A fideszes etika

-- Olvasási idő kb.: 2 perc és 49 másodperc

Bántalmazott nőkből kíván a fidesz politikai tőkét kovácsolni? A bántalmazott nő nem politikai kategória! Nem érdekképviseleti kampánycél. És nem hősi szerep, amit mások rendeznek meg. Az erőszak túlélése nem politikai tétel, hanem személyes, méltóságteljes küzdelem. Ha egy politikai kezdeményezés ezt nem látja be, akkor nem valódi teret enged – csak a közéletbe való bevonás illúzióját kelti.

Magyarországon számos civil és állami szervezet nyújt segítséget bántalmazott nőknek – a krízistől a jogsegélyen át a lelki támogatásig. Most nem idézem a konkrét adatokat, mert a témát nem statisztikai alapon kívánom megítélni. A lényeg: ezen a területen mindig lehet és kell is többet tenni – de ez nem mentség az etikátlanságra.

Orbán Viktor a politikai digitális hadviselés után meghirdette a Digitális Polgári Köröket, a kezdeményezést ezzel indokolja:

„A magyarságnak egy olyan immunrendszerre van szüksége az online térben, amely képes megvédeni kultúráját, nyelvét és identitását. Megmaradni magyarnak a digitalizált világban is – ez a mi nemzeti algoritmusunk.”

Orbán kezdeményezésének nyomán és a miniszterelnők igényének mielőbbi megfelelés ösztönét követve, Vitályos Eszter kormányszóvivő, a “Nők a bántalmazás ellen” néven hirdetett meg digitális polgári kört. A sajtónak azt is elmondta, hogy a –szerintem– nyíltan választási kampány eszközként létrejött polgári körök célja, hogy egy olyan közösséget hoznak létre,

„amely kiáll mindenkiért, akit bántottak”.

A Digitális Polgári Körök egyértelműen a választási kampány eszközei, célja a fidesz által várt választási eredmény. Ezt a telex.hu szerint Orbán Viktor titkára is megerősítette.

Bántalmazott nőkből politikai tőkét kovácsolni?

Vitályos politikai kezdeményezése látszólag a társadalmi felelősségvállalás nemes célját tűzi zászlajára: bántalmazott nők köré kíván polgári kört szervezni. De vajon valóban segítő szándék húzódik meg mögötte – vagy inkább egy újabb példáját látjuk annak, amikor kiszolgáltatott embereket eszközzé silányítanak?

Valójában segíteni akar vagy tematizálni? Magyarországon több tucat szervezet dolgozik nap mint nap azért, hogy bántalmazott nőknek nyújtson menedéket, tanácsot, jogi segítséget vagy egyszerűen csak egy hallgató fület. Ezek a szervezetek nem kérnek pártszimpátiát, nem várnak politikai hűséget. Egyetlen céljuk van: biztonságot, autonómiát és emberi méltóságot adni azoknak, akiktől ezt mások elvették.

Ezzel szemben egy olyan politikai csoport, amely célzottan bántalmazott nőket hív egyfajta polgári körbe, már nemcsak az áldozatok sorsára reflektál, hanem stratégiai identitást épít köréjük. Amikor a szenvedésre épülő tapasztalat lesz a „felvételi kritérium”, és az azt megelőző megaláztatás válik politikai tőkévé, akkor a női tapasztalat nem erőforrássá, hanem kiszolgáltatott tanúságtétellé válik – a politikai hatás reményében. Ez pedig kétségtelenül tárgyiasítja a fájdalmat és annak elszenvedőjét.

A traumát átélő ember könnyen vonzódik azokhoz, akik azt ígérik, hogy végre meghallgatják, kiállnak értük és ők is kiállhatnak másokért. Ez valódi segítség is lehetne – de ha a cél a szavazóbázis építése, akkor ez nem más, mint érzelmi kizsákmányolás. Ha valaki politikai programként tálalja azt, amit civil szervezetek évek óta csöndben, etikusan és szakértelemmel végeznek, akkor valójában magára akarja irányítani a reflektorfényt, miközben ezzel elhomályosítja a szakmai segítségnyújtás értékét. Azt nem tudni, hogy Vitályos Digitális Polgári Köre anonim tagokból fog-e állni, bár ez hiteltelenítené a polgári kört, azonban az áldozatok védelme nemcsak jog, hanem erkölcsi kötelesség. Ha egy csoport arra ösztönöz, hogy a tagok „ne anonim módon” jelenjenek meg, az nem bátorít, hanem veszélyeztet – akár biztonságot, kapcsolatokat, gyerekeket.
Szerintem aggályos, nagyon aggályos… Egy politikai kampány célja nem lehet a trauma és a nők eszközzé tétele.