A címben idézett mondatot Kis Tamás, a Zala megyei Csörnyeföldön, kameránk előtt mondta, amikor júliusban a Bussay birtokon jártunk. A borász a szőlőtőkék kényszerű kivágására utalt, arra a súlyos veszteségre, amelyet a fitoplazma, a szőlő aranyszínű sárgasága okozott, és arra a fájdalomra, amelyet érzett, hiszen az elmúlt években a szőlőjük nagy részét elvesztették.

Időzített bombán ült a teljes közép-kelet-európai szőlőágazat. A fitoplazma régóta ott lappang a hazai borvidékeken, terjesztőjével, az amerikai szőlőkabócával együtt. Már 2013-ban igazolták a jelenlétét, azonban csak 2024-25-ben robbant be, terjedése pedig villámgyors volt: tavaly ősszel a 22 borvidékből 15-ben, idén tavasszal-nyáron már mindegyikben regisztrálták. Első felbukkanási területén, Nyugat-Magyarországon több helyen túlzás nélkül iszonyú pusztítást végzett. Gyógymód nincs – annyit lehet tenni, hogy a vektort, vagyis a szőlőkabócát pusztítják vegyszerrel, illetve kivágják a fertőzött tőkéket.

Kétrészes videónk első epizódjában főként a betegség megjelenéséről és a kivágásokról beszélnek interjúalanyaink. Stábunk négy érintett területen járt: Zalában, a szomszédos Stájerországban, Szent György-hegyen és a közeli Somlón, valamint Burgenlandban.

Zalában, a Bussay birtokon kongatták meg először a vészharangot – itt a zömmel külföldre termelő borászat területének nagy része odalett. A határon túl, Stájerországban a Winkler-Hermaden birtokon jártunk; Kapfenstein és Klöch környékén ők az elsők között voltak, akik hírt adtak a fertőzés ijesztő mértékű terjedéséről, esetükben azonban az anyagi kár kisebbnek tűnik. A Szent György-hegyen, ahol a lenyűgöző tájat letarolt részek csúfítják, két olyan borászatot látogattunk meg, ahol biológiai gazdálkodást folytat Török Csaba és Robert Gilvesy. Nem messze onnan, Somlóvásárhelyen egy nagy céget kerestünk meg, a Kreinbachert, ahol a fertőzés miatt felhagytak a biotermeléssel. Burgenlandban, a határmenti Badersdorfban, a nagy osztrák bolthálózatok számára is termelő Mathias Jalits a helyi hatóságok ellentmondásos reakcióiról beszélt. A Balatonfelvidéken és Tokaj környékén is aktív Homonna Attila pedig a nagyobb képet vázolta fel, a fertőzést kezdetben övező hallgatástól az elkerülhetetlen következményekig és a felvillanó reményig.

Ahogy videónkban Török Csaba mondja, a szőlő nem egynyári kultúra. Sok évnyi munka van benne, kockázat, kísérletezés, egy-egy területen akár két-három generáció erőfeszítése. És miközben a piac szűkülése és a rendkívüli aszály is sújtotta az ágazatot, a hatóságok mindenütt lassan léptek. A sűrűn tagolt birtokszerkezet, a számos gondozatlan, elhanyagolt terület robbanásveszélyes fertőzésgócokat eredményezett, és aki a szomszédban tisztességesen művelte a szőlőjét, az járt rosszul. A interjúk készítése idején ugyanis még nem voltak hatékony jogi eszközök a területükkel nem törődő tulajdonosokkal szembeni fellépéshez. „A mai napig nem mehetek át a szomszéd telkére kivágni egy beteg tőkét, egyelőre nincs jogköre ehhez senkinek” – mondja Kis Tamás, a szomszédos gazos, dzsungelszerű telekre mutatva.

A Qubit két, már megjelent podcastben, valamint egy hamarosan megjelenő, osztrák és erdélyi partnerek bevonásával készült tényfeltáró cikkben foglalkozik a fitoplazmával – a cikk kitér majd a betegség biológiai hátterére, az állam és a hatóságok lépéseire és az aktuális jogi helyzetre is. Ezeket az anyagokat egészíti ki két videóriport, amelyekben hazai és ausztriai borászok személyes történetét mutatjuk be.

Interjúink idén júliusban és augusztusban készültek, a tünetek megjelenésekor, a szüreti időszak kezdetén.

A videókat a Journalismfund Europe támogatásával készítettük.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Forrás