„A felelős mesterséges intelligenciáról szóló vitáknak kevés értelmük van ott, ahol az emberek még mindig nem rendelkeznek megbízható internet-hozzáféréssel vagy villamos energiával” – mondta Annalena Baerbock, az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) közgyűlési elnöke a pénteken véget ért Információs Társadalom Világcsúcsa (WSIS) egyik panelbeszélgetésén. A négynapos genfi konferenciát az ENSZ digitális technológiákért felelős szervezete, a Nemzetközi Távközlési Egyesület (ITU) rendezi meg évente; a 175 országot, köztük Magyarországot is tömörítő kezdeményezés célja a globális digitalizáció és a tudásalapú társadalom célkitűzéseinek megvalósítása.

Azonban a digitalizáció nemcsak a telekommunikációs infrastruktúrák egyenlő hozzáférésének kialakítását jelenti, hanem az AI-eszközök társadalmi szintű alkalmazását is, amit egyelőre meglehetősen kezdetleges és fragmentált jogi környezet szabályoz. Az AI-hype társadalmi és gazdasági következményeinek megvitatására az ENSZ először rendezte meg Genfben a mesterséges intelligencia irányításáról szóló globális párbeszédet (AI Dialogue), ahol az Európai Unió delegációja kijelentette, hogy az EU elsősorban a gyerekek jogainak és mentális egészségének védelmére fog fókuszálni, és elvárásként fogalmazta meg a bizonyítékalapú AI-irányítás bevezetését is. Mindezek alapját az ENSZ július elsején kiadott, az AI-technológiák kockázatait vizsgáló előzetes jelentése adta, ami elsősorban a konzisztens globális szabályozás hiányosságainak okait és az AI-fejlesztések miatt mélyülő gazdasági szakadékot részletezte.

Mindenki máshol tart az AI-fejlesztésben

Az idei WSIS fórumon a kormányok, a nemzetközi szervezetek, a magánszektor, civil- és akadémiai szféra, illetve az ifjúsági és szakértői közösségek képviselői a tavaly decemberben a WSIS+20 húszéves felülvizsgálata után elfogadott, tizenegy irányvonalat összegző digitális célkitűzések teljesítéséről számoltak be. Az ITU szerint ezek a digitális fejlesztéseket és emberi jogokat összehangoló iránymutatások jelentik „a befogadó információs társadalom kiépítésének alapvető elveit, kihasználva az információs és kommunikációs technológiák (IKT-k) fenntartható fejlődést elősegítő átalakító erejét”. Az irányelvek elfogadásával a 175 résztvevő ország vállalta az elektronikus tanulás, -egészségügy, -kormányzat és -foglalkoztatás kialakítását, a nemzetközi és regionális együttműködések megerősítését, illetve az információhoz való hozzáférés és a telekommunikációhoz szükséges megfelelő infrastruktúra kiépítését az emberi jogokra alapozva.

Ugyanakkor az irányelvek teljesítését nehezítik az országok eltérő léptékű és fókuszú AI-fejlesztései is: Zsaszlan Madijev, Kazahsztán miniszterelnök-helyettese, a mesterséges intelligenciáért és a digitális fejlesztésért felelős miniszter szerint az ország közszolgáltatásainak több mint 90 százaléka már online is elérhető, és a tervek szerint a következő három-öt évben az ország egy gigawattnyi AI-számítási kapacitást épít ki (ez több százezer háztartás energiafogyasztásának felel meg évente). Míg Kazahsztán a technológia felépítésére helyezte a hangsúlyt, az észtek a társadalom AI-edukációját kezdték el felfejleszteni: Alar Karis, az ország elnöke a WSIS fórumon elmondta, hogy egy országos program révén minden középiskolai tanár és diák részesül az AI tudatos használatáról szóló oktatásban.

Kailás Szatjárthi Nobel-békedíjas indiai gyerekjogi aktivista ugyanakkor óvatosságra intette a résztvevőket az AI-eszközök nagyléptékű bevezetésével kapcsolatban: szerinte a fejlesztőknek őgy kellene tanítaniuk az AI-rendszereket, hogy azok együttérzők és igazságosak legyenek. Ennek eléréséhez az aktivista javaslata szerint az AI-fejlesztő cégeknek a programozókat az új rendszerek megalkotása előtt konfliktuszónákban vagy elszigetelt közösségekben élők látogatására kellene kötelezniük. A kormányok delegáltjai, az ENSZ képviselői, illetve a tudományos és a civil társadalom vezetői amellett érveltek, hogy a WSIS „következő szakaszában a régóta fennálló vállalások – a konnektivitás, a digitális befogadás és az AI-irányítás – megvalósítására kell összpontosítani, nem pedig új alapelvek kidolgozására”. Ugyanakkor a tudásalapú társadalom felépítéséhez szükséges stratégiai lépések végrehajtását az AI-eszközök ellentmondásos megítélése és sokszor gazdaságtorzító hatásai is hátráltatják.

Az AI lehagyta a szabályozást

„A mesterséges intelligencia példátlan kockázatokat jelent a gyermekek biztonságára, testi, mentális és kognitív fejlődésére, valamint jogaikra nézve” – ezt már az Európai Uniót és a tagállamokat képviselő Roberto Viola, az Európai Bizottság kommunikációs hálózatokért, tartalmakért és technológiáért felelős főigazgatója mondta az ENSZ keddi AI Dialogue fórumán. Viola szerint az AI nemcsak a művészek és az újságírók munkáját fenyegeti, de a technológiához szükséges adatközpontok vízfelhasználása is rohamosan növekszik, ami jelentős mértékben terheli a környezetet, és az AI-technológia tovább fokozza az egyébként is meglévő geopolitikai feszültségeket. „Az Európai Unió a felelős és megbízható AI-innováció megközelítését fogadta el” – nyilatkozta Viola, aki szerint az EU továbbra is az emberi jogok betartásával fejleszti az AI-szektort. Ugyanakkor a főigazgató elmondta, hogy az ENSZ-nek tovább kell erősítenie a nemzetközi együttműködéseket és a bizonyítékokon alapuló AI-irányítást abból a célból, hogy megbízható digitális környezetet alakítson ki.

Az ENSZ első globális AI-konferenciájának egy július elsején kiadott ENSZ-jelentés adta az alapját, amely szerint az AI-eszközök fejlesztése tovább mélyíti a szakadékot a gazdag és a periférián lévő országok között. „Minél inkább szabályok nélkül fejlődik a mesterséges intelligencia, annál kevesebb beleszólásuk lesz a kormányoknak és az embereknek az eredménybe” – mondta António Guterres ENSZ-főtitkár múlt szerdai sajtótájékoztatóján. Ugyanakkor az AI-kockázatainak elemzése mellett az ENSZ mesterséges intelligenciával foglalkozó független nemzetközi tudományos testületének jelentése arról is beszámolt, hogy az AI a tudományos eredményekhez is hozzájárult: „az AlphaFold [AI-program] több mint 200 millió fehérje szerkezetét jósolta meg, amelyeket ma már több mint 3 millió kutató használ, és hozzájárult a gyógyszertervezés, a vakcinafejlesztés és az antibiotikum-rezisztenciával kapcsolatos kutatások felgyorsításához”.

A tanulmány kezelendő problémaként emelte ki az olyan AI-fejlesztéssel járó következményeket, mint az AI-generált szexuális tartalmak terjedése – ami elsősorban nőket és gyerekeket érint –, illetve a félretájékoztatás egyre kezelhetetlenebbé válását, ami a szerzők szerint a társadalmi közbizalmat és a demokratikus párbeszédet is roncsolja. Ráadásul a jelentés szerint a technológia nemcsak társadalmi szinten okoz maradandó károkat, hanem a globális gazdasági viszonyokat is folyamatosan átírja. A jelenlegi becslések szerint az Egyesült Államok a világ vezető AI-szuperszámítógépei mögött álló számítási kapacitás mintegy háromnegyedét, míg Kína a tizenöt százalékát ellenőrzi. Ez azt jelenti, hogy a két gazdasági nagyhatalom birtokolja a világ AI-kapacitásának 90 százalékát, és ezekben az országokban akkumulálódik a jelentős AI-fejlesztő vállalatok számottevő hányada is. A WSIS fórumon az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája (UNCTAD) arra figyelmeztetett, hogy az AI-infrastruktúrákba fektetett összegek idén világszinten várhatóan elérik a 800 milliárd dollárt, de a beruházások döntő része csupán néhány országban koncentrálódik.

Politikai alapon születnek jogi döntések

Miközben az AI-infrastruktúra fejlesztése folyamatosan erősíti a globális gazdasági aszimmetriát, és a szabályozás sem működik egységesen. Az úgynevezett „bizonyítékdilemma” azt jelenti, hogy a technológia fejlettsége a bizonyítékokra és a nehézkes protokollra hagyatkozó jogalkotás előtt jár, így lehetetlen prediktív módon és naprakészen szabályozni az AI-technológiák fejlesztését, működtetését és felhasználását is. Viola nyilatkozatában a gazdasági és politikai érdekeket is okolta a szabályozás hiányosságai miatt, ugyanis szerinte „a mesterséges intelligenciáról szóló politikai vita jelenleg megelőzi az empirikus bizonyítékokat. A kormányok jelentős szakpolitikai döntéseket hoznak – vagy nem hoznak meg – előrejelzések, érdekérvényesítés és versenynyomás alapján”.

A pártatlan és kompetens AI-szabályozáshoz az ENSZ elemző testülete a szorosabb nemzetközi együttműködések kialakítását, a független szakmai szereplők bevonását, illetve az olyan beruházási támogatások nyújtását sürgette, amelyek alkalmasak nemzeti szinten kielégíteni az AI-fejlesztésekhez szükséges infrastrukturális és szakmai elvárásokat. Ehhez hasonló konklúzióval zárult a WSIS ülése is, ahol a résztvevők egyhangúlag kijelentették, hogy „a WSIS következő szakaszának nem annyira új nyilatkozatok kidolgozására, sokkal inkább a konnektivitás, az AI-készségek, a megbízható digitális infrastruktúra és a befogadó irányítás terén elérhető, mérhető eredmények megvalósítására kell összpontosítania”.

Kapcsolódó cikkek:

Forrás