Két tizenöt év körüli brooklyni fiú ácsorog esténként a manhattani St. James Theatre előtt. Azt lesik, mikor jön ki az épületből az egyetlen ember, akiről tudják, hogy tényleg a showbusinessben dolgozik.

Az egyik fiú színész akar lenni. A másik komikus. A tervük egyszerű: ha sikerül elkapniuk Don Appellt, a williamsburgi színészt, aki bent játszik Orson Welles Native Son című darabjában, megkérdezik tőle, hogyan lehet bekerülni oda, ahová ők még csak az utcáról bámulnak be.

Végül sikerül beszélniük vele. A komikusnak készülő Melvin Kaminsky már ötleteket is mutat neki. Appell nem rázza le, sőt később segít neki munkát szerezni a Catskills zsidó üdülőfaluban, ahol először tanulja meg, hogy a nevetésért keményen meg kell dolgozni.

Hatvan évvel később ugyanez a St. James Theatre mutatja be A producerek musicalváltozatát. A fiú, aki valaha a színház előtt várakozott, idős korára ugyanott aratja pályája egyik legnagyobb sikerét – meséli el All about me! című önéletrajzi
könyvében maga Melvin.

Akit Mel Brooks néven ismert meg a világ, és ünnepelte a 100. születésnapját június végén.

Melvin Kaminsky 1926. június 28.-án született Brooklyn Williamsburg negyedében, saját elmondása szerint egy bérházban, a konyhaasztalon. Zsidó bevándorló családba érkezett: anyja, Katie, vagy Kitty Brookman Kaminsky Kijev felől, apja, Max Kaminsky Danzig felől hozta magával azt a kelet-európai zsidó világot, amelyből később Brooks humora is kinőtt.

Williamsburg Brooks gyerekkorában szegény, zsúfolt, soknyelvű bevándorlónegyed volt, erős zsidó közösséggel. A családnak kevés pénze volt, de Brooks később mégis úgy beszélt erről a világról, mint élete egyik legboldogabb korszakáról: utcai játékok, testvérek, olcsó édességek, mozi, folytonos zaj és a brooklyni túlélés mindennapi
humora.

Apja tuberkulózisban halt meg, amikor Melvin kétéves volt. Három bátyja, Irving, Lenny és Bernie, valamint a 4 fiút egyedül nevelő édesanyja vették körül, védték és kényeztették a legkisebb fiút. Brooks később sokszor kötötte össze a humorát ezzel a családi környezettel: a kis termetű, apját korán elveszítő, betegeskedő gyerek megtanulta, hogy a poén szórakoztatás, sőt védekezés is.

A mozi volt az első menekülőút. A szombati matiné tíz centbe került, és anyja néha még egy pennyt is kölcsönkért a szomszédból, hogy meglegyen a jegy ára. Melvin ezért a tíz centért órákra eltűnhetett a saját életéből, és beléphetett egy másik világba, ahol rajzfilmek, híradók, sorozatok, nagyfilmek és happy endek követték egymást. Innen nézve Brooks egész pályája ennek a gyerekkori felismerésnek a folytatása: ha a valóság elviselhetetlen, át lehet írni. Vagy legalább ki lehet röhögni.

Forrás