• Több ezer betöltetlen álláshely, 47 év körüli átlagéletkor, akár havi 300 óra munka, miközben az ugyanazon területen dolgozók fizetése között akár több százezer forintos különbség is lehet.
• Az egészségügyi szakdolgozók a következő béremelést várják, amelyről egyelőre biztosan lényegében csak annyit lehet tudni, hogy lesz.
• Hivatalosan 2027-re készül az új bértábla, szakmai forrásaink szerint azonban a bérrendezés akár már 2026-ban elkezdődhet.
• A tervezett 20–25 százalékos emelés jelentős segítség lehet, az általunk megkérdezett szakdolgozók és érdekképviseleti vezető szerint azonban a pénz csak az egyik pillére annak, hogy legyen, aki néhány év múlva is a betegágyak mellett dolgozik.

„Kétszázharminc óra fölött én már nem emlékszem, hogy mit adtam be” – mondja egy neve elhallgatását kérő egészségügyi szakdolgozó arról az időszakról, amikor még kórházi osztályon dolgozott. Nem egyetlen, különösen nehéz hónapról beszél. A folyamatos létszámhiány miatt rendszeresen kétszázharminc órát dolgozott havonta, egy idő után pedig úgy érezte, hogy a terhelés már akkora, hogy nem akarja tovább vállalni az ezzel járó felelősséget. Végül elhagyta a kórházi területet, és az alapellátásban helyezkedett el. Ennek azonban ára volt: ma jóval kevesebbet keres.

A története egyszerre mutatja a szakdolgozói bérrendszer két alapvető problémáját. Az egyik, hogy a magasabb havi kereset mögött sokszor rendkívüli mennyiségű munka, túlóra, ügyelet áll. A másik, hogy ugyanaz a szakdolgozó pusztán azzal, hogy az egészségügy egyik területéről a másikra kerül, jelentős jövedelmet veszíthet.
Pálfy Kati, a Semmelweis Egyetem Tüdőklinika korábbi ápolási vezetője ennél is szélsőségesebb terheléssel találkozott: lapunknak arról beszélt, hogy vannak olyan szakdolgozók, akiknek a havi munkaideje a 300 órát is eléri.

Szakdolgozó minden olyan dolgozó, aki gyógyító, betegellátó munkát végez, de nem vonatkozik rá az orvosi bértábla. A szakdolgozói béremelések ugyanakkor közülük sem érintenek mindenkit. A bértáblás béremelésből általában több csoport kimarad: az alapellátási praxisban dolgozó asszisztensek és a szociális intézményekben egészségügyi munkát végző szakdolgozók.

Háromszázezer plusz egy munkahelyváltással

A rendszer sajátos csapdát hozott létre. A létszámhiány miatt a bent maradókra több munka jut, a rengeteg pluszmunka miatt a havi keresetük emelkedik, miközben a terhelés egyre nehezebben fenntartható. Ha viszont valaki azért vált területet, hogy kevesebbet dolgozzon, jelentősen visszaeshet a jövedelme.

Az sem mindegy, melyik kórházban dolgozik. Pálfy Kati szerint ma akár 300–400 ezer forintos különbség is lehet hasonló munkát végző szakdolgozók bére között. Ennek egyik oka, hogy az intézmények különböző mértékben tudtak pluszforrásokat, kiegészítéseket adni azért, hogy megtartsák a nehezen pótolható dolgozókat.
Erre hozta példaként a műtőssegédeket is. Egy olyan szakmában, ahol kevés az ember, az egyik intézmény kénytelen lehet jelentősen magasabb összeget fizetni azért, hogy egyáltalán legyen, aki elvégzi a munkát. Egy budapesti intézményben dolgozó műtőssegéd, aki húsz éve dolgozik a szakmájában, nyolc általános iskolai végzettsége van, havi nyolc ügyelettel bruttó 1,2 millió forintot kap. Eközben vannak szakrendelők és rehabilitációs területek, ahol a szakdolgozók bruttó 400-500 ezer forint körül keresnek.

Pálfy egy másik konkrét esetet is említ: egy E kategóriás ápoló 27 év szakmai tapasztalattal a budapesti Szent László Kórházból egy egyetemi klinikára ment át, és pusztán a munkahelyváltással 300 ezer forinttal nőtt az alapbére.

Pálfy szerint épp ezért nem csak az a fontos, hogy hány százalékkal emelkedjenek a bérek. Azt is rendezni kellene, hogy milyen bérből induljanak ki, mi történjen az intézményi kiegészítésekkel, és hogyan kerüljenek ugyanabba a bértáblába azok, akiknek jelentősen eltér a fizetésük.

Forrás