A Dráma Garantált, De Az MLSZ Gyakorlatilag Becsapta Az Ajtót Az NB II-es Klubok Előtt

A következő szezontól ismét bevezeti az MLSZ az osztályozót az NB I-ben: a szövetség ezt keddi elnökségi ülését követően jelentette be. A bajnokság utolsó előtti helyezettje egyetlen mérkőzésen, semleges helyszínen dönt kiesés és feljutás kérdéséről az NB II második helyezettje ellen.

A playoff intézménye nem tradicionális dolog a magyar futball legfelső osztályában: már a második világháború előtt is felbukkant ugyan, de igazából csak egyszer, a nyolcvanas évek végétől a kilencvenes évek végéig lett állandó versenykiírási elem.

Legutóbb 2003/04-ben izgulhattunk NB I-es osztályozón (alacsonyabb osztályokban évről évre meg lehetett ezt tenni): a Békéscsaba a REAC-ot, a Lombard FC Haladás a Nyíregyházát múlta fölül, így a papírformának megfelelően a két élvonalbeli örülhetett.

Bent maradt a Haladás, ám végül mégis búcsúzott

Illetve örülhetett volna, de a Lombard FC hamarosan Szombathelyről Pápára tette át székhelyét, vitte magával az élvonalbeli jogot is, a Haladás-drukkerek meg azóta is átkozzák a később csalás és egyéb bűncselekmények miatt elítélt Bíró Péter tulajdonost. A kétezres évek vadkeleti magyar focijának egyik gyöngyszeme ez az eset, melyben a Haladás kiharcolta az NB I-ben maradást, és mégis kiesett.

Ennél most már sokkal rendezettebb a helyzet az élvonalban (a kormányváltás lehetséges következményeibe most ne menjünk bele), az NB I a tizenhat csapatos lebonyolítás 2015/16-os szétesése óta stabilan tizenkét klubbal működik.

Bár fontos szabályok változtak, a létszám és a lebonyolítás nem: tizenkét csapat, három kör, harminchárom forduló, két kieső – bármennyire is gyakran kritizálják (főleg szurkolók) ezt a szisztémát. 2027 tavaszán már csak egy kieső lesz.

Az NB I-es klubok egy ideje már kérték

Az MLSZ szakmai bizottsága az NB I-es klubok egyhangú ajánlását figyelembe véve hozta meg a döntést. Egy nappal később Lőw Zsolt, a szövetség szakmai alelnöke így indokolta meg a változtatást az MLSZ honlapjának:

„Az osztályozó bevezetésének ötlete nem új keletű, az NB I-es klubok egy ideje kérték már, ugyanis szerintük a tizenkét csapathoz képest aránytalan volt a két kieső.

Ha körbetekintünk a nemzetközi futballvilágban, azt látjuk, a tizenkét csapatos bajnokságokban több példa van arra, hogy csak az utolsó esik ki automatikusan, míg az utolsó előtti osztályozót játszik, mint arra, hogy az utolsó kettő biztosan kiesik.

Innen nézve az élvonalbeli egyesületek részéről ez egy jogos kérés volt, ugyanakkor az MLSZ-nek az NB II-es klubok érdekeit is szem előtt kell tartania. A kérdést a sportigazgatósággal, a szakmai bizottsággal, valamint az NB I-es és az NB II-es bizottság képviselőivel is megtárgyaltuk, és a javaslatunkat ezután terjesztettük az elnökség elé. Ennek kialakításakor arra törekedtünk, hogy a lehető legjobb megoldás szülessen, azonban – ahogy eltérő érdekek esetében ez természetes – mindenki számára tökéletes döntést nem lehetett hozni.”

Fehérvár polgármestere kifakadt a döntés után

A döntést annak bejelentése után kritikák érték. Székesfehérvár polgármestere, Cser-Palkovics András így fogalmazott egy kommentben a Nemzeti Sport híradása alatt:

„Tisztelt MLSZ! Ha ez igaz, akkor ez egy felháborító, szakmaiatlan és igazságtalan döntés! Ez ellehetetleníti az NB II-es csapatok helyzetét, hiszen egy teljesen magyar, fiatalszabályt betartó, sokkal alacsonyabb költségvetésből gazdálkodó klub keretének kell(ene) megverni egy légiósokból álló keretet.

Na ennyit a magyar játékosok szerepeltetését bevállaló klubok és a fiatal játékosok támogatásáról.

Az épp a másodosztályban szereplő Videoton szurkolói alighanem helyeslően bólogattak erre, hiszen az NB II-es csapatoknál nem gyúltak örömtüzek a bejelentésre. Az MLSZ döntésével nagyon megnehezedik a másodosztályú élcsapatok útja az NB I-be. De hasonló a probléma már több mint száz évvel ezelőtt felvetődött, pedig hol volt akkor még NB I!

