Bár a transznemű női sportolók versenyeken való részvétele továbbra is éles vitákat vált ki a sportoló közösségekben, egy friss kutatás szerint a transz versenyzőknek nincs jelentős fizikai előnyük a cisz nőkkel (az a személy, aki a biológiai identitásával egyetért) szemben – írja az Independent. Brazil kutatók 50 tanulmány elemzésével közel 6500 ember adatait vizsgálták meg: 2943 transznemű nőét, 2309 transznemű férfiét, 568 cisz nőét és 665 cisz férfiét. A vizsgálatban 14 és 41 éves kor közötti transz emberek testösszetételét és fizikai fittségét hasonlították össze a hormonterápia előtt, illetve után, majd a cisz emberek fizikai adottságaival.

A vizsgált transznemű nők testzsírszázaléka szignifikánsan magasabb volt, mint a cisz férfiaké, és nagyobb mértékben hasonlított a cisz nőkéhez. Az adatok alapján bár a transz nők izomtömege nagyobbnak tűnt, a felső- és alsótesti erőben szintén nem mutatkozott kiugró különbség a cisz nők adottságaihoz képest. A kutatók a sportteljesítmény különbségeinek méréséhez az izomcsoportok átalakulása mellett a maximális oxigénfelvételt is vizsgálták: az állóképesség egyik fő mérőszáma a tüdőkapacitás mértéke, ami szintén nem mutatott jelentős eltérést a transznemű és a cisz nők között. Ráadásul 1-3 év hormonterápia után a transznemű férfiaknál is figyelemreméltó fizikai változások mentek végbe: náluk az adatok kevesebb testzsírt, több izmot és nagyobb erő kifejtését mutatták.

Ugyanakkor a kutatók arra is figyelmeztettek, hogy a tanulmány csupán az élettani tényezőket vizsgálta, „kevés figyelmet fordítva a társadalmi, pszichológiai és kulturális tényezőkre”, amik szintén befolyásolják a sportteljesítményt. Kim Meredith-Jones, az új-zélandi Otago Egyetem csont- és testösszetétel-kutató egységének vezetője szerint a transz emberek sportteljesítményének teljes körű felméréséhez részletesebb korbeli vizsgálatokra lenne szükség. Állítását azzal indokolta, hogy „bár a vizsgálat sok transz résztvevőt foglalt magában, többségük felnőtt volt. Így az eredmények nem mutatják meg, mi történik azoknál a fiataloknál, akik pubertásblokkolókat használnak, vagy serdülőkorban kezdik meg az orvosi tranzíciót”.

Kapcsolódó cikk:

Forrás