-- Olvasási idő kb.: 10 perc és 37 másodperc
Csupán három napja publikálta a G7 az “Egy rejtélyes magyar vállalkozó papíron tizenötször gazdagabb Mészáros Lőrincnél” című írását, amit aztán érthető módon átvett szinte az egész országos sajtó. Nem csoda, hiszen a G7 egy olyan magyar magánszemélyt vélt felfedezni, aki
a világ 36. leggazdagabb embere kellene, hogy legyen, akkora vagyonnal, ami másfélszer nagyobb, mint az ismert 100 leggazdagabb magyaré együttvéve.
Persze az is lehet, hogy a G7 nemcsak vélte, de valóban meg is találta. Legalábbis látszólag az olvasók, a közvélemény stílusos kifejezéssel élve készpénznek vették az egyébként hiteles dokumentumokkal, kellő kutatásokkal alátámasztott hírt. A legtöbb internetes újság erről gyorsan megjelenő cikkei a Facebookon virálissá váltak. A kommentelőkre pedig nem lehet ráhúzni, hogy komment háborút vívtak. Nem, mindenki fenntartások nélkül meggyőződéssel hirdette, hogy íme itt az újabb pénzlopás, sokak szerint egyértelmű, hogy ismét az ország vagyonát vitték a tisztítóba. Nem meglepő, hiszen mindenki “értesült” a COVID járvány alatt gomba módjára létrejött és a habzsi-dőzsi utáni aszályban ki is száradt, azaz kiszárított szájmaszk és lélegeztetőgép mutyiról, vagy éppen a letelepedési kötvények mutyijáról. Főleg, hogy kötvényesdi ebben az esetben is része a társasjátéknak. Mindenesetre ez a fenntartások nélküli véleményalkotás a mindenkori politikusi körök tolvajkulcsos jövés-menésnek a kórképe is lehet.
Amióta elolvastam a G7 cikkét és az abban lehozott részleteket, azóta foglalkoztat a dolog. Kiváncsi, nagyon kíváncsi voltam hogy csinálta ez a pali, mit szed? Naná, hogy magam is letöltöttem, felkutattam a hivatkozott dokumentumokat és adatokat! A G7 tényállításait ugyan elfogadtam, hiszen a cikkét láthatóan komoly előkészület előzte meg. Nem vagyok az összeesküvés elméletek híve, de érteni akartam. Arra nem törekedtem, hogy olyat keressek, amit a nálam nyilvánvalóan szakavatottabbak nem vettek észre, de azért mégis, hátha. Spoiler: valami dereng.
Az bizonyos, hogy a nyilvánosan elérhető hiteles céginformációk, cégbírósági iratok, beszámolók alapján, Takács János György valóban létező személy és köszöni szépen jól van. Vagyona pedig látszólag tényleg gigantikus. Az! Pedig korábban nem igazán jött be neki, nem lehetett különösebben sikeres üzletember. Még kíváncsibb lettem én is, honnan a lové?
Mint már azt tudjuk, Takács úrnak — egyebek mellett– , itthon két nagy cége van. Igencsak nagyok! A Brasil államkötvény hasznosító Korlátolt Felelősségű Társaságból “kinőtt” Brasil Államkötvény Hasznosító Zártkörűen Működő Részvénytársaság és a DONOR ZRT. A Donor zrt-nél egyébként 2023.december 19.én sok ezer milliárdos (!) tőkeemelés is történt. A két cég iratai így legalább háromszor járták meg a Cégbíróságot. Sikerrel! A cégiratokból kiderül, hogy ügyvéd által hitelesített okirat igazolja, hogy mind a kettő részvénytársaság esetében Takács úr nyilatkozik arról, hogy:
“…a szükséges vagyoni hozzájárulás teljes mértékben a Társaság részére rendelkezésre bocsátásra került. “
(Illusztráció)
A Brasil Államkötvény Hasznosító Zrt. esetében ugyan a társaság alaptőkéjéről az ügyvéd által hitelesített alapító okirat azt jegyzi, hogy az
“ötezerkilenszázkilencvenkilencmilliárd-nyolcszázötvenhárommillió”
forint (igen, így betűvel kiírva) készpénzben áll, ami az alaptőke 100 százaléka. Az nem biztos, hogy mellékes, hogy ez a bejegyzés agy 16-os sorszámmal ellátott, talán nem kicsit zavaros hátterű lábjegyzettel is el van látva.