Eltérő osztályok, eltérő anyagi lehetőségek

„Normális viszonyok között az osztályozómérkőzésnek nincs létjogosultsága” – állapította meg a Nemzeti Sport egy munkatársa 1920-ban. – „Az osztályozó mérkőzés sportszerűtlensége avagy sportszerűsége felett már sokszor törtek pálcát, de még mindig nyitva maradt a most ismét aktuális kérdésnek tulajdonképpeni elintézése. Ez a körülmény nézetünk szerint annak tulajdonítható, hogy a jogos kritika megnyilvánulása pro és kontra egyaránt helytálló, mert adott esetben az osztályozómérkőzést sportszerűnek kell minősítenünk, máskor pedig nem fogadhatjuk el annak.”

Ha lehántjuk a kicsit kacifántos fogalmazást, egy időtlen problémával állunk szemben: osztályozó esetében – hacsak nem angol stílusú lebonyolításról van szó – általában két eltérő osztályból érkező klub mérkőzik meg egymással. Eltérő az anyagi helyzetük – Magyarországon is óriási a különbség az élvonalbeli és másodosztályú bevételek között –, eltérőek lehetnek a velük szemben támasztott követelmények.

Ha egy időgéppel előrehoznánk az idén tavaszra a 2026/27-es változtatást, a következőt látnánk:

Az egyik oldalon az NB I 11. helyezettje (jelenleg a DVTK), a másik oldalon az NB II 2. helyezettje (jelenleg a Honvéd).
A Diósgyőr Futball Club Kft. bérköltsége legutóbbi éves beszámolója szerint 3, 7 milliárd forint volt. A Honvéd bérköltsége 1,8 milliárd volt. Ebben nemcsak a játékosok bérköltsége szerepel, de látszik, hogy a Diósgyőrnél szereplő adat közel kétszerese a kispestinek. A magasabb osztályú szereplés általában nagyságrenddel több bevételt, több erőforrást, jóval magasabb bérplafont jelent, és a bérek, valamint eredményesség között kimutatható korreláció
A Honvédnak minden játékosa rendelkezik magyar állampolgársággal. A kispestiek jelenleg nem is engedhetnék meg maguknak, hogy ne teljesítsék az MLSZ hazai játékosokra vonatkozó ajánlásait. Keretük átlagértéke a Transfermarkt becslése szerint 128 000 euró, ez az NB II-ben az élcsoportba tartozik
A DVTK játékoskeretében csapatnyi légióst találunk, közülük többen szerepeltek hazájuk utánpótlás- vagy felnőttválogatottjában. A keret átlagos értéke a Transfermarkt szerint 242 000 euró – megint csak majdnem a duplája a Honvédénak, pedig az NB I-ben a legkevésbé értékesek közé tartozik.
Egy légiósokat nem alkalmazó, keretére kevesebbet költő csapatnak kellene egy mérkőzésen felülmúlnia egy légiósokat alkalmazó, több pénzből gazdálkodó, erősebb játékosanyagú klubot. A két klub idén egyébként a Magyar Kupa negyeddöntőjében összecsapott, és a Honvéd hazai pályán 1-0-ra győzött.
A csapatok semleges pályán játszanak, a képzeletbeli példa esetén mondjuk pont nehéz lenne félúton található, a követelményeknek megfelelő stadiont lelnini. Lőw Zsolt azzal érvelt, hogy a versenysemlegesség miatt van erre szükség. „A bajnokságok rendszeréből adódó különbségek miatt túlságosan az NB I-es csapat felé billenne a mérleg nyelve. Hiszen az első osztályú kluboknak magasabb a költségvetésük, alkalmazhatnak légiósokat, a támogatás terén is kialakulhat nagyobb differencia – ez két találkozón könnyebben kijön, mint egyen” – magyarázta.

Eltűnne a hazai pálya előnye az esélytelenebb csapat számára

1981 és 2004 között 25 alkalommal vívott osztályozót egy élvonalbeli és egy másodosztályú klub az NB I-es tagságért. A 25 párharcból 18 zárult a magasabb osztályú csapat győzelmével, ez az esetek közel háromnegyede. Pedig a mai bevételekhez képest – gondoljunk a televíziós jogok értékesítéséből folyó összegekre – minden bizonnyal jóval kisebb olló nyílt akkoriban az NB I-es és NB II-es csapatok között.

A hét alkalomból hatszor úgy tudott felülkerekedni az NB II-es klub, hogy kihasználta (több esetben maximálisan, sokgólos győzelemmel) az oda-visszavágós párharcban a hazai pálya előnyét – ami a mostani újítás szerint ugyebár nem lenne.

Félő, hogy a napokban bejelentett újítással szinte minden versenyelőny a valószínűleg eleve erősebb élvonalbeli csapattal lenne, az NB I pedig zárt(abb) ligává változna.

Magyar Osztályozó top5

A nyolcvanas-kilencvenes évek magyar osztályozói számos óriási csatával gazdagították a hazai futballt, és táplálták is annak legendáriumát. Röviden a talán legemlékezetesebb öt csatáról:

5. Haladás (NB I)–Oroszlány (NB II) 0–2, 4–1, 1988/89. A Tornyi Banabás vezette Oroszlány kétgólos előnyt szerzett hazai pályán, és a visszavágón a 86. percig 3–1-es vereségre állt, ez idegenben szerzett góllal élvonalbeli tagságot ért volna. Ekkor vetett véget az oroszlányi álmoknak Bognár Zoltán kapufás szabadrúgásgólja.

