A babák már az anyaméhben, körülbelül nyolc-kilenc hónapos korukban reagálni kezdenek a zenére, amit szívfrekvenciájuk és mozgásuk változásai is jeleznek – ismerteti a Guardian cikkében Roberta Bianco a római Olasz Műszaki Intézet kutatója. „Azt már korábbi kutatások is kimutatták, hogy a zenei memória bizonyos elemei velünk születettek” – tette hozzá. Az azonban eddig nem volt ismert, hogy a zene különböző aspektusait milyen mélységben dolgozza fel az újszülöttek agya.

Egy új tanulmány fényt derít erre a kérdésre, és arra utal, hogy az újszülöttek képesek felismerni és anticipálni a ritmus mintázatait, a dallamot azonban nem.

Korábbi kutatások kimutatták, hogy a makákó majmoknál is megvan ez a fajta ritmusérzék, a ritmus-mintázatok felismerésének képessége. „Úgy tűnik, a ritmusérzék nagyon ősi hallási képességeken alapul, amelyek más főemlősöknél is megvannak, a dallamérzék azonban az emberi agy olyan sajátosságaitól függ, amelyek a születés utáni tanulás során alakulnak ki” – magyarázza Bianco. A ritmus valamiképp a biológiai „eszköztárunk” része , míg a dallamot később sajátítjuk el.

A PLOS Biology folyóiratban megjelent tanulmányukban Bianco és munkatársai ismertetik, miként használtak elektroenkefalográfiát (EEG) alvó, fülhallgatót viselő újszülöttek agyi aktivitásának mérésére. Véletlenszerű sorrendben játszottak le nekik Bach-darabokat, valamint olyan változatokat, ahol a hangmagasságokat és a hangok ütemét összekeverték. Számítógépes modellek segítségével becsülték meg, hogy a zene szerkezete alapján mennyire meglepő, vagy váratlan egy-egy hang a darabban.

Ezután 49 újszülött EEG-jelét elemezték, hogy vajon az agyi aktivitásukban tükröződnek-e ezek a váratlan hatások. Azt találták, hogy az eredeti zene ritmikai hatásai megjelentek az agyi válaszreakciókban, azaz a csecsemők képesek követni és anticipálni a ritmikus mintázatokat – a dallamok esetében azonban ez nem jelentkezik. Az összekevert zenénél pedig az agyi aktivitás nem reflektál a változásra, sem a ritmus, sem a dallam tekintetében.

„Mivel a hangmagasságokat és az időközöket véletlenszerűvé tettük, az agy nem képes olyan szabályszerűségeket felismerni, amelyekre várakozásokat építhetne” – magyarázza Bianco, aki szerint az agyunk biológiailag rá van hangolva arra, hogy zenehallgatás közben előrejelzéseket készítsen, különösen a ritmusra vonatkozóan. Vagyis, hogy érzékelje, mi fog következni, és ezek a mintázatok miként bontakoznak ki az időben. Ez pedig alapvető biológiai és érzékszervi tapasztalatokra vezethető vissza.

„A születés előtt a magzati környezetet szabályos ritmusok uralják, mint az anya szívverése, vagy a járásához kapcsolódó ismétlődő mozgás” – mondta a kutató, hozzátéve, hogy ezek a ritmusok egyfajta korai időérzéket adhatnak az agynak.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Forrás