Évek óta ismert, hogy az ugratás (angolul: teasing) szinte valamennyi majomfajnál része a viselkedésrepertoárnak, a főemlősök (Primates) humor iránti preferenciájának mértéke pedig biztosan összevethető az emberekével. A Communications Biology folyóiratban most megjelent tanulmány szerzői szerint a főemlősfajoknál az ajkak felhúzásával a fogsort is láthatóvá tevő teli szájas, vigyorgó nevetés szintén univerzális mimikai jelenség.

Kevésbé világos ugyanakkor, hogy az evolúció mely pontján alakult át az agressziót kifejező vicsorgás a szociális kapcsolatokat erősítő, feszültséget oldó, játékosságot kifejező nevetés az emberszabásúak mimikai repertoárjában, és vajon van-e köze a tagolt emberi beszéd kialakulásában. Már csak azért is, mert míg az emberszabásúak nevetése a be- és a kilégzés ritmikus váltakozása kíséri, addig az emberek nevetését kizárólag kilégzés kíséri – olvasható az ausztrál Connect Sci tudományos portálon megjelent ismertetőben.

Az angliai Warwick Egyetem kutatócsoportja arra jutott, hogy néhány különbség ellenére a nevetés alapvető ritmikus szerkezete közös a mai emberszabásúak és az emberek esetében. A kutatók ehhez 4 orangután, 2 gorilla, 3 bonobó, 4 csimpánz és 4 ember összesen 140 kacajának hangszekvenciáit elemezték.

Az eredmények szerint a vizsgált fajok minden egyede egyenletesen elosztott ritmikus intervallumokat produkált az egymást követő hangok között, de csak az embernél volt megfigyelhető az alapritmus kontextusfüggő variálása, felgyorsítása, lelassítása. A kutatók szerint az evolúciósan rögzült nevetés a közös emberszabású ősöknél jelent meg a vokalizációs repertoárban, vagyis első közös nevetések, egymásra vigyorgások úgy 15 millió évvel ezelőtt már biztos megtörténtek. A kutatók szerint eredményeik a hominidák törzsfejlődésében kulcsfontosságúnak gondolt, a tagolt beszéd kialakulásához nélkülözhetetlen hangképzés evolúciójának kezdeteihez visznek közelebb.

Forrás