Nem vagyok naiv, tudjuk, hogy vannak turpisságra vehető ügyvédek. De ennyire? Azt is kétlem, hogy ennyi készpénzt belapátoltak ügyvéd úr irodájába vagy ő elutazott volna például Brazíliába hitelesíteni a rajzfilmek világából életre kelt magyar Dagobert bácsi titokzatos és egyben gigászi méretű széfjét.
Alapvetésként kezelem, hogy ügyvéd úr tisztességes, jó szakember. Lehet, hogy nagyon jó szakember! Az alapító és egyéb céges iratok legalább egy helyen (a lábjegyzettel ellátott nyilatkozatnál) készpénzről és forintról értekeznek, de akkor hogyan történhetett meg tavaly karácsonykor, hogy bár kevés, de az én zsebemben is volt készpénz? Másnak meg még több. Mindez fittyet hányva a létező nyomtatott magyar bankók darabszámára. Nyomát deviza vagy valuta ügyletnek nem találni.
Izgalmas napokon vagyok túl. Érteni, tudni akartam hogyan állhat fel az egész úgy, hogy törvényes és valós legyen. Azt sem tagadom, hogy személyes kötődésem van Braziliához. Volt szerencsém élni is ott, illetve sok-sok éve üzleti kapcsolatom is volt arrafelé, a mai napig követem a brazil politikai és társadalmi életet, pár ottani régi barátommal máig tartom a kapcsolatot. Érdekel a kötvények, részvények világa, néha még el is kalandozom benne. Éppen ezért engem a Brasil Államkötvény Hasznosító Zrt hozott lázba. Nem kicsit, nagyon! Gondoltam; jó kis hétvége lesz. Brazília, államkötvény, lové. Sok lové! Én is kutattam egy kicsit, a sok felbukkanó infó közül kezdett egyre nehezebbé válni a konkrét, hiteles adat kiszűrése. A sajtó mindenhol kiemelte, hogy a két giga-cég tőkéjét befizették. De hova? Hogyan? Az iratok sem egyértelműek. A készpénz ténye életszerűtlen és az okiratok is nyitva hagyták a kérdést.
A cég(ek) Vagyonleltár-tervezet dokumentuma szerint a vagyon egyetlen eleme: “Brasil államkötvény”. A sajtó írta, hogy ezek 2036-os lejáratú kötvények és azt is, hogy az újságírók ilyet nem találtak. Éppen ezért az egész pénzben való úszkálás még gyanúsabb. Vagy mégsem?! Ügyvéd úr azt hitelesítette, hogy a vagyonelem “Brasil államkötvény”, na meg azt, hogy a tőkéhez szükséges vagyoni hozzájárulás simán megtörtént, semmi mást.
Akkor honnan jön az, hogy 2036-os lejáratú kötvényről van szó? A G7 is szemlézte a két mészároseltörpítő zrt. évet záró beszámolóját és azok Mérleg kiegészítő mellékletét. Mind a kettő esetében a melléklet 2. pontja így néz ki:
“A vagyon egyetlen eleme egy darab, Brasil Államkötvény, 2036.09.30.-i lejárattal és a vételkori MNB közép árfolyamon nyilvántartva az eszközök között, kifizetve váltóval.”
Tehát innen a 2036! Oké, de hol van az államkötvény? Akárhol!
