Balásy Gyula, az Orbán rezsim egyik központi szereplője, akinek a nevéhez azok a propaganda kampányok fűződnek, amelyek az Orbán-féle autokráciák sajátja, 2026 május 4-én sírással küszködve, olcsó pulcsiban, aluljáróban vett casio órával a kezén, rengeteg előre kikészített papírzsebkendő mellett, egy huszonhat perces interjút adott a kontroll.hu-nak, amelyben magát „vállalkozónak” tekintve beszélt, aki verejtékes munkával épített fel huszonkét év alatt egy cégcsoportot és akit most meghurcolnak, miközben ő mindig törvényesen járt el (hiszen minden „le van papírozva”) és persze, világéletében mindig a versenypiacról élt.

Ezt az interjút egyrészt el kell menteni, megőrizni a történelmi emlékezet számára mementóként, tanulságul mindenki számára, de főleg azok számára, akikben egyszer is felvetődik a kollaboráció lehetősége egy autokrata rezsimmel, vagy inkább az a vágy, hogy egy galád hatalom szolgálatába szegődjenek, másrészt az interjú kapcsán érdemes pár olyan tényt is megemlíteni, ami, ki tudja miért, valahogy elfelejtődött.

Nem nagyon került sor ugyanis néhány kellemetlen tény ismertetésére. Például nem nagyon esett szó arról, hogy hány szerződést és milyen összegben is nyertek a Balásyhoz kapcsolódó cégek. Szándékosan nem írok „tulajdonost” mert ilyen esetben, egy kleptokrata rendszerben, a rendszer szereplőire vonatkoztatva ez félrevezető lenne, mint ahogyan Balásyra sem mondható az, hogy „vállalkozó”, ez a megjelölés az összes szabadpiacról élő vállalkozóra sértő lenne, esetében inkább „politikai szereplő”, vagy „stróman”, legfeljebb „ügyintéző”, vagy „haszonélvező” megnevezés az indokolt, és arról sem esett szó, hogy milyen körülmények között, milyen erős verseny, illetve milyen korrupciós kockázat mellett nyerték a szerződéseket szakmányban e cégek 2010 után.

Az alábbi rövid cikkben, a Korrupciókutató Központ Budapest (CRCB) adatai és kutatásai alapján (amelyeket magyar magánszemélyek és vállalkozások anyagi támogatása és önkéntes munkája tett lehetővé), csupán néhány tényre szeretném felhívni a figyelmet, mivel ez fontos nemcsak a Balásyval kapcsolatos tisztánlátáshoz, hanem ahhoz is, hogy hogyan is működött Orbán kleptokrata rendszere 2011-2025 között.

Balásyhoz kapcsolódó cégként négy olyan céget veszek figyelembe, amelyek formális tulajdonosa Balásy volt, és amelyek mindegyike legalább egy közbeszerzési szerződést nyert 2011-2025 között. Ezek az alábbiak:

1. Visual Europe Production Kft. (2019-től kapcsolható Balásyhoz)
2. Lounge Design Kft.
3. Lounge Event Kft.
4. New Land Media Kft.

E cégek 2025 év végéig összesen 1352 szerződést nyertek – beleértve a keretszerződéseket is – a CRCB adatai szerint; a legtöbb szerződést, szám szerint 271-et éppen tavaly.

A Balásy-féle cégek által nyert 1352 szerződésen belül 1238 esetben (91,6 százalékban) a Rogán Antal által irányított Nemzeti Kommunikációs Hivatal (NKOH) volt a megrendelő. A NKOH által odaítélt 2208 szerződésből 1238-at (56,1 százalékot) pedig Balásyhoz köthető cégek nyertek, így e cégek megrendelője szinte kizárólag az NHOK volt, és e cégek a Rogán-féle NKOH legtöbbet foglalkoztatott házi beszállító cégei is voltak.

A Balásyhoz köthető cégek szürreálisan magas korrupciós kockázattal nyertek közbeszerzéseket. A CRCB által számolt korrupciós kockázat legkisebb értéke 0, ami minimális és legmagasabb értéke pedig 1, ami pedig maximális korrupciós kockázatot jelez. E mutató szerint 2017 és 2025 között a Balásy-féle cégek átlagos korrupciós kockázata 0,882 volt.

