Szövegértésből 21, matematikából 14 pontot veszítettek a magyar diákok az utolsó adatfelvétel óta, tehát mindössze három év alatt a PISA-teszten (Programme for International Student Assessment), ami azt hivatott mérni, hogy a 15 éves tanulók mennyire tudják valós élethelyzetekben alkalmazni az iskolában megszerzett tudásukat. A 2025-re vonatkozó, most közzétett adatok azt jelentik, hogy mindkét területen, tehát szövegértésből és matematikából is a PISA-mérések történetének leggyengébb magyar eredménye született.

2025 tavaszán összesen 91 ország és gazdasági térség, köztük 273 magyar oktatási intézmény közel 6400, a 15 éves diákságot reprezentáló tanulója vett részt az OECD által 2000 óta háromévente megszervezett PISA-mérésben. Az Európa-szerte romló trendekből nem lógnak ki különösebben a magyar diákok: matematikából és természettudományból statisztikailag nincs kimutatható lemaradás a többi vizsgált országhoz képest, és az alulteljesítő diákok aránya sem sokkal rosszabb az OECD-átlagnál. Ha viszont alaposabban megnézzük a hosszú távú trendeket, ijesztőbb képet mutat a hazai helyzet.

„Globális válság van az oktatásban” – mondta az eredményekre reagálva Lannert Judit oktatási és gyermekügyi miniszter hétfő délután a minisztérium Szalay utcai székházában tartott sajtótájékoztatón. Miközben az alulteljesítő tanulók aránya lényegében nem változott – ők azok a diákok, akik ismerős helyzetekben még képesek alapvető információk felismerésére és felhasználására, de az összetettebb szövegek értelmezésében, a hétköznapi problémák matematikai megfogalmazásában, illetve a továbbtanuláshoz és a munkaerőpiaci boldoguláshoz szükséges kompetenciákban már bizonytalanok –, a magasan teljesítő diákok aránya jelentősen visszaesett. „Szomorú ez az eredmény, hogy csökken a legkiválóbbak aránya is, és ez azt mutatja, hogy a magyar tehetséggondozási stratégiát át kell gondolni, mert úgy tűnik, nem igazán volt sikeres az elmúlt tíz évben, amit ezen a téren csináltak” – mondta a sajtótájékoztatón Lannert.

Ami az oktatás esélyegyenlőség-teremtő képességét illeti, a magyar iskola az elmúlt három évben egy jottányit sem lett méltányosabb: nálunk a tanulói teljesítmény továbbra is az OECD-átlagnál jóval erősebben függ össze a társadalmi háttérrel, és különösen sokat számít az is, hogy ki hova jár iskolába.

És bár a statisztikákból úgy tűnik, hogy a természettudományok területén Magyarország jól tartja magát, Nahalka István oktatáskutató a friss eredményekre reagálva kérdésünkre elmondta: „A romlás nagyon látszik. Természettudományból 2012 és 2015 között történt egy nagyobb visszaesés, és azóta nagyjából azon az alacsonyabb szinten maradtunk. Matematikából és szövegértésből inkább fokozatosan romlottak az eredmények, és mostanra vált ez statisztikailag is egyértelművé. Matematikából és szövegértésből most már kifejezetten rosszak az eredmények, szövegértésből ráadásul Magyarország szignifikánsan az OECD-átlag alatt van”.

Szövegértésből jóval az OECD-átlag alá kerültünk

A legrosszabb magyar eredmény szövegértésből született: a magyar átlag 452 pont volt, szemben az OECD-országok 461 pontos átlagával. Ez a különbség már statisztikailag is szignifikáns, magyarázta a sajtótájékoztatón Velkey Kristóf, az Oktatási Hivatal Köznevelési Elemzési Főosztályának vezetője, és Nahalka sem emlékszik olyan időszakra, amikor szövegértésből ennyire az OECD-átlag alá kerültünk volna.

Ha az időbeli változást nézzük, még feltűnőbb a romlás. 2000-ben 480, 2003-ban és 2006-ban 482, 2009-ben 494 pontot ért el Magyarország szövegértésből, ezután indult el a csökkenés – 2012-ben 488, 2015-ben 470, 2018-ban 476, 2022-ben 473, 2025-ben pedig már csak 452 pont volt az eredmény. Vagyis három év alatt 21 pontot, a 2009-es csúcshoz képest pedig 42 pontot veszített Magyarország. Velkey hétfőn külön kiemelte, hogy ez a 20 pont már olyan nagyságrendű lemaradás, amit egy évnyi iskolázottsághoz szoktak társítani.

