• Április 12-én a magyar választók többsége nemcsak az Orbán-kormányt váltotta le, hanem nemet mondott az illiberális demokráciával, az EU-val való folyamatos konfliktuskereséssel és az Oroszországhoz dörgölőzéssel fémjelzett politikai irányra is.
• Az elmúlt években kevés európai politikus tett annyit az EU belső egységének gyengítéséért, mint a magyar miniszterelnök. Ebből a szempontból Orbán veresége nemcsak magyar belügy, hanem európai ügy is.
• És mivel a fentieket talán a leglátványosabban a Moszkvához való közeledésével tette, Orbán bukása kicsit moszkvai ügy is.

Nemzetközi kérdés lett, ki vezeti Magyarországot

Európa-szerte óhatatlanul felmerült az elmúlt napokban, milyen hatást gyakorol a kormányváltás Ukrajna támogatására és az ukránok európai integrációjára: megvan az esélye annak, hogy az Ukrajnának jutó uniós támogatások előtt kevesebb akadály állhat, ami így Vlagyimir Putyin mozgásterét is szűkítheti. Egy egységesebb EU többet és gyorsabban tud adni Kijevnek, ami akár azt is befolyásolhatja, meddig tudja Oroszország fenntartani a háborút. A választások eredményéből nyilván nem következik, hogy Magyarország hirtelen beáll az európai „fősodorba”, az EU hitelességi problémái pedig eltűnnek. Az eddig is kényes kérdések – az orosz energia, Ukrajna uniós csatlakozása, a migráció – továbbra is vitákat fognak okozni. Ráadásul azok a mélyebb, strukturális tényezők sem tűnnek el, amelyek eddig is inkább szűkítették, mint tágították az európaiak mozgásterét: az energiafüggőség, a biztonsági kitettség vagy a Fehér Házból érkező politikai nyomás. Orbán kiesése kétségtelenül fontos változás, de önmagában nem oldja meg azt a problémát, hogy Európa mennyire kiszolgáltatott a külső befolyásnak. A működési mechanizmusokat azonban megkönnyítheti.Mivel a választás előtti hetek már a nemzetközi sajtóban is a magyar kormány oroszbarátságáról szóltak, óhatatlanul felmerül az is, mi változik Oroszország számára. Számtalanszor megírtuk mi is, hogy Orbán mennyire hasznos (volt) Moszkva szemszögéből. Évekig lehetett rá számítani Brüsszelben: belassította az Ukrajnának szánt támogatásokat, megkérdőjelezte és akadályozta az orosz energia visszaszorítását célzó lépéseket, és következetesen trollkodta szét azokat az európai próbálkozásokat, amelyek az orosz agresszió megfékezésére irányultak, közben pedig olyan békét szorgalmazott, ami látványosan egybeesett Vlagyimir Putyin céljaival.

Ez a felállás most nagy eséllyel megszakad. Magyar Péter nem készül összeveszni Moszkvával, az energetika területén bizonyos feltételekkel az együttműködés is fennmarad, de közben világossá tette, hogy egészen más viszonyt akar Oroszországgal, és inkább rendezné a kapcsolatot Brüsszellel. Ez utóbbi fájhat Moszkvának, hogy eltűnik egy erős, belülről bomlasztó partner az EU-ban. Más partnerek persze vannak, hiszen az oroszok soha nem csak egy valakire építenek, de Orbán tapasztalt, beágyazott és elég fajsúlyos szereplő volt ahhoz, hogy alakítani tudjon a döntéseken (legalábbis egy részükön, amikor nem küldik ki kávézni).

Ráadásul Orbán eltakarítása abba a szélesebb trendbe illeszkedik, hogy az elmúlt években Vlagyimir Putyin Irántól Szírián át egészen Venezueláig több nemzetközi szövetségesét is elveszítette, akik korábban (eltérő mértékben) fontos támaszt jelentettek számára. Orbán kiesésével pedig most az az ember tűnik el a rendszerből, akin keresztül Oroszország az EU belsejében tudott rombolni.De miért akart rombolni? Hát mert ez van írva az orosz nagystratégiában. Magyarországnak ebben az (volt?) a szerepe, hogy a nyugat megosztottságát elősegítse, és Orbán erre tökéletes választás volt. Ahogy Buda Péter fogalmazott a 444-nek, az oroszok célja az, hogy a liberális világrend alapjairól elmozdítsák az európai szövetségeseket, és ne tegyenek a helyére semmi mást, csak ami a liberális világrend kialakulása előtt volt (lásd nyers erőpolitika, fragmentálódás, destabilizáció) így Európa – és persze az Ukrajnának nyújtott támogatás – meggyengüljön. Az illiberális demokráciát meghirdető Orbán Viktor pedig hatékony destabilizátornak bizonyult, aki az orosz háborús terveknek való alájátszással megbízhatóan támogatta az orosz geopolitikai térhódítást. Az oroszoknak ez a szándéka mindaddig nem fog eltűnni, míg Moszkva ezt a nagystratégiát képviseli, erre viszont nem sok jel utal.

„Ruszkik haza!”

Ha valaki arra számít, hogy Orbán bukásával Magyarország gyorsan és látványosan szakít Oroszországgal, az valószínűleg csalódni fog, az orosz befolyás ugyanis nem tűnik el, csak átalakul. Hiába skandálták hétvégén magyarok tízezrei, hogy „Ruszkik haza”, ez nem fog egy szempillantás alatt megvalósulni, hirtelen fordulat helyett a lassú átállás valószínűbb:Oroszország nem tűnik el Magyarországról, de sokkal kevésbé lesz képes rajta keresztül befolyásolni Európát, mint Orbán idejében.

Forrás