Bár az idegenhonos gombafaj okozta betegség már a 2010-es évek óta jelen van Magyarországon, a kőrishajtás-pusztulás igazán csak a kőrisállományokat legyengítő a 2022-es rekordaszály után vált égető problémává.

Az Agrárszektor szakportál szerdai összeállítása szerint a Hymenoscyphus fraxineus gomba az egész Európában elterjedt magas kőris (Fraxinus excelsior), a keskenylevelű kőris (Fraxinus angustifolia), így a Kárpát-medencében honos alfajának a magyar, vagy pannon kőrisnek (Fraxinus angustifolia ssp. pannonica) is az egyik legveszélyesebb új kártevője.

A hajtások pusztulását okozó, Ázsiából származó konídiumos gombafaj terjedésének és fertőzésének mértéke a vonatkozó szakirodalom szerint „megkérdőjelezi a gazdaságilag fontos, értékes faanyagot adó magas kőris jövőbeni termesztését, valamint jelentős ökológiai szerepe miatt problémák léphetnek fel egyes erdőtársulások – tölgy-kőris-szil ligeterdők, sziklaerdők, törmeléklejtő erdők –, erdei ökoszisztémák működésében”.

A szakportálnak Rittling István, a Pilisi Parkerdő Zrt. budapesti erdészetének vezetője elmondta, hogy a gomba spórája a hajtásokon keresztül tud bejutni a növény szervezetébe, és azonnal elkezdi az egész fát behálózni. Először csak a friss hajtásokon lehet látni a nyomait, de utána a gyökerektől kezdve a fa egészében elindul egy pusztulási folyamat. Ennek pedig elsőre nincs semmi komolyabb előjele: egyik évben még egészségesnek tűnik a kőrisfa, a következő évben már elkezd fonnyadni és hervadni, illetve sötét foltok jelennek meg a hajtások végén, a következő évben már csak a hajtások fele jelenik meg, aztán egyszer csak kidől a fa, mert már elpusztultak a gyökerei.

Az erdészeti ágazat abban bízik, hogy előbb utóbb sikerül majd a gombával szemben ellenállóbb egyedeket találni, és ezekből szaporítóanyagot szerezni, de egyelőre még nem állnak rendelkezésre ilyen rezisztens példányok. Ezért az tűnik a legvalószínűbb forgatókönyvnek, hogy az amúgy döntően elegyfafajnak számító kőris aránya jelentősen le fog csökkenni a faállományokban. Rittling szerint korábban ugyanez a folyamat játszódott le a szil nemzetség Magyarországon honos fajaival – vénic-szil (Ulmus laevis), mezei szil (Ulmus minor), hegyi szil (Ulmus glabra) –, amelyeket a az Ophiostoma nemzetségbe tartozó tömlősgombák (Ophiostoma ulni, Ophiostoma novo-ulmi, syn. Ceratocystis ulmi) okozta szilfavész gyakorlatilag kisöpört a magyar erdőkből.

Mivel a Hymenoscyphus fraxineus fertőzése ellen nem ismert jelenleg semmiféle hatékony ellenszer, az erdészetvezető szerint akkor lassulha, illetve állhat le a betegség terjedése, ha már olyan kicsire zsugorodik a kőrisállomány, hogy „a gomba a fafaj ritkasága miatt nem fog tudni könnyen egyik példányról a másikra átterjedni”.

Forrás