Ez azt jelenti, hogy Balásy-féle cégek 2017-2025 között úgy nyertek közbeszerzéseket az Orbán-rendszerben, hogy a megnyert szerződések 88,2 százalékánál egyedül indultak a tenderen – és természetesen nyertek. Az Európai Bizottság szerint az elfogadható érték az, ha ez az arány legfeljebb 10 százalék. Figyelemre méltó, hogy 2024–25-ben már extrém mértékű volt a Balásy-cégeknél ez az arány: 95–98 százalék. Magyarországon 1998 óta, és talán az egész Európai Unióban is, ezek a legmagasabb értékek.

A korrupciós kockázat másik mutatója az, hogy jellemzően mekkora eséllyel nyer egy-egy cég közbeszerzési szerződéseket. A politikai kapcsolatok nélkül a versenypiacon működő cégek medián nyerési esélye 0,6 körülire tehető, azaz minden hat megnyert szerződésre jut tíz elveszett tender. Ezzel szemben a Balásyhoz köthető cégek összesen 1429 szerződés megnyeréséért indultak a CRCB adatai alapján (keretszerződéseket is beleértve): 1352 esetben nyertek és 77 esetben vesztettek 2011-2025 között. Ez elképzelhetetlenül magas (1352/77=17,6) nyerési esélyt jelent.

A Balásy féle cégek tehát közel harmincszor nagyobb eséllyel nyertek közbeszerzéseket Orbán Viktor kleptokrata rendszerében, mint a politikai kapcsolatok nélküli magyar cégek (17,6/0,6). 2024-ben a nyerési esélyek között még ennél is nagyobb az eltérés mutatkozott: a Balásy-féle cégek közül kettő (Lounge Design Kft. és New Land Media Kft.) több mint 230-szor nagyobb eséllyel nyert, mint a politikai kapcsolatok nélküli magyar cégek.

A Balásy féle-cégek 2011-2025 között mintegy 1135 milliárd forintot nyertek közbeszerzéseken keresztül. Ennek az 1135 milliárd forintnak a 98,8 százalékát (1121.2 milliárd forintot) a NKOH által kiírt közbeszerzések adták. Szóval nem lehet itt semmiképpen „Balásy cégek piacáról” beszélni, hiszen e cégek a Rogán Antal felügyelte NKOH házi beszállítóinak számítottak, és szinte kizárólag a Nemzeti Kommunikációs Hivatallal kötöttek közbeszerzési szerződést, illetve keretszerződést.

Továbbá: a Balásy Gyula-féle cégek és az Nemzeti Kommunikációs Hivatal között létrejött szerződéseket extrém magas korrupciós kockázat jellemzi. A CRCB adatai alapján az utóbbi három évben (2023, 2024 és 2025) majdnem maximális korrupciós kockázatról beszélhetünk. A két fél között létrejött szerződések több mint 99 százalékánál nem volt verseny, mivel az NKOH által kiírt tenderekre csak és kizárólag Balásy valamely cége adott be ajánlatot és nyert.

A Balásy-féle cégekről tehát a CRCB adatai alapján kimondható, hogy a közbeszerzési piacon belül nem egy versenypiacon működtek, hiszen extrém korrupciós kockázat és nyerési esély mellett szinte kizárólag egy megrendelőnek, az NKOH-nak dolgoztak.

A szóban forgó 1135 milliárd forint olyan hatalmas összeg, hogy az az ember számára nehezen belátható. Az összeg nagyságát kétféle módon is illusztrálhatjuk.

Egyrészt ez az összeg, ha a felcsúti stadion építésének költségét (3,8 milliárd forint) veszük alapul, mintegy 300 felcsúti stadion felépítésével lenne egyenlő. Például, ennyi pénzből az M7-es mindkét oldalán, Budapesttől Fonyódig (155-157 kilométeren keresztül), kilométerenként építhető lett volna egy-egy felcsúti stadion. Ha átlagos menetidőként 1 óra 30 percet veszünk figyelembe, akkor ez annyit jelenti, hogy a Balásy-féle cégek annyi pénzt nyertek a magyar adófizetőktől, hogy végig, másfél órán keresztül, minden kilométerkőnél láthatnánk egy ebből a pénzből felépített felcsúti stadiont a Budapesttől Fonyódig tartó úton.

Másrészt, nem folytatva az extrém példákat, nézzünk egy olyan projektet, ami jelentősen javította volna a magyar állampolgárok jólétét. A Balásy-cégekre és az általuk megvalósított gyűlöletkampányokra elköltött pénzből jelentős vasútfejlesztések is megoldhatók lettek volna. Felépíthető lett volna például Budapest–Szeged között egy új, nagysebességű (250 km/óra) vasúti pálya, és ezzel elérhető lett volna, hogy a jelenlegi 2 óra 20 perces menetidő egy óra körülire csökkenjen. Egy ilyen fejlesztés nem science-fiction: Lengyelországban a 250 km/óra sebesség elérése és a menetidő jóval két óra alá csökkentése a mintegy 300 kilométeres Varsó–Krakkó szakaszon a tervek szerint két év múlva megvalósul.

Végére hagytuk azt a kérdést, hogy vajon mekkora közpénzhez juthatott Balásy „legálisan” a kleptokrata rendszeren keresztül; mekkora lehetett az a járadék, amihez, mint e rendszer haszonélvezője hozzájuthatott? Rajta keresztül mennyi adóforint „veszthette el közpénz jellegét”? Mennyi pénz felett rendelkezhetett, költhetett hobbijára a versenyautókra, lebegő ingatlan csodákra, és mennyit „invesztálhatott” pénzügyi alapokba?

Ehhez először nagyon konzervatív becslést választok: azt feltételezem, hogy a megnyert összeg 30-40-50 százaléka lehetett a piaci ár feletti kleptokrata felár, járadék. Ha így számolunk, akkor Balásy 340, 454 vagy 568 milliárd forint kleptokrata járadékot tehetett zsebre (ebből aztán, gondolom, juthatott a rendszer valódi tulajdonosainak, a rendszer politikai elitjének is).

Ez az összeg jóval magasabb, mint a Balásy-féle cégekből időközben kivett közel 100 milliárd forint osztalék. Az osztalék ágon kívül ugyanis költség ágon, illetve befektetésekek keresztül is hozzá lehet jutni a kleptokrata járadékból származó részesedéshez.

Másodjára, ha azt a becslést vesszük alapul, hogy Balásy általában hatszorosan túlárazta a munkáit, akkor közel ezer milliárd (945 milliárd) forint közpénzhez juthatott. Ennek fényében az interjúban említett tízmilliárdos nagyságrendű „bűnbánó felajánlás” nevetségesen alacsony összeg.

Balásy egyébként minden bizonnyal okos és számíthatott is a Fidesz bukására: feltehető, hogy az általa megszerzett kleptokrata járadék jó része már régen, a választások előtt, külföldön. (Balásy az interjúban elismerte, hogy cégeinek számláját zárolták, kedden pedig kiderült, hogy a rendőrség pénzmosás és hűtlen kezelés gyanújával nyomoz. A szerk.)

Az eddig ismertetett statisztikai adatok felvetik nemcsak a közvetlen haszonélvező Balásy Gyula, hanem az NKOH oldaláról a szerződéseket aláíró vezetők felelősségét is. Ennek pontos megállapításához a szerződéskötéseket megelőző dokumentációk (ajánlati felhívások, ajánlatok, az NKOH belső dokumentációk) részletes átvizsgálása szükséges.

A kleptokrata rendszerre jellemző korrupciós játékban Balásy, bármekkora, számunkra elképzelhetetlenül nagy összeget is tehetett zsebre, csak egy szereplő, és teljesen bizonyos, hogy nem a legfontosabb. A következő hónapok, vagy évek kérdése lesz, hogy el tudnak-e jutni az integritásukat visszanyert nyomozó hatóságok, hogy érvényesítsék a joguralom elveit: elfogulatlanul feltárják a jogsértéseket, anomáliákat és a megszerzett bizonyítékokat vádemelés kíséretében átadják a független magyar bíróságoknak.

Tudomásom szerint az USA-beli jelenlegi büntetőjogi gyakorlat korrupció, illetve kartell-gyanú esetén e cikkben ismertetett tényeknek megfelelő statisztikai bizonyítékokat már bizonyítékként veszi számításba. Két éve azt becsültem, hogy erre Magyarországon mintegy ötven évet kell majd várni[11]. Itt az idő, hogy az Orbán-féle kleptokrata rendszer bukásával Magyarország bebizonyítsa, hogy hatalmasat tévedtem.

A szerző a Korrupciókutató Központ Budapest (CRCB) társalapítója és vezetője, a varsói SGH Warsaw School of Economics adjunktusa.

Forrás