2026-ban „az aszimmetrikus szerves szintézisben megfigyelhető nemlineáris hatások és autokatalízis felfedezéséért” a francia Henri B. Kagan és a japán Szoai Kenszo (angolul: Kenso Soai) kapta az 1901 óta idén 118. alkalommal kiosztott kémiai Nobel-díjat.

„Egyes molekulák – például az aminosavak – két, egymás tükörképének számító változatban léteznek. Az élő szervezetek azonban e tükörképek közül csak az egyiket tartalmazzák. Sokáig a kémia egyik nagy rejtélye volt, hogyan alakulhat ki ez a fajta kémiai aszimmetria. Henri B. Kagan és Szoai Kenszo megoldást találtak erre a rejtélyre” – olvasható a Svéd Királyi Tudományos Akadémia szerdai sajtóközleményében.

A hivatalos indoklás szerint az 1930-ban született Kagan 1986-ban tette meg az első döntő lépést, amikor felfedezte a kémiai reakciók befolyásolásának egy új módját.

A következő lépést Szoai Kenszo tette: az 1950-ben született japán kutató „meghatározó jelentőségű” 1995-ös tanulmányát követően végül 2003-ban kísérletben is bemutatta azt reakciót, amelynek során a két lehetséges tükörképi forma közül kizárólag az egyik jött létre. A Nobel-díj bizottság szerint ez a „biokémiai evolúciót leszámítva” neki sikerült elsőként.

A földi élet tudniillik a fehérjéket alkotó, tükörképi aminosavaknak csak az egyik változatát használja. A szakirodalom ezt az egyoldalúságot nevezi homokiralitásnak.

„Henri Kagannak és Szoai Kenszónak köszönhetően ma már tudjuk, hogyan alakulhat ki a homokiralitás. Felfedezéseik döntő jelentőségűek a gyógyszergyártási célú, farmakológiai reakciók tervezésében” – összegzi a francia és a japán kutató teljesítményét az indoklás.

2025-ban a gázok tárolását forradalmasító porózus anyagok kifejlesztését, tavalyelőtt az AlphaFold2 fehérjekutató algoritmus megalkotását, három éve pedig a kvantumpontok felfedezését jutalmazta kémiai Nobel-díjjal a Svéd Királyi Tudományos Akadémia.

A magyar kutatók közül 1925-ben Zsigmondy Richárd „a kolloid oldatok heterogén természetének bizonyításáért és az ultramikroszkóp feltalálásáért”; 1943-ban
Hevesy György „az izotópok indikátorként való alkalmazásáért”; 1986-ban
Polányi János D. R. Herschbachhal és Yuan T. Lee-vel megosztva az elemi kémiai folyamatok dinamikájával kapcsolatos felfedezéseiért; 1994-ben pedig Oláh György „a karbokation kémiához való hozzájárulásáért” kapta meg a kémiai Nobel-díjat.

2026-ban szokás szerint az orvosi-élettani Nobel-díj sorsáról döntött a stockholmi bíráló testület, amely idén a Karl Deisseroth, Peter Hegeman és Georg Nagel kutató-triót jutalmazta a „fénnyel vezérelt ioncsatornákkal és az optogenetikával kapcsolatos felfedezéseket”; a fizikai Nobel-díjat pedig Francis Halzen belga asztrofizikus, az IceCube Neutrino Observatory szülőatyja nyerte el.

Forrás