Hogy katasztrofális állapotban van a magyarországi vízvezeték-hálózat, azzal három évvel ezelőtt szembesítette a lakosságot a civilekből verbuválódott Víz Koalíció. Akkor derült ki, hogy a nyilvánosan elérhető adatok alapján Magyarországon a hálózati vízveszteség átlagosan 21 százalék, de van ahol az ivóvíz 60 százaléka tűnik el a rendszerből. A civil hálózat első tanulmányából tudhattuk meg, hogy a hazai vízvezetékrendszer felújítási ciklusa az évtized elején átlagosan 271 év (ami 2023-ban már 280 évre nőtt), vagyis közel három évszázad kellene ahhoz, hogy a teljes hálózatrendszert újszerű állapotúnak lehessen nyilvánítani, miközben a vezetékek átlagos élettartama alig 60-100 év.

A Víz Koalíció az a szervezet, amely a vizes infrastruktúrát felügyelő Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) helyett az elmúlt években közérdekű adatigényléssel és aktív vízműves szakemberek segítségével összeállította az előzői évi helyzetet tükröző látleleteket. Megírtuk, hogy a – hivatalosan sosem cáfolt – legfrissebb jelentés szerint Magyarországon átlagosan 10-11 csőtörés történik óránként, és akad olyan régió, ahol a szállított víz gyakorlatilag fele kárba megy, országos átlagban pedig a vízvezetékekbe kerülő 5 liter vízből 1 el sem jut a fogyasztókig. Ez 20 százalék feletti átlagos pazarlás duplája a 10 százalékos európai átlagnak.

A tavaly tavasszal megjelent látleletéhez a Víz Koalíciónak még sikerült beszereznie az információkat, az ideihez szükséges adatszolgáltatást azonban megakasztotta az állami közigazgatás. „A 35 szolgáltató közül 18 önkormányzati tulajdonútól megkaptuk az adatokat, de a 17 állami cég a nagy adatmennyiségre hivatkozva egyenlevélben értesített minket arról, hogy csak betekintésre adnak lehetőséget. Az adatbetekintést nem fogadtuk el, hiszen az előző négy évhez hasonlóan egy szakmai tanulmányhoz szeretnénk feldolgozni a kapott információkat, ezért bírósági eljárást kezdeményeztünk” – tájékoztatta a Qubitet Homoki Andrea az Eleven Gyál és Eleven Vecsés nevű lokálpatrióta szervezetek alapítójaként régóta aktív Homoki Andrea, a Víz Koalíció egyik alapítója.

Közérdekű kérdőjelek

A Vecsésen, Gyálon, Gödön, Szentendrén és egy sor más agglomerációs településen tapasztalt ismétlődő csőtörések, a rendszeresen büdös, zavaros ivóvíz miatt először helyben panaszkodó lakosok azután kezdtek közösen szervezkedni, hogy felismerték: a lokálisan jelentkező problémákat csak rendszerszinten lehet kezelni. A Civil Kollégium Alapítvány közösségszervezési programjának keretében 2021 őszén létrehozott Víz Koalíció tagjai abból indultak ki, hogy a víziközmű-szolgáltatók minden év végén kötelesek közzétenni a nyilvános felületeiken a szolgáltatási területük ivóvíz- és szennyvízhálózatainak egy évvel korábbi állapotát jellemző adatokat. „Ezekből az adatokból lehet látni azt, hogy egy adott ivóvíz- és szennyvízelvezetési szolgáltatási területen hány csőtörés volt az adott évben, ezekből milyen mértékű hálózati és értékesítési vízveszteség származott, mekkora összeget fordítottak rekonstrukcióra és fejlesztésre, és ennek arányában hány év az adott hálózat felújítási ciklusának hossza. Ha ezeket az adatokat évről évre össze tudjuk hasonlítani, nemcsak a magyar víziközmű-szolgáltatás két évvel korábbi állapota válik láthatóvá, de az is, hogy azt javuló vagy romló tendencia jellemzi-e” – mondja Homoki.

A civil aktivista szerint most történt először, hogy az önkormányzati