Az inkák legfontosabb élelmiszere a krumpli volt, pontosabban a fagyasztva szárított krumpli, a chuño, amit egy apró szemű, keserű krumplifajtából készítettek, és ami a friss krumplival ellentétben akár évekig elállt. Az egyetlen probléma az, hogy a tartós krumplit csak az Andok fennsíkjain lehetett elkészíteni: ehhez a hideg magashegyi éjszakákon megfagyasztották a krumplit, kinyomkodták belőle a nedvességet, aztán a napon kiszárították. Az így elkészült tartós élelmiszer akár 50-60 éven át fogyasztható maradt, ha időről időre megismételték a szárítást, az időtállóságát pedig semmi sem bizonyítja jobban, hogy egy perui ásatáson nemrégiben két, az inka időkből származó chuñót találtak.

A krumplik egy cserépedényben voltak, az edény formája és a mellette talált orsó alapján a kutatók úgy gondolják, hogy a 15-16. századból származnak. Valószínű, hogy a most feltárt épületrész élelmiszerraktárként szolgált, a krumpli mellett erre utalnak a szomszédos veremben talált kukoricaszemek is. A burgonyán még a héj is megmaradt, ez alapján a régészek úgy vélik, hogy fehér chuñóról van szó: ez egy alapvetően mérgező burgonyafajtából készül, és a fagyasztás és szárítás mellett több hétig áztatni kell ahhoz, hogy fogyasztható legyen. A másik fajtához, a fekete chuñóhoz nem szükséges az áztatás, az viszont közös bennük, hogy csak a magas hegyekben lehet elkészíteni őket.

Az inkák kincse

A régészeti helyszín, a Tambo viejo viszont éppenséggel az Andok lábánál fekszik, a lelet így azt is jól mutatja, hogy milyen aktív kereskedelem folyhatott az inka birodalomban. A chuñót lámakaravánok szállították a hegyekből a hatalmas birodalom minden szegletébe, a tartós krumplira pedig a birodalom bukása után is megmaradt a kereslet, olyannyira, hogy Cieza de León spanyol krónikás szerint (a fosztogatáson kívül) abból is mesésen meg lehetett gazdagodni, ha az ember chuñót árult a bányászoknak.

Lidio Valdez, a feltárás vezetője szerint szenzációs leletről van szó: a legutóbbi hasonló leletet több mint száz éve találták szintén Peruban, Pachacamacban. A mostani esetben a körülmények is szerencsések voltak, a krumplik a száraz, sivatagos környezet nélkül valószínűleg nem maradtak volna fenn körülbelül 500 éven keresztül. Ezek a körülmények kedveznek a szerves anyag fennmaradásának: a korábbi ásatásokon mumifikálódott tengerimalacokat és lámákat is találtak, amelyeket a város lakói áldoztak fel.

Valdez szerint a gumók kémiai vizsgálata után az is kiderülhet, hogy pontosan honnan származnak, a tartós élelmiszerek mozgását követve (a krumpli és a szárított hús, a charki) pedig többet is megtudhatunk majd az inka kereskedelmi útvonalakról.

Forrás