
A kihalt állatok feltámasztásában utazó vállalkozások eszköztárát is bővítheti az az eredmény, amelynek részleteit a rangos Cell folyóiratban november 14-én megjelent tanulmány ismerteti. Egy közös svéd, norvég, német és amerikai kutatási projektben 10-50 ezer éve elpusztult, de jó állapotban konzerválódott szibériai gyapjas mamut (Mammuthus primigenius) szöveteiből próbáltak használható DNS-t és RNS-t kinyerni és szekvenálni – írja a New Scientist.
Végül egy 6 és 8 éves kora között 39 ezer éve elpusztult – felfedezői által Yukának keresztelt – példányból sikerült RNS-t szekvenálni.

Ismert, hogy a ribonukleinsav, azaz RNS szabályozza a gének működését, hírvivőként (mRNS) pedig információkat szállít a DNS és a fehérjék között. Az RNS-elemzés felfedheti, hogy mely gének aktívak egy sejtben egy adott pillanatban, illetve hogy a sejten belüli génaktivitási minták miként változnak az idő múlásával. A DNS az adott organizmus tervrajza, az RNS birtokában viszont az is rekonstruálható, hogy mi valósult meg a tervrajzból az élőlény sejtjeiben. Bár az archeogenetika hatalmas léptekkel fejlődik, az RNS még mindig problémát jelent sérülékenysége és instabilitása miatt.
Már korábban is sikerült DNS-t nyerni számos gyapjas mamutból, köztük több, mint egymillió éves egyedekből is, genomjaik rekonstrukciója táplálta azt a reményt, hogy a faj – vagy a genetikailag módosított, mamutokra hasonlító állatok – géntechnológiával újra életre kelhetnek.
Az eddigi legrégebbi RNS egy szintén a szibériai permafrosztból előkerült, 14 ezer éve elpusztult farkasé volt. A Stockholmi Egyetem vezette kutatócsoportnak sikerült majdnem megháromszorozniuk a korábbi rekordot.










