Az Oxfordi Egyetemen komplex rendszerek kutatásával foglalkozó Doyne Farmer szerint a közgazdaságtan kudarcot vallott a klímaválság kezelésében, de a globális gazdaság egyfajta „szuperszimulátora” változtathat ezen, mindössze 100 millió dollár kellene hozzá. A professzor egy olyan modellt kíván építeni, amelyben a világ összes vállalata egyedi digitális ágensként jelenik meg, amelyek reális és folyamatosan fejlődő döntéseket hoznak.

A számítástechnika és a komplex rendszerek tudományának vívmányaira támaszkodva a rendszer több millió, egymással interakcióba lépő céget szimulálna, így a jelenleginél sokkal pontosabb előrejelzéseket adna a pénzügyi válságokról és a klímapolitikai intézkedésekről. Farmer érvelése szerint ha létezett volna egy ilyen modell a 2008-as pénzügyi összeomlás előtt – amely becslések szerint 10 000 milliárd dollárjába került a világnak –, a veszteségek mindössze 1 százalékos csökkentése is ezerszeresen megtérítette volna a befektetést.

A 73 éves Farmer most korunk egyik legnagyobb kihívására, a klímaváltozásra összpontosít. Állítása szerint a hagyományos közgazdasági modellek sorozatosan kudarcot vallottak, különösen a megújuló energiaforrások költségeinek gyors csökkenése és a zöld technológiák elterjedésének sebessége tekintetében. Csapatával már meg is tették az első lépést a globális szimulátor felé: a teljes energiaszektor modellezéséhez 25 évnyi üzemi adat felhasználásával 30 ezer vállalatot és 160 ezer eszközt (például olajfúró tornyokat és erőműveket) vontak be a vizsgálatba. Farmer és kollégái egy 2022-es tanulmányban arra jutottak, hogy a tiszta energiára történő gyors átmenet dollárbilliókat takaríthatna meg a világnak – ezeket a felismeréseket szerinte a jobb modellek tovább pontosíthatnák és felgyorsíthatnák.

Szemben a létező modellekkel, amelyek tökéletesen racionális szereplőket és stabil egyensúlyi állapotot feltételeznek, Farmer komplexitásalapú megközelítése lehetővé teszi, hogy az ágensek egyszerű viselkedési szabályokat kövessenek, gépi tanulás útján fejlődjenek, és a körülmények változásával alkalmazkodjanak. Ez lehetővé teszi, hogy a fellendülések, a visszaesések és a válságok természetes módon jelenjenek meg a rendszerben, ahelyett, hogy külső sokkhatásként kelljen azokat betáplálni.

Farmer szerint a közgazdaságtan az 1960-as évek óta elavult feltételezések és az egykor korlátozott számítási kapacitás miatt elméleti zsákutcába szorult. Reményei szerint öt-tíz éven belül elkészül a működő globális modell, amelyet transzformatív erejűnek nevez – egy olyan eszköznek, amely segíthet a kormányoknak és a vállalkozásoknak a gyorsabb és olcsóbb kibocsátáscsökkentésben, valamint a jövőbeli gazdasági katasztrófák megelőzésében.

Forrás