Az üvegházhatású gázok növekvő koncentrációjáért felelős fosszilis tüzelőanyagok használatának mértéke 2025-ben 0,9 százalékkal emelkedett, miközben a kőolaj (+1,0 százalék), a szén (+0,4 százalék) és a földgáz (+1,3 százalék) felhasználása rekordmagasságban tetőzött. Ezzel az energiatermeléshez és -felhasználáshoz köthető éves szén-dioxid-kibocsátás átlépte a 41 milliárd tonnás küszöbértéket – olvasható BioScience folyóiratban megjelent 2026-os éghajlatváltozási jelentésben.

A Connect Sci ausztrál tudományos portálon olvasható összefoglaló szerint az üvegházhatású gázok koncentrációja, az óceánok és a jégborítások hőmérsékleti változásai, a bozót- és erdőtüzek mellett a bolygó energiaegyensúlyát, az emberiség energiafelhasználását, területhasználatát, élelmiszertermelését és gazdasági növekedését is figyelembe vevő vizsgálat arra a következtetésre jut, hogy a jelenlegi intézkedések messze elmaradnak az éghajlati rendszer stabilizálásához szükséges mértéktől és sebességtől. A kutatók kimondottan arra kívánják ösztönözni a politikai és gazdasági döntéshozókat, hogy szakítsanak a könyvtárakat megtöltő bizonyítékok ellenére jelenleg is folytatott, az antropogén klímaváltozást beindító és azt gyorsító gyakorlattal.

2025-ben 10,8 millió hektárnyi erdőállomány lett a tűz martaléka, a gleccserek vastagsága és a grönlandi jégtömeg rekord alacsony szintre süllyedt, míg az óceánok hőtartalma és a tengerszint magasság csúcsokat döntött. 2026-ban a három legfontosabb üvegházhatású gáz – a szén-dioxid, a metán és a dinitrogén-oxid – légköri koncentrációja korábban nem ismert mértéket ért el. Idén májusban a légköri szén-dioxid-koncentráció pedig meghaladta a 428 ppm-et, ami magasabb érték, mint amilyen volt bármikor az elmúlt 2 millió évben, ráadásul mintegy 50 százalékkal haladja meg az ipari forradalom előtti szintet.

A szerzők felhívják a figyelmet az éghajlat destabilizálódásából eredő, egyre súlyosbodó kockázatokra. Ilyen például az Atlanti-óceán meridionális áramlási cirkulációjának (AMOC) drámai gyengülése, vagy az, hogy az erdőirtások miatt az Amazonas élővilágában már 1,5–1,9 fokos globális felmelegedés esetén is visszafordíthatatlan változások indulnak meg. A jelentés arra is kitér, hogy 2025-ben mintegy 18 százalékkal növekedett a nap- és szélenergia hasznosítása, a megújulók az elektromosenergia-termelésbena szén elé kerültek, ezzel az alacsony szén-dioxid-kibocsátású források ma a globális villamosenergia-termelés mintegy 43 százalékát adják.

„Számos megoldás már ma is megvalósítható technikailag, és a költségek is egyre inkább versenyképesebbek. Mivel azonban az éghajlatváltozást egymással összefüggő energetikai, gazdasági, ökológiai és társadalmi rendszerek hajtják, az igazán jelentős előrelépés valószínűleg csak akkor érhető el, ha több ágazatot és szintet átfogó, integrált válaszokat adunk” – idézi a portál ismertetője William Ripple-t, a tanulmány társszerzőjét, az Oregoni Állami Egyetem munkatársát, aki szerint a „destabilizálódás ma már nem figyelmeztetés, hanem maga a diagnózis”.

A nap- és szélenergia, az energiatárolás, az alkalmazkodás, az ökoszisztéma-helyreállítás és az éghajlatváltozásra reagáló eszközök terén elért eredmények ugyanakkor arra utalnak, hogy a nagyszabású társadalmi átalakulás továbbra is lehetséges, és még mindig elérhető közelségben van. A jelentés szerint az elkövetkező években meghozott döntések erősen befolyásolják, hogy a jövő generációi egy instabil éghajlati rendszerrel rendelkező bolygót vagy egy ellenállóbb és fenntarthatóbb világot örökölnek-e.

Forrás