Mindössze napi tíz percnyi szuperlassú kocogás – nem gyorsabb, mint a gyaloglási sebesség – szinte azonnal megváltoztatta az emberek agyi aktivitásait, javította kognitív képességeiket, arról nem szólva, hogy a hangulatuk is jobb lett.

Egy új kutatás és a belőle készült tanulmány szerint a futásnak nem kell feltétlenül sem megerőltetőnek, sem intenzívnek, sem hosszú ideig tartónak lennie ahhoz, hogy befolyásolja, mennyire jól gondolkodunk és hogyan érezzük magunkat. Az viszont fontos, hogy valóban futás legyen, hiszen ez a mozgás olyan módon hat a szervezetünkre, ahogyan más mozgásformák nem. A tanulmányról, amelyet az MIT Press Direct közölt, a Washington Post számolt be.

Számos eredmény mutatja, hogy a különféle mozgásformák összekapcsolódnak a kognitív és mentális egészséggel. A futó egerek például több új agysejtet termelnek, jobban teljesítenek az intelligenciájukat vizsgáló teszteken, mint a keveset mozgó állatok. Azoknak az embereknek, akik bármilyen mozgásformát végeznek, általában nagyobb az agyuk, és esetükben kisebb a demencia kockázata, mint azoknál, akik ritkán, vagy egyáltalán nem mozognak.

Hideaki Soya, a japán Cukubai Egyetem testmozgás-biokémiával és neuroendokrinológiával foglalkozó emeritus professzora régebb óta foglalkozott a mozgás hatásaival. 2021-ben, egy kísérletben, amelyről akkor a Scientific Reports számolt be, Soya és kollégái 26 egészséges felnőttet kértek meg arra, hogy tíz percig egyenletes, közepes intenzitású tempóban fussanak futópadon – elég gyorsan ahhoz, hogy szaporábban vegyék a levegőt, és utána nehezebben kezdjenek beszélni. A futást követően a résztvevők derűsebbnek érezték magukat, javult a gondolkodási teljesítményük, és az agyuk kognitív működésben részt vevő területein is fokozott aktivitást mértek.

Soya és kollégái azonban arra voltak kíváncsiak, vajon a jóval kíméletesebb futás – akár szinte nulla intenzitással – hasonló hatásokkal járhat-e, miközben kevesebb élettani stresszt okoz.

Az új vizsgálatba 24 egészséges férfit és nőt hívtak meg és a résztvevőkre olyan sapkát helyeztek, amelybe az agyi aktivitást mérő érzékelőket építettek. Tíz percig csak ültek a futópadon, majd tíz percig olyan lassan futottak, amennyire csak tudtak. A futás abban különbözik a gyaloglástól, hogy a test egy része időnként a levegőben van, míg gyaloglás közben mindig legalább az egyik lábunk a talajon van.

A résztvevők „előtte-utána” teszteket töltöttek ki a hangulatukkal és gondolkodási képességeikkel kapcsolatban. Az eredményeket összevetve a kutatók nem találtak változást azoknál, akik a futópadon ültek, a szuperlassú futás után azonban szinte minden résztvevő jobban teljesített a kognitív teszten, és jobb lett a hangulata is. Eközben a prefrontális kéreg egyes részei – az agy magas szintű gondolkodásban és döntéshozatalban részt vevő területei – jóval aktívabbak voltak, mint korábban.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Forrás