4. Fehérvár FC (NB I)–Diósgyőr (NB II) 2–1, 2–2 (hosszabbítás után.), 1995/96. A fehérváriak ekkoriban évről évre a szakadék szélén táncoltak, és majdnem pokolra is szálltak. Székesfehérváron 2–1-re nyert a házigazda, a diósgyőri stadionban pont fordított volt az eredmény a rendes játékidőben, Vámosi 90. perces bombájánál a kapufa mentette meg a vendégeket az NB II-től. A hosszabbításban aztán Horváth Ferenc lécre emelt, a kipattanót Takács Lajos begyötörte, a Vidi maradt az élvonalban.

2. Újpest (NB I)–Hatvan (NB II) 0–0, 2–1, 1992/93. A Hatvan kibrusztolt egy 0–0-t Újpesten, így a lilákat még jobban megcsapta a kiesés jeges szele. A visszavágó hajrájába 1–1-gyel mentek bele a csapatok (ez elég lett volna az Újpestnek), a Hatvannak is volt ziccere, de a döntő gólt végül Tiefenbach Tamás szerezte meg a 90. percben. Az újpestieket irányító Garami József saját bevallása szerint éveket öregedett a kiesés elleni harcban.

2. Bp. Honvéd (NB I)–Kazincbarcika (NB II) 1–0, 2–2, 1989/90. A kispestiek címvédőként kényszerültek osztályozóra (ezt a „bravúrt” később a Vác is megtette), és végig a hideg veríték csordogált a hátukon a Kazincbarcika ellen. Hazai pályán 1–0-ra nyertek, de a zsúfolt barcikai stadionban azonnal hátrányba kerültek, és a Lipcsei Péterrel felálló Kazincbarcika szűk tíz perccel a lefújás előtt is 2–1-re vezetett. Csehi Tibor ekkor berajzolt egy szabadrúgást a rövid fölsőbe, elnémítva a hazai drukkereket – a Honvéd maradt az élvonalban.

1. Vasas (NB I)–Szeged (NB II) 1–1, 1–0, 1988/89. A szegediek a fővárosban elért 1–1-es döntetlen után viszonylag kényelmes helyzetbe kerültek: hazai pályán már a 0–0 is jó lett volna nekik. A hajrában a világítás elhomályosodott (megadta magát egy trafó), de ettől még a szegedi szurkolók elkezdték ünnepelni a feljutást. Csakhogy a 90. percben egy bal oldali Komjáti-beadás után Szabó Gyula kezezett („a Gyula kiütötte kézzel, bazmeg!” – hallhatjuk a felvételen a szurkolói kommentárt), Németh Lajos tizenegyest ítélt a Vasas javára. Szabadi László kíméletlenül bevágta a büntetőt, és azonnal kitört a botrány, a játékvezető menekült, a pályára özönlő drukkerek futottak utána. „Tiszta a lelkiismeretem, hiszen szándékos kezezésről volt szó” – érvelt a bíró, akit jókora tömeg várt a mérkőzés után, az ablakok pedig törtek.

Külföldön ez a bevett módi

Az NB I-es klubok szemszögéből természetesen megkönnyebbülést jelenthet az MLSZ döntése. A 12 csapatos mezőnyből 2 kieső valóban kemény lebonyolítás. Az UEFA áttekintése szerint Európában jelenleg 14 bajnokságban – Ausztria, Azerbajdzsán, Dánia, Észak-Írország, Észak-Macedónia, Finnország, Gibraltár, Izland, Magyarország, Málta, Skócia, Svájc, Szlovákia, Wales – van 12 csapatos élvonal.

Ahogy az MLSZ is írta, e bajnokságok többségében van osztályozó, 1 meccses, oda-visszavágós, és brit stílusú sokcsapatos playoff is szerepel a lebonyolítási szisztémák között. Az UEFA európai körképe felhívja a figyelmet arra, hogy egyre több a helyezésekért vagy kupaszereplésért lebonyolított playoff vagy osztályozó a kontinens bajnokságaiban, egyre sokasodnak a „post-season match” kategóriába sorolt összecsapások.

A dráma garantált

Ennek egészen biztosan a magyar szövetség által említett izgalom is az oka: a dráma valóban garantált ezeken a mérkőzéseken. Az osztályozó jól eladható, gyakran valóban nagyon érdekes futballtermék, mely kupajellegű kiélezettséget csempészik a bajnoki rendszerbe. Kétségtelenül igaza van abban az MLSZ-nek, hogy egy élvonalbeli tagságért folytatott párharc nagy nézőszámú, izgalmas csatát hozhat.

Persze ezt is meg lehet más irányból közelíteni. Hogy a már az előbb idézett, több mint százéves Nemzeti Sport-cikkel zárjunk: