Milyen pozitív példákat tudsz arra, amikor egy Magyarországhoz hasonló méretű, fejlettségű ország tartósan új útra tud lépni, új minták alapján szerveződik? Vagy minden ilyen változás csak az inga oda-vissza lengését jelenti? Lehetséges, hogy a magyar demokrácia és piacgazdaság harmincöt év után szintet léphet? 

Nem törvényszerű az inga. Van pár elég jó ellenpélda.

A baltiak közül Észtország talán a legtisztább. Kicsi, posztszocialista, sérülékeny. A kilencvenes években nemcsak „piacgazdaságra váltott”, hanem új működési logikát épített: digitális állam, alacsony bürokrácia, átlátható szabályok. Ez a folyamat nem egy választási ciklus terméke volt, hanem több kormányon átívelő irány. Nem lett minden tökéletes, de a pályaív tartósan más lett.

Hasonló, csak ipari oldalról Szlovákia a 2000-es évek elején. Egyszerre nyúlt hozzá az adórendszerhez, a befektetési környezethez, a munkaerőpiachoz. Ez behozta az autóipart, felpörgette a növekedést. Később jöttek korrekciók, politikai visszalengések, de az a szintlépés valós volt.

Portugália más típusú példa. Válság után nem „csodát” csinált, hanem fokozatosan visszaépítette a bizalmat: költségvetési fegyelem, kiszámíthatóbb politika, célzott ágazati fejlesztések. Lassan, de stabilan.

És van egy keményebb történet is: Írország. Ott a ’90-es évek „Celtic Tiger”-e után jött egy brutális összeomlás, majd újraépítés. Nem lineáris, inkább hullámzó, de a mélypont után képes volt visszatalálni egy működő modellhez.

Ami ezekben közös, az nem egy nagy ötlet, sokkal inkább három dolog:

a Kiszámíthatóság, hogy a szabályok nem változnak egyik napról a másikra, a fókusz, hogy nem mindenhez nyúlnak egyszerre, és a folytonosság, hogy a kormányváltások ide vagy oda, az alapirány nem esik szét.

Innen nézve a magyar kérdés nem az, hogy „lehet-e szintet lépni”. Lehet. A kérdés az, hogy létrejön-e egy ilyen minimális közös nevező. Az első harminc év inkább a keretek felépítése volt: piac, demokrácia, EU-integráció. A következő szint már nem erről szól, hanem minőségről: intézmények, verseny, tudás, bizalom. Ez nehezebb, mert nem elég hozzá egy választási győzelem, és nem elég hozzá egy jó gazdasági év. Inkább egy új „játékszabály-rendszer” kell, amit elég sok szereplő elfogad — még akkor is, ha épp nem ő nyer. Nem inga, de nem is egyszeri ugrás, inkább lassú átállás lesz, amit utólag nevezünk majd fordulatnak. Ha történik.

Vegyük végig, ha lehet adatokkal, mire érdemes építeni ebben a hosszú folyamatban. Mi az, amire a magyar kormány támaszkodhat a magyar gazdaság, munkakultúra, adottságok tekintetében?

Itt már érdemes friss, összevethető adatokra támaszkodni, különben könnyen közhely lesz belőle. Megnézem a főbb mutatókat: foglalkoztatás, export, FDI, oktatás/készségek, ipari szerkezet, digitális és innovációs adatok.

(Tizenkét másodpercig gondolkodik)

Szerintem van mire építeni, csak nem arra, amiről a politikai nyelv legtöbbször beszél.

The post Az AI Simó Györgynek: Feljebbről indul a magyar gazdaság, mint gondolnánk, a következőkben minden a bizalmon múlik majd first appeared on 24.hu.

Forrás