Szövegértésből a képességszintek eloszlása is egyre rosszabb: a magyar 15 évesek 32,3 százaléka alulteljesítő, vagyis nem éri el a második képességszintet (igaz, ez az OECD-átlagban is nagyjából ennyi, 31 százalék) − ami azt jelenti, hogy bár a legegyszerűbb szövegeket szó szerint még megérti a diák, és akár képes közvetlenül megtalálható információkat visszakeresni belőle, de több információt összekapcsolni, következtetéseket levonni, a szöveg egészének jelentését értelmezni, illetve nem közvetlenül kimondott információkat felismerni, az már nem megy neki. A középső szinteken a magyar tanulók 64,8 százaléka van, és a diákoknak már csak 3 százaléka teljesít kiemelkedően, szemben az OECD 5,5 százalékával.

A lányok és fiúk közötti különbségek is jelentősek: a magyar lányok átlagosan 20 ponttal teljesítenek jobban a fiúknál, ez viszont nem magyar sajátosság, hiszen a vizsgálatban részt vevő országok közül 87-ben a lányok szerepeltek jobban, mindössze egyben teljesítettek jobban a fiúk, kettőben pedig nem volt szignifikáns az eltérés.

Matematikából is soha nem látott mélypontra kerültek a magyar 15 évesek

Matematikából a magyar diákok 459 pontot értek el, az OECD-átlag 463 pont lett. A négypontos különbség statisztikailag nem jelentős, vagyis első ránézésre még mindig nagyjából az OECD átlagához közel vagyunk. A hosszabb távú trend viszont jóval kevésbé megnyugtató: 2003-ban 490, 2006-ban 491, 2009-ben 490 pontot értünk el, 2012-re 477-re estünk vissza, 2018-ban még volt egy kisebb javulás 481 pontra, 2022-ben viszont már csak 473, 2025-ben pedig 459 pont jött össze. Vagyis a magyar eredmény három év alatt 14 ponttal romlott.

A képességszintek eloszlása is ezt az ellentmondásos képet mutatja: a gyengén teljesítők aránya 33,6 százalék, ami még valamivel jobb is az OECD 34,9 százalékos átlagánál, és a középső, 2–4. szinteken is több magyar diák van, mint az OECD-ben átlagosan. A csúcsteljesítményeknél viszont már fordul a helyzet: a legfelső két szintre a magyar tanulók mindössze 5,2 százaléka jutott el, miközben az OECD-ben ez 7,8 százalék.

Matematikából a nemek közötti különbség éppen ellentétes a szövegértésnél tapasztalttal. A magyar fiúk átlagosan 19 ponttal teljesítenek jobban a lányoknál, ami szintén nem magyar sajátosság, hiszen a vizsgált oktatási rendszerek közül 54-ben a fiúk, hétben a lányok értek el jobb eredményt, 29-ben pedig nem volt statisztikailag kimutatható különbség.

Természettudományban már korábban hozzáromlottunk a mostani OECD-átlaghoz

A magyar diákok természettudományból 480 pontot értek el, miközben az OECD-országok 2025-ös átlaga 486 pont volt, ami Velkey magyarázata szerint statisztikailag nem szignifikáns, vagyis a magyar eredmény az OECD-átlaggal azonos szinten van. Ha a képességszinteket nézzük, a magyar diákok 24,1 százaléka a hatból még a második szintig sem jutott el, ez az arány az OECD-országok átlagában 25,7 százalék. Magyarországon 71,1 százalék teljesített az átlagos 2–4. szinten, szemben az OECD 67,1 százalékával, míg a kiemelkedően teljesítő, 5–6. szinten lévő diákok aránya nálunk 4,9 százalék, az OECD-ben viszont 7,2 százalék volt, tehát az igazi különbséget a magasan teljesítők alacsony arányában látjuk. Öröm az ürömben, hogy természettudományokból Magyarországon nincs szignifikáns különbség a fiúk és a lányok teljesítménye között, miközben a többi résztvevő országnál 37 oktatási rendszerben a lányok, 17-ben a fiúk teljesítettek jobban, 37-ben pedig nem volt kimutatható különbség.

Egyre több a gyengén teljesítő, miközben kevés a kiemelkedő diák

Miközben Magyarország nagyjából együtt mozog a romló OECD-trenddel, Csehország, Lengyelország és Észtország jobban teljesít, így Lannert szerint „a régióban leszakadni látszik Magyarország”. A miniszter különösen aggasztónak nevezte, hogy a legjobbak aránya is csökken. Az országos átlagok mögötti igazi változás tehát a teljesítményeloszlásban látszik: ahogy a fent közölt adatokból is kitűnik, az alacsonyan teljesítő diákok aránya mindhárom területen nagyjából az OECD-átlag körül alakul, sőt természettudományból és matematikából még valamivel kedvezőbb is annál, de a felső végen a kiemelkedően teljesítő diákok aránya mindhárom területen kisebb az OECD-átlagnál: szövegértésből 3 vs. 5,5 százalék, matematikából 5,2 vs. 7,8 százalék, természettudományból pedig 4,9 vs. 7,2 százalék.

Nahalka szerint a magyar PISA-eredmények romlásának kevésbé látványos, de annál fontosabb eleme, hogy korábban Magyarországon viszonylag kisebb volt a különbség a gyengén és magasan teljesítő tanulók aránya között. „Ha egyelőre csak a teszteredmények szórását nézzük, és nem vesszük figyelembe a társadalmi hátteret, Magyarország sokáig viszonylag kedvező képet mutatott: kisebbek voltak a különbségek a gyengébben és jobban teljesítő diákok között, mint amit az ország összesített helyezése alapján várnánk.” Az oktatáskutató szerint ennek az volt az oka, hogy a gyengébb magyar tanulók nemzetközi összehasonlításban viszonylag jól teljesítettek, miközben a legjobbak jóval kevésbé számítottak kiemelkedőnek. Ez az előny azonban fokozatosan eltűnt: a gyengébb tanulók eredményei visszaestek, és a 2025-ös adatok arra utalnak, hogy most már a jobb tanulóké is jelentősen romlott. „Ráadásul egészen más kép rajzolódik ki, ha a társadalmi hátteret is bevonjuk az elemzésbe. Magyarországon különösen erős az összefüggés a család társadalmi helyzete és a PISA-eredmények között: az ESCS-index (a diákok társadalmi-gazdasági hátterét mérő mutató) egy egységnyi változásához Magyarországon átlagosan 42 pontos teljesítménykülönbség kapcsolódik, az OECD-ben ugyanez 36 pont. Vagyis ugyanakkora társadalmi háttérbeli különbség nálunk erősebben jár együtt a tanulói eredmények közötti különbséggel.

A PISA 2025-ös eredményeiből újra kiderült, milyen erősen szelektív a magyar oktatási rendszer: a természettudományos teljesítménykülönbségek 46 százaléka az iskolák közötti különbségekből adódik, szemben a 31 százalékos OECD-átlaggal. Ezzel párhuzamosan Magyarországon a teljesítménykülönbségek jóval kisebb része, 41 százaléka jelenik meg egy-egy iskolán belül, szemben az OECD 69 százalékos átlagával. Ez nem azt jelenti, hogy az egy iskolába járó gyerekek társadalmi háttere egyforma, hanem azt, hogy a tanulói teljesítmények iskolán belül viszonylag homogénebbek, miközben az egyes iskolák között nagyok a különbségek.

A szövegértés romlása nem magyarázható pusztán a covidjárvány hatásaival

Az elmúlt évek teljesítménycsökkenését kézenfekvő lenne a covidra fogni, de a PISA-adatok azt mutatják, hogy a szövegértés romlása már jóval korábban elkezdődött. A magyar eredmény 2009-ben volt a legjobb, nemzetközileg pedig nagyjából 2012-től figyelhető meg tartós csökkenő tendencia. Lannert szerint a szövegértési eredmények csökkenése mögött „egész biztosan a digitális eszközhasználat növekedése áll”, és bizonyos adatok is ebbe az irányba mutatnak. Velkey az élményszerző olvasás visszaszorulásáról és a közösségi média gyors, erős impulzusokra épülő tartalomfogyasztási szokásainak terjedéséről is beszélt, amik veszélyeztethetik azt a képességet, hogy a diákok összetett szövegekkel és adatokkal elmélyülten és értő módon foglalkozzanak.

Nahalka szerint ugyanakkor a magyar eredmények romlását nem feltétlenül ugyanazok a tényezők magyarázzák, mint más OECD-országokét. A szövegértés visszaesésében szerinte is szerepet játszik a digitális eszközhasználat, és az, hogy a gyerekek egyre kevésbé olvasnak hosszabb, igényesebb szövegeket, de több nyugat-európai országban a bevándorló tanulók növekvő aránya is hozzájárulhat a romláshoz, mivel közülük sokan más nyelvi és oktatási háttérből érkeznek. „Magyarországon viszont ez aligha magyarázza meg a visszaesést, mert nálunk a bevándorló tanulók összetétele más, és az eredményeik sem rosszabbak a magyarországi átlagnál. Ezért hiába mozognak a magyar PISA-eredmények nagyjából együtt az OECD-trenddel, nem biztos, hogy ugyanazok az okok állnak a romlás mögött.”

Kisebb lett a tanárhiány, a gyerekek AI-jal oldják meg a feladatokat, és közben még a kíváncsiságuk is csökken

Szerencsére vannak biztatóbb eredmények is: az igazgatókkal készült kérdőívek szerint 2025-ben a magyar 15 évesek 23 százaléka járt olyan iskolába, ahol a tanárhiány legalább kis mértékben akadályozta az oktatást, szemben a 2022-es 41 és az OECD 39 százalékos átlagával.

Emellett pozitívumként emelte ki a miniszter, hogy a magyar diákok az OECD-átlagnál gyakrabban érzik úgy, hogy tanáraik egyénileg is odafigyelnek rájuk, és a tanórai fegyelem is valamivel kedvezőbb, sőt 2015 óta még javult is. Annál nehezebb megmagyarázni, vetette fel Lannert, hogy ha ez így van, akkor mindez miért nem jelenik meg a tanulói eredményekben is.

Hasonlóan kedvező képet mutatnak a magyar fiatalok környezetvédelemmel kapcsolatos attitűdjei: 86 százalékuk érzi úgy, hogy képes pozitív hatást gyakorolni a környezetre, szemben az OECD 81 százalékos átlagával, és 77 százalékuk azt is tudja, hogyan működjön együtt másokkal a környezet védelméért, miközben az OECD-átlag csak 68 százalék.

A magyar diákok AI használata ennél borúsabb képet fest: 37 százalék az OECD-átlag 46 százalékkal szemben. De mielőtt fellélegzenénk, hogy milyen jó, hogy nálunk nem használják olyan gyakran a mesterséges intelligenciát: Lannert szerint nemcsak az számít, hogy mennyit használják, hanem az is, hogy mire. A PISA felmérése szerint új témák feltérképezésére nálunk csak 25 százalék veszi igénybe az AI-t, miközben 29 százalék az írásbeli feladatát készítteti el vele, vagyis ilyenkor a miniszter szerint „igazából helyettünk dolgozik a mesterséges intelligencia, ez pedig nem jó”. Épp ezért a minisztériumban már készül az AI-stratégia – jelentette be Lannert a sajtótájékoztatón.

A mérés kitért a bántalmazásra is: minden ötödik magyar diák arról számolt be, hogy havonta többször is bántalmazták az iskolában, és ez az arány 2022 óta csak emelkedett. A miniszter külön is kiemelte, hogy a zaklatásról nagyon sok panasz érkezik, épp ezért külön szakmai munkacsoport foglalkozik a kérdéssel. Ráadásul a zaklatás nemcsak lelkileg traumatizálja a diákokat, de az eredményességben is megmutatkozik – azoknak, akik online bántalmazásról számoltak be, a természettudományos eredményük is átlagosan 21 ponttal alacsonyabb volt.

Szomorúnak nevezte Lannert, hogy a magyar 15 évesek kíváncsisága is csökkent. Tavaly már csak 67 százalékuk mondta, hogy „sok minden érdekli”, szemben a 73 százalékos OECD-átlaggal, és ez az arány 2022 óta több mint 6 százalékponttal esett. „A kíváncsiságot és az aktivitást növelni, a kreativitást fejleszteni kell, a mesterséges intelligenciával pedig okosan kell bánni” – foglalta össze a tennivalókat a miniszter.

Milyen választ ad a kormány a romló PISA-eredményekre?

Lannert Judit elsősorban az új Nemzeti Alaptantervben látja a megoldást, ahol nagyobb hangsúlyt kapnának az alapkompetenciák, különösen a szövegértés, amit már óvodáskortól kezdve meséléssel, korai fejlesztéssel és olvasási kampányokkal erősítenének. Lannert szerint az új NAT elkészítéséhez nagyjából másfél évre van szükség. A miniszter az észt oktatási rendszer példáját felhozva azt mondta, hogy szakítani kell azzal a szemlélettel, hogy „egyre több ismeretet egyre több tantárgyba próbáljunk beszuszakolni, és inkább több időt kéne hagyni a gondolkodásra”.

Lannert tervei között szerepel a szülők támogatása, mivel ők a mérések szerint egyre ritkábban beszélgetnek otthon az iskoláról, pedig különösen a korai években és a digitális eszközhasználat szabályozásában fontos szerepük lenne.

A társadalmi egyenlőtlenségeket fenntartó strukturális problémákkal kapcsolatban a miniszter kiemelte a kora gyermekkori fejlesztést, a pedagógiai módszerek és az előítéletek csökkentését és a strukturális problémák megoldását, az iskolák közötti különbségek csökkenését pedig „nagy közös társadalmi feladatnak” nevezte. Mint mondta, „ez lesz a legnagyobb feladat, egy közös társadalmi feladvány. Nem arról szól, hogy én mit akarok, hanem arról, hogy közösen akarjuk-e megoldani ezt a problémát: szembenézünk-e a demográfiai csökkenéssel és annak következményeivel, értjük-e, hogy az adófizetők pénzét költjük, és hajlandók vagyunk-e kompromisszumokat kötni.”

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Forrás