A pöttyös lámpahordó kabóca (Lycorma delicatula) rendkívüli gyorsasággal terjedt el az Egyesült Államokban – és most már azt is tudjuk, miért. Úgy tűnik, hogy a városokban való élet segítette hozzá ezeket az invazív rovarokat ahhoz, hogy ellenállóbbá váljanak. És ezek a városok, többnyire Kínában vannak.

„A városok evolúciós inkubátorokként működnek, amelyek az invazív fajoknak segítenek abba, hogy megbirkózzanak olyanféle hatásokkal, mint a hőség, vagy a rovarirtók. Így válnak alkalmazkodóképessé újabb és újabb helyeken” – idézi cikkében a LiveScience Fang Menget, a New York-i Egyetem (NYU) biológusát.

A pöttyös lámpahordó kabóca növényevő rovar, amely a növény nedvét szívja ki. Kínából származik, de elterjedt Dél-Koreában, Japánban és most már az Egyesült Államokban is, ahol először 2014-ben észlelték Pennsylvaniában, ám ma már az ország keleti részének számos államában megtalálható. Kedvenc gazdanövénye a bálványfa (Ailanthus altissima), amely szintén invazív faj, de más növényekkel is képes táplálkozni, köztük gazdaságilag értékesekkel is, mint amilyen a szőlő, a komló, a juharfa, valamint a gyümölcsfák. Táplálkozása során ragadós, cukros folyadékot választ ki, amely hozzájárul a korompenész növekedéséhez. Olykor a méhek is begyűjtik ezt, aminek következtében a mézük füstös utóízt kap, bár ettől még biztonságosan fogyasztható.

Az invazív rovar megjelenésének gazdasági vetülete is van, egy 2019-es tanulmány szerint csak Pennsylvania államban, évente 324 millió dolláros költséget, illetve kárt jelenthet.

Annak érdekében, hogy jobban megértsék, a pöttyös lámpahordó kabóca miként vált ennyire alkalmazkodóképessé az USA urbánus környezetében, a kutatók Sanghaj városi és vidéki területeiről, valamint New York-ból, Connecticutból és New Jersey-ből származó példányok genomjait szekvenálták. Az erről szóló tanulmány most jelent meg a Proceedings of the Royal Society B: Biological Sciences folyóiratban.

A kínai példányoknál egyértelmű genetikai különbségeket találtak a vidéki és a városi területek rovarjai között: utóbbiak genetikai toleranciát fejlesztettek ki a nagyvárosokban jelentkező stresszhatásokkal szemben. Alkalmazkodtak a melegebb levegőhöz, sokkal toleránsabbak lettek a méreganyagokkal, rovarirtókkal szemben. A kutatás szerint ugyanazok a gének, amelyek e folyamat során alakultak ki, az amerikai populációkban még tovább finomodtak.

A tanulmány három genetikai fordulópontot azonosít a Lycorma delicatula fejlődésében. Az elsőt több mint 170 évvel ezelőttről, Sanghaj gyors urbanizációjának időszakából. A második egybeesett azzal az időszakkal, amikor a pöttyös lámpahordó kabóca 2004-ben Kínából Dél-Koreába is átterjedt, a harmadik pedig 2014 körüli, amikor a rovarok Pennsylvaniába érkeztek — minden bizonnyal a tengeri áruszállítás révén. A kutatók abban bíznak, hogy ha többet tudunk az invazív rovarok alkalmazkodóképességének genetikai eredőjéről, könnyebben találjuk meg az ellenszert is velük szemben.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Forrás