Azt már értjük, hogy készpénz mégsincs. Vagy mégis? Hiszen az állítólagos Brasil Államkötvényt kifizették! Igen, VÁLTÓVAL! Nos ezen még elrugózunk egy kicsit, de előbb gondoljunk egy kicsit arra is, hogy mi van akkor, ha a váltó az, aminek bemutatási időpontja a 2036.09.30 és valóban létezik valami mondvacsinált brazil értékpapír, ami egyfajta opciós ügylettel került Takács úrhoz, ami persze most lehet nem is ér semmit. De létezik és kis csúsztatással ráhúztak egy virtuális értéket.
Az értékpapírok világában kicsit jártasabbak tudják, hogy az opciós kereskedés nem ördögtől való. Valójában nem más, mint az alapul szolgáló eszközzel való spekuláció egy olyan formája, amely jogot ad a tulajdonosnak, de nem kötelességet az alapul szolgáló eszköz meghatározott határidőn belül, meghatározott áron történő vételére vagy eladására. Ezek az eszközök lehetnek részvények, kötvények, de nyersanyagok is. De az is lehet, hogy valóban létezik és olyan, amilyennek látszik, azaz valódi Brasil Államkötvény, olyan, amit váltóval fizettek ki. Azt egyelőre ne elemezzük, hogy ki és miért adna ki a kezei közül egy ekkora értékű államkötvényt. Van egy halvány szál azért ebbe az irányba is, de arról majd a cikk második felében rántjuk le a leplet. Talán!
Odáig már eljutottunk, hogy a cégek vagyonát váltóval kifizetett kötvény alkotja. Ezért fogalmazott úgy a cégiratokat aláíró ügyvéd, hogy
“…a szükséges vagyoni hozzájárulás teljes mértékben a Társaság részére rendelkezésre bocsátásra került. “
Ebben az esetben nem lódított senki! Sőt, a konstrukciót elnézve még Vona Gábor a 2RK alapító-elnőke NAV-nak írt érdeklődése is okafogyott, amikor azt kérdezte, hogy Takács úr cégei miért nem szerepelnek a legnagyobb adózók felsorolásában.
Mégis, mi értelme az egésznek? Van! Létrejött a két óriáscég. Persze likviditása nincs. Kérdés, hogy valós értéke van-e? Jogilag van, de mit lehet vele kezdeni? Erre is vannak tippjeim, azonban előbb lássuk a valós értéket, hiszen elvileg eddig nem rakott senki le még egy árva petákot sem az asztalra, csak váltót. De mi is az a váltó? Az Egyesült Államokban, Olaszországban, Panamán és egyéb helyeken többször találkoztam magam is váltóval, a csekkfüzet pedig mindennapi eszköz. Soha nem értettem, hogy itthon miért nem alkalmazzák. Tévedtem! A napokban be kellett látnom, hogy hemzseg a magyar üzleti élet a váltóktól.
“A váltóról a legtöbb embernek egy fekete-fehér film jut az eszébe, amelyben a váltó hamisító lebukik a szerelme előtt. Aztán a törvény előtt is… Pedig egy élő, a fejlettebb pénzügyi kultúrájú országokban elterjedt pénzügyi termékről van szó, amelyet nem csak vállalkozások, hanem magánszemélyek is jól használhatnának. (…) Ez egy egyoldalú és jogcímmentes pénztartozást megtestesítő, forgatható értékpapír.
Magyarországon –és szinte szerte a világon– váltót bárki kiállíthat, közjegyző és ügyvéd ellenjegyzése nélkül. Itthon elegendő beszerezni egy nyomtatványboltból a szükséges kitöltendő váltót, ami tartalmazza a törvényben előírt összes kelléket. Elegendő a kevés, de szigorú megkötések szerint megfelelően kitölteni, aláírni és amennyiben azt a másik fél elfogadta az már a rajta feltüntetett értéknek megfelelő értékpapír. A gyakorlatban ez csak egy picit bonyolultabb, azonban valóban hasznos pénzügyi eszköz. Olyannyira, hogy átnéztem a jelenlegi hatályos Váltótörvényt és az Alkotmánybíróság, a Kúria váltótörvénnyel kapcsolatos precedenseit. Na nem azért mert mazochista vagyok, hanem mert már nagyon érdekelt, hogy merre van az arra. Kiderült, hogy a váltó olyan kegyetlenül jó és a törvény által garantált értékpapír, hogy kis túlzással szinte nincs párja. A váltóval kifizetett ügylet teljes mértékben független magától a váltótól, vagyis az alapügylettől független és általában átruházható értékpapír.
Tehát, amennyiben jó filmet nézek, akkor Takács úr és ügyvédje törvényesen hozta létre a bár likviditással nem rendelkező, de kőgazdag cégeit, hiszen a tőkét is fizethették be saját maguknak váltóval. Innen már csak egy ugrás, hogy a cégbe bevitt Brazil Államkötvényekre alapozott garanciákkal kitől, honnan, milyen és mekkora hitelt vesz majd fel a két cég. Esetleg eladja. Ilyen filmet is láttunk már. És persze az sem kisebb kérdés, hogy a váltóval vagy váltókkal, amivel a kötvényeket kifizették a birtoklója vagy, akire azt átforgatták mit fog kezdeni. Na itt is van egy kutya elásva. A váltót általában át lehet forgatni, külföldön is! És nem is kell feltétlen a teljes névértékre. Tehát nyitva az út a hosszú lejáratú váltó (2036!) akár sorozatos átruházására, akár egy klassz kis bennfentes brazil vagy magyar banknak.
Mielőtt tovább gombolyítjuk a fonalat, egy kevés szükséges nosztalgia.
1992.ben jártam először Brazíliában. Akkoriban olyan nagy volt a brazil infláció, amit a mai infláció sújtotta világunkban szerzett tapasztalataink ellenére sem tudunk elképzelni. A boltokban szinte csak amerikai dollárral lehetett fizetni, bankkártyát szinte sehol nem fogadtak el, az üzletekben pedig hatalmas táblák hirdették, hogy “Csekket nem fogadunk el!”. Az akkori, 1990.óta regnáló elnök, Fernando Collor de Melo, bár a katonai diktatúra utáni első demokratikusan megválasztott elnök volt, mégis korán, már 1992 karácsonyán korrupciós botrányba keveredve bukta el a székét. Arra már csak kevesen emlékeznek, hogy évekkel később felmentette a bíróság. Azonban követői is a korrupció árnyékában ügyködő fura urai voltak Braziliának. A következő elnök (Itamar Franco) idejében sikerült az inflációt letörni. Őt követte Fernándo Henrique Cardoso, akit 1994. október 3-án választottak meg. Első útja –a sajtónyilvánosság kizárásával– magánemberként Magyarországra vezetett, ahol 1994. október 23-án találkozott a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) vezetőivel. A megbeszélésen az MVSZ tájékoztatta Cardosot a Brazíliában élő, elsősorban São Paulo körül tömörülő mintegy százezres magyar emigráns közösségről, akik egyébként az újonnan választott elnök támogatóinak számítanak. Cardosot követte Luiz Inácio Lula da Silva, aki sikeresen javított az átlagemberek és a középosztály életminőségén. Emlékszem, hogy az ő idejében csodájára jártam, amikor ismét ott járva azt tapasztaltam Rio de Janeiroban, hogy az átlagemberek csekkfüzettel járnak, hitelre vesznek autót. Addigra sokat változott, megerősödött Brazília. Lula elnök időközben átadott egy pöpec kis börtönt, majd míg az ország elhasznált további három elnököt, addig ő korrupcióért kicsit be is költözött oda. Jair Bolsanaro már többeknek is ismert lehet. Hiszen ő az az elnök, akivel Orbán Viktor látványosan összebútorozott. Na jó, azóta már Bolsanarot is megvádolták. Na miért is? Korrupció, pénzmosás, választással kapcsolatos mutyi. A hab a tortán, hogy most ismét Lula da Silva az elnök, persze már nem a böriből.. Szóval arra felé az kis mutyi ide-oda nem sokat jelent.
Mi köze ennek a Takács úr Brasil Államkötvény Hasznosító Zrt .-jéhez? Valószínüleg semmi, hacsak nem a véletlen egybeesések és a fantázia szülte eshetőség.
Még 2023 február 17.én Orbán Viktor azt nyilatkozta, hogy
“Ma olyan történt, ami korábban még sohasem. Magyarországot megtisztelte Brazília elnöke, ami diplomáciatörténeti esemény”.
Hát mi már tudjuk, hogy ez féligazság, hiszen Fernándo Henrique Cardoso, bár magánemberként, de 1994-ben járt nálunk. Persze ebbe a billiónárius történetbe ennyi csúsztatás egyébként is benne lehet. Az sem mellékes, hogy Orbán Bolsanaroval való kapcsolata igencsak szoros lett. A sajtóból tudjuk, hogy egyebek mellett megállapodtak arról is, hogy
“…Brazília nyitva áll, hogy magyar befektetéseket fogadjon”.
Jó, tudom, hogy ez semmit nem jelent, egyébként is még hadi üzletekről is megállapodtak. Bolsanaro és Orbán Viktor több esetben közeledtek egymáshoz, Orbán a budapesti látogatás előtt, már a beiktatási ünnepségén is jelen volt és kb. két éve már sokat sürög-forog a magyar diplomácia Brazíliában.
Bár Borsanaro nem volt a szívem csücske, mert neki meg Amazónia nem volt az, de múltbeli emlékeim, kötődésem miatt örültem a két ország jó kapcsolatának. De még milyen jó kapcsolatának?! Nem meglepő, Bolsanaro is bukott, neki is tipliznie kellene, Hová? Azt nem tudni, de idén tavasszal, miután már elkobozták az útlevelét és több bűnvádi eljárást indítottak ellene, nos hová keveredett? Hát persze, több napot töltött el a magyar nagykövetségen. Nem meglepő, bukta lett ebből is, úgyhogy nagy magyarázkodások közepette kisétált a követségről. Vajon mit csinált ott addig? Gondolom nem örült annak, hogy Lula da Silva elhappolta az elnöki székét, azt meg főleg el akarja kerülni, hogy a böris rezidenciáját meg ő vegye át. Persze ebből a bujócskából is balhé lett, amikor magyar nagykövetségi dolgozókat rúgtak ki, miután kiszivárgott Bolsonaro követségre való bejutása. Erről a fiaskóról elsőként a CNN számolt be.
Nos, akkor mit is csinált ott? Tipli? Akkor viszont a lovét is vinni kellene. Mit, kápét, Államkötvényt? De azt meg lehet, hogy később valahogy elvennék. Kellene hozzá Európában egy kőgazdag, Brasil Államkötvény Hasznosító. De olyan, ami/aki úgy táncol ahogy azt kell, akinek tulajdonosának a sok éves sikertelen vállalkozói múltja után elég egy kevés kis morzsa, hogy szépen csendben, jólétben meghúzza magát.
Lehet Takács úr nagyot álmodott, és azok, akik álomba ringatták elvesztették nagy mesemondójuk könyvét, aminek csak a borítója maradt.
Mindez nem változtat semmit azon, hogy Takács Úr birodalma lehet, hogy valóban úgy épült fel, hogy nincs is ott semmi látnivaló. Egyelőre!
2024.08.31 Jámbor Péter
2 thoughts on “Megoldva? Újabb rejtély a leggazdagabb magyar körül.”