Ülünk az érseki palotában az egyik legmagasabb rangú katolikus főpappal és egy iratköteget szorongató kánonjogásszal – és a semmiről beszélünk. Erről a semmiről már emberek százezrei értesültek, tömegek találgatják a titok nyitját, egymást érik az újságcikkek és a közösségi média megfejtései, és a következő hetekben és hónapokban is hosszan tárgyalják majd az ügyet a Vatikán és a messzi Amerika hivatalaiban. Egy olyan ügyet, ami nincs. Tanulsága viszont rengeteg van.

Hogyan terjednek az álhírek az online térben és az utcákon? Hogyan tetézi a bajt a jószándék? Hogyan nehezíti a tisztánlátást az átláthatóság követelménye? És tényleg sebezhetőbbek a papok a hamis vádakkal szemben, mint más állampolgárok? A cikk végére eljutunk ahhoz a nyugtalanító felismeréshez, hogy

ritka nagy szerencse kellett hozzá, hogy egy zavaros gondolat ne csak országos botránnyá dagadjon, hanem megoldatlan is maradjon.

Szomorú történet ez, hibák vagy hiányosságok sorozatával, de pont az benne az érdekes, hogy a legtöbb, médiában megjelenő botránnyal szemben itt nehéz számító gonoszságot, haszonszerzési szándékot azonosítani.

Plakátok Miskolcon

A nagy nyilvánosságban az első lépést a Magyar Hang tette meg, amely június 5-én ezzel a szalagcímmel jelentkezett: Pedofilgyanús ügyben indult vizsgálat az Egri Főegyházmegyében. A cikk az egyházi reakciót leszámítva mindössze egy mondat: „Nemrég kérdéseket küldtünk az Egri Érsekséghez, miután információk érkeztek a szerkesztőségünkbe azzal, hogy pedofil-ügybe keveredhetett egy Miskolcon szolgáló katolikus pap, aki – miután a városban valaki plakátokat ragasztott ki az ő fotójával és a feltételezett ügyével kapcsolatban – forrásaink szerint Izraelbe távozott.”

A cikkre reagálva az érsekség még aznap közleményt adott ki, ami nagyjából megegyezett a Magyar Hangnak adott válasszal:

„Az Egri Főegyházmegye arról értesült, hogy Miskolc városában több helyen került kifüggesztésre olyan »plakát«, amely egy, korábban a főegyházmegye területén szolgáló klerikust vádol különböző visszaélési cselekmények elkövetésével.

Ennek nyomán az egri érsek azonnal előzetes vizsgálatot rendelt el, amely során a főegyházmegye teljeskörűen együttműködik a hatóságokkal.

A vizsgálat eredményéről a későbbiekben adunk tájékoztatást.

Az Egri Főegyházmegye továbbra is elkötelezett a tudomására jutott visszaélések maradéktalan feltárása és a gyermekvédelmi rendszerének folyamatos fejlesztése iránt!”

Az ilyen közlemények a katolikus egyház részéről az utóbbi években megszokottá váltak, és többségükben nem váltanak ki nagyobb érdeklődést. De ugyanezen a napon Perintfalvi Rita teológus és politikai aktivista, aki korábban könyvet írt a katolikus egyházon belüli gyerekbántalmazásról, elkezdett az üggyel foglalkozni. A 132 ezer feliratkozójú Facebook-oldalán arra kérte az „áldozatokat”, hogy keressék meg őt. Arról írt, hogy „a feltételezett elkövetőnek” „persze jár az ártatlanság vélelme”, és hogy voltak már olyanok (nem feltétlenül papok), akik ellen „mindenféle bizonyíték nélkül indítottak hajtóvadászatot kattintások és ismertség szerzése reményében”. De azt is megjegyezte, ezúttal nem feltételes módban: „Azért az elég szomorú, hogy valakinek úgy kell küzdenie az igazságért, hogy egy plakátot kell készíteni. Mert ez azt mutatja, hogy nincsen meg az a bizalom az egyházi vezetés és a bejelentőrendszer felé, ami meg kellene, hogy legyen. Ezért persze soha nem az áldozatok, hanem mindig az intézmény a felelős.”

