A Németország-Ecuador meccs legelején rögtön magasra csaptak az indulatok: a 2. percben Pavlovic úgy szerezte meg a labdát, hogy közben magasra emelt lábbal az ecuadori védő, Vite arcát is eltalálta. A támadás azonban ment tovább, Wirtz pedig megjátszotta Sanét, aki megszerezte a vezetést a németeknek.

A VAR nem avatkozott közbe, az ecuadoriak pedig hiába reklamáltak. A második félidőben azonban egy másik esetben, amikor a németeknek büntetőt ítélt meg a játékvezető, a videóbíró jelezte, hogy a támadás korábbi fázisában Sané szabálytalankodott Vitével szemben, így a büntetőt végül visszavonták. Végül mint ismert, Ecuador fordított, így továbbment, akárcsak a csoportelsőséget már két meccs után bebiztosító németek.

Az feltűnő lehet, hogy a VAR ezen a vébén jóval ritkábban avatkozik közbe, mint azt máskor megszokhattuk: ez tudatos, inkább hagyják folyni a játékot, mert az elmúlt években rengeteg kritika érkezett a klubfutballból, hogy a VAR „túlvezérli” a meccseket, és a milliméteres, percekig vonalazott lesek valósággal szétforgácsolták a játékot.

Az, hogy kevesebb a látványos és hosszú VAR-szünet, részben a technológiai fejlődésnek is köszönhető. A tornán használt továbbfejlesztett félautomata lesrendszer és a mesterséges intelligenciával támogatott 3D-s testkövetés másodpercek alatt küld riasztást a VAR-szobának, így a néző sokszor észre sem veszi, hogy a VAR dolgozott (Silent Check).

Pierluigi Collina (a FIFA Játékvezetői Bizottságának vezetője) és a szakmai stáb hangsúlyos utasítása volt az is, hogy a döntéseket a pályán lévő játékvezetőnek kell meghoznia. A VAR nem arra van, hogy újraértelmezze vagy felülbírálja a bíró stílusát és a meccsbe való belenyúlási küszöbét, hanem kizárólag arra, hogy a katasztrofális, „vakfoltban” maradt hibákat kiszűrje (mint amilyen például a németeknek tévesen megítélt, majd visszavont büntető volt Ecuador ellen).

Ennek ellenére ugyanezen a meccsen (és még továbbiakon is) láthattuk, hogy maradt vakfolt a játékban bőven.

Forrás