Mintegy 5500 évvel ezelőttre datálható, Szibériában, a Bajkál-tó térségében élt vadászó-gyűjtögető közösségekben pusztító pestisjárványokat dokumentált egy, a Nature folyóiratban megjelent tanulmány. A DNS-elemzésén alapuló eredmények a pestis eddig ismert legkorábbi bizonyítékai, és új megvilágításba helyezhetik a betegség eredetét – írja a Nature Asia.

Korábbi kutatások már kimutatták az őskori Európában a pestist okozó baktérium, a Yersinia pestis jelenlétét. A legrégebbi ismert törzsek közül néhány 5300 évvel ezelőttre datálható, de ezekből hiányozhattak a betegséget okozó genetikai szakaszok.

Két kutató, Ruairidh Macleod, Eske Willerslev és munkatársaik negyvenkét vadászó-gyűjtögető ember ősi DNS-ét elemezték négy, a Bajkál-tó környékén található temetőből. Tizennyolc személynél mutatták ki a pestis jelenlétét, mégpedig nagyobb mennyiségben, mint bármely más kórokozót, ez két különálló pestisjárványra utalt, amelyeket 5520–5265 évvel ezelőttre, illetve 5315–4235 évvel ezelőttre datáltak.

Kimutatták, hogy kisebb családi csoportok is érintettek voltak, ami az emberről emberre történő fertőzés lehetőségét mutatja. Rokon személyeket külön sírokban találtak meg, azaz nem ugyanabban a járványhullámban, hanem eltérő események során haltak meg. A legsúlyosabb fertőzések 8–11 éves gyermekeknél fordultak elő. Megállapították továbbá, hogy a két járványhoz kapcsolódó Y. pestis genomok eltérnek minden eddig ismert ősi és modern pestistörzstől, és feltételezik, hogy ez a törzs több mint 5700 évvel ezelőtt alakulhatott ki.

A szerzők szerint eredményeik azt bizonyítják, hogy pestisjárványok már az őskori vadászó-gyűjtögető közösségekben is előfordultak, több száz évvel azt megelőzően, hogy a fertőzést a neolitikus földműves népeknél megfigyelték volna. Ez megkérdőjelezi azt az elképzelést, hogy a pestisjárványok kialakulásához feltétlenül szükség volt a nagy népsűrűségre és a mezőgazdaságra való áttérésre.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Forrás