközpont munkatársa. Szerinte az a probléma ezzel az akciótervvel, hogyha megjelennek a jogszabályokban ezek a vállalások, akkor teljesültnek tekintik őket anélkül, hogy vizsgálnák a gyakorlati alkalmazásukat.
Kovály Katalin szerint a nyelvtörvény óta szigorodott a hivatalos ügyintézés során elvárt nyelvhasználat. Azt tapasztalta, hogy a korábbiakhoz képest jobban elkülönült egymástól a magánélet és a bürokrácia. „A magánéletben vagy a kultúra területén én nem vettem észre jelentős változást” – mondta. Tapasztalata szerint az viszont változott, hogy a Beregszászi Magyar Színházban ukránul is feliratozni kell a nyelvtörvény bevezetése óta az előadásokat, a Beregszászi Magyar Rádiónál pedig ukrán nyelven is bemondják a híreket, vagy ukrán zenét is játszanak.
Voltak változások, de nem volt olyan tapasztalatom, hogy valaki állt volna a hátam mögött, és figyelte volna, hogyan beszélek
– mondta Kovály, aki például a magánfenntartású egyetemen magyarul tanít, de a bürokratikus feladatait, a hivatalos dokumentumokat és az oktatási anyagokat ukránul is el kell készítenie.
„Az oktatás módszertana alkalmatlan arra, hogy megtanítsa nekik az államnyelvet”
A TANDEM 2016–2019 kutatás szerint Kárpátalján a magyarok 5 százalékára jellemző, hogy semmilyen szinten nem beszéli az államnyelvet, 40 százalékra, hogy passzívan ismeri vagy kifejezési nehézségekkel beszéli, 56 százalék gördülékenyen, ezen belül 12 százalék anyanyelvi szinten beszéli az ukránt.
A kárpátaljai magyarok államnyelvtudása egyébként Kárpát-medencei összehasonlításban alacsonynak mondható. Kovály Katalin hangsúlyozta, itt is megfigyelhető a területi különbség, illetve az ukránul nem tudók esetében nem az a jellemző, hogy nem is akarják megtanulni a nyelvet, „hanem az oktatás módszertana alkalmatlan arra, hogy megtanítsa nekik. Jelenleg úgy állnak a magyar gyerekekhez, mintha már tudnák az ukrán nyelvet, és egyből irodalmi műveket kell elemezniük, holott az alapoktól kellene elkezdeni a tanítást.”
Kovály tapasztalata szerint az, hogy az orvosnál vagy ügyintézés során szükség van-e ukrán nyelvtudásra, az emberi kvalitásoktól függ, illetve helyzetfüggő: ha az orvos tud magyarul, akkor természetesen nincs rá szükség, de ez egyáltalán nem alapvető.
Én beszélem az ukrán nyelvet, így egyszerűbb dolgom van, de Kárpátalján és főleg Beregszászon azért megpróbálják megérteni egymást az emberek. Lehet, hogy mindketten a saját anyanyelvükön szólalnak meg, mégis megértik egymást, vagy legalábbis törekszenek rá.
Kovály Katalin szerint ennél jobban érinti a hétköznapokat, hogy a háború miatt Kárpátalján nagy a bizonytalanság és már a fizikai fenyegetettség is, „mindennek ellenére az interjús tapasztalatok és az én tapasztalatom alapján is a kárpátaljai magyar közösség megpróbál túlélni, és reziliens válaszokat adni: működnek az iskolák, szerveznek programokat, vannak kulturális rendezvények.”
„A kárpátaljai magyar kisebbség jelenleg óvatos optimizmussal tekint ezekre a megállapodásokra”
Vizi Balázs elmondta, egyáltalán nem tudni, hogy pontosan mit takar a magyar kormány által bejelentett megállapodás, „mert nem látjuk leírva”.
Amiket nyilvánosan bejelentett a külügyminiszter vagy a miniszterelnök, azok biztató változásoknak tűnnek, ilyen a szimbólum- és a nyelvhasználat kiterjesztése. Ami nekem érdekes, hogy a politikai részvételi jogokról nincsen szó, és egyéb dolgok is kimaradnak belőle.
„A megállapodás pontos részletei nem ismertek, amit tudunk, azt főként Magyar Péter nyilatkozataiból tudjuk, ő kiemelte a kisebbségek jogainak a visszaállítását, míg az ukrán fél inkább azt kommunikálta, hogy a megállapodással Magyarország nem gördít többé akadályt az első csatlakozási klaszter megnyitása elé az EU-s csatlakozási folyamatban, ami azóta meg is történt. Nem igazán esett szó az ukrán fél nyilatkozataiban arról, hogy a magyarok kisebbségi jogai hogyan rendeződnek” – mondta Kovály Katalin.
Hozzátette: a kárpátaljai magyar kisebbség jelenleg óvatos optimizmussal tekint ezekre a megállapodásokra, és csak akkor fogják elhinni az ígéreteket, ha azok a gyakorlatban is megvalósulnak. A kutató úgy gondolja, hogy a kisebbségi jogok rendezése azért is fontos, hogy a kárpátaljai magyarok teljes jogú állampolgárnak érezzék magukat Ukrajnában, tudják, hogy joguk van-e magyarul beszélni vagy használni a nemzeti szimbólumaikat.
Odafigyelünk, hogy ne lépjük át azt a határt. Mindenki óvatosabb, és nem akar provokálni. Nem érkezett olyan törvény, ami ezt tiltaná, de olyan sem, ami megengedi. Úgyhogy inkább nem.
The post „Lehet, hogy mindketten a saját anyanyelvükön szólalnak meg, mégis megértik egymást” – óvatos optimizmus jellemzi a magyarokat Kárpátalján first appeared on 24.hu.
EUR/HUF