• Két nappal később újabb poszt: „MEGKAPTAM A »LILIOMTIPRÁSSAL« VÁDOLT MISKOLCI PAPRÓL KÉSZÜLT PLAKÁTOT, amely alapján most bejelentést teszek az Egri Főegyházmegyének – Fontos, add tovább!”
• Másnap újabb poszt: „❗️PRÓBÁLTAM BEJELENTI AZ EGRI FŐEGYHÁZMEGYÉNEK A MISKOLCI BÁNTALMAZÁSGYANÚS ESETET, csakhogy nem működik a bejelentő rendszer!!!”
• Még aznap egy újabb: „FELJEMÉNYEK! HELYREIGAZÍTÁST KÉR TŐLEM AZ EGRI FŐEGYHÁZMEGYE, DE LEGALÁBB MEGHÍVTAK SZEMÉLYESEN MEGHALLGATÁSRA!”

És így tovább, mindegyik poszton sokezer lájk, alighanem egyenként is több tízezres, százezres elérés. Ezen a ponton még mindig nem tudunk semmit az ún. pedofilgyanús ügyről vagy a feltételezett liliomtiprásról, a katolikus egyház pedig csak pár napja kezdett bele a vizsgálatba. De sem a média, sem a helyi politika nem várt további információkra. Június 9-én a helyi ellenzéki képviselő, Szopkó Tibor írt nyílt levelet a fideszes polgármesternek a miskolciak kedélyét borzoló sajtóhírekről. „Meggyőződésem, hogy a mindenkori polgármesternek morális felelőssége van a miskolciakat érintő, a város köznyugalmát megzavaró ügyekben – még akkor is, ha azok nem közvetlenül az önkormányzat hatáskörébe tartoznak. Ezért arra kérem, hogy a tisztánlátás és a megnyugtató rendezés érdekében hivatalosan vegye fel a kapcsolatot az Egri Érsekséggel. Kérjen tájékoztatást a vizsgálat állásáról, annak eredményét hozza nyilvánosságra, és amennyiben szükséges, az önkormányzat nyújtson szakmai vagy egyéb segítséget az érintetteknek.”

Nem világos, miért a polgármesternek kellene az egyházi vizsgálat eredményét nyilvánosságra hoznia, mindenesetre Tóth-Szántai József azt válaszolta, hogy „a felmerült vádak rendkívül komolyak, és érthető módon Miskolc teljes közösségét foglalkoztatják, politikai és felekezeti hovatartozástól függetlenül.” A polgármester szerint „egy dologban azonban nem lehet vita közöttünk: a gyermekek védelme mindenek felett áll. Ebben nincs helye politikai, világnézeti vagy felekezeti szempontoknak. Minden gyermeknek joga van a biztonsághoz, a védelemhez és ahhoz, hogy a felnőttek felelősen vigyázzanak rá.”

A polgármesteri nyilatkozat után futott végig aztán a gyermekbántalmazási ügy az MTI-n és a fél magyar médián. De mi van, ha ebben az ügyben nem hogy bántalmazás nincs, de gyermek sem?

Az érsek beszélni kezd

Ternyák Csaba egy idegenvezető lelkesedésével kalauzol végig az ezeréves egyházmegye több száz éves székhelyén. Amikor a bejárás után leülünk az irodájában, maga is utal rá, mennyire váratlan ez a helyzet. A magyar katolikus egyház egyik legtekintélyesebb pozícióját 19 éve betöltő érsek ugyanis emberemlékezet óta nem nyilatkozott független vagy nem egyházi lapnak. Személyesen is terhelt a viszonyunk abban az értelemben, hogy az egyházon belüli szexuális visszaélések régi krónikásaként többször kértem számon őt és a hozzá hasonlóan hallgatásba burkolózó püspököket, olykor keserű iróniával.

E cikk utolsó részéből kiderül, meddig jutott az érsek az egyházon belüli visszaélésekről való gondolkodásában. De most nem erről van szó. Az egész háttérbeszélgetés azért jött létre, hogy a főpásztor és az egyházmegye egyik kánonjogásza elmagyarázza, miért alaptalanok ebben az esetben a pedofilvádak. Ez nem könnyű feladat, hiszen hogyan lehet bizonyítani, hogy valami nem történt meg? Ebben az esetben viszonylag komoly feltárás, kihallgatások és egy kamerafelvétel kellett hozzá, hogy a gyanút meggyőzően el tudják oszlatni.

Forrás