-- Olvasási idő kb.: 2 perc és 11 másodperc

Az index foglalta össze, hogy Ruszin‑Szendi Romulusz vezérkari főnöki megbízatásának megszünése után is rengeteg pénzt kap a Magyar Államtól.

– 77 millió forintot fizetett ki az állam egy ellenzéki politikusnak – írja az index.

Bár az index írása tényszerű, mégis (vagy éppen ezért) gondolatindító is. A tábornok –látszólag jogszerűen– a vezérkarból való eltávolítása után kapott ennyi juttatást az Államtól. Azt az index sem kutatja, hogy ezeknek a juttatásoknak milyen feltételei és megkötései vannak. Az index írása számomra több kérdést vet fel néhány zavaros “válasszal” szemben. Azaz nem igazán tájékoztatás jellegű, inkább kétség-vető. Kétség, ami mutathat egy korábbi háttéralkú, vagy éppen ellenkezőleg egy következetes, meggyöződéses ribellió irányába is. Nem derül ki, és nem is derülhet(ne) ki, hogy Ruszin‑Szendi Romulusz e juttatásainak esetleg alapvetése-e a politikai elszigetelődés vagy ellenkezőleg, a kötelező és tervezett politikai szerepvállalás. Mind a kettő aggályos lehet.

Az mindenesetre meglepő, hogy Magyar Péter neopolitikusként azt hangoztatta, hogy a hatalom és a politika régi aparátusából senkit nem fogad a keblére. (Aztán mégis minden NER-est disszidálásra, sőt átállásra szólít fel.) Ehhez képest én nem pont ezt a gyakorlatot látom és hallom tőle. Ez pedig az említett kétségeket nem oszlatja el. Azt egyelőre látjuk, hogy a politika eddigi és feltörekvő szereplőitől elhatárolódik és tőlük a visszavonulást várja el, mondván “egy a zászló, egy a tábor”. Vannak, akik ezt meg is tették. Magam részéről itt is háttéralkut vélek és naivság lenne azt gondolni (vagy nem tudni), hogy az nem a politika szerves része. A Tisza közösség az arcosok klubjának legegybitesebb arcosait megszégyenítően támad mindenkit, aki bejelenti ’26-os ambicióit mert azt a változás akadályának hiszi. “Hozzáértők” állítják, hogy az ilyenek a Fidesz hatalom megtartását segítik és érvelnek is a jelenlegi választási törvényre hivatkozva, főleg a kompenzációs listákkal és a töredék szavazatokkal. Pedig nem elhanyagolandó, hogy azok olyan fegyverek, amik a Fidesz számára fordítva is elsülhetnek. Sok víz folyik még le az elkövetkezendő ketőszávalahány nap alatt a Tiszán, addigra még számtalan dolog át is rendeződhet minden térfélen, amihez még a háttéralkuknak is lesz egy-két szava. Még korai kijelenteni, hogy a függetlenek vagy a feltörekvő civil vagy politikai szervezetek “ne is bajlódjanak” a 26-os kampánnyal. Már láttunk olyat, hogy az ehhez hasonló kijelentések korainak bizonyultak. A politikai ambició nem lehet bűn. Nem, ha az mögött a közösség és a nemzet érdekeinek képviselete és az azért való tenni akarás a tolóerő. Badarság vagy önámítás lenne azt gondolni, hinni, hogy ambiciók nélkül az sikerülhet. A Messiást is ambiciók hajtják. Az pedig a mindenkori Messiás lelkiismeretét simogatja vagy nyomasztja, hogy ez az ambició egyéni, önös érdekből, vagy a közjó és a tisztesség meggyözödéséből táplált.

Azt is látjuk, hogy a visszalépések, alkuk, szövetségek ideje még nem jött el. Magyar Péter mindig azt mondja:

“Mindennek rendelt ideje van.”

Szerintem ebben teljesen igaza van.
Az biztos, 2026-ban valódi rendszerváltásra lesz szükség. Én ott leszek

–borítókép: mesterséges intelligenciával generált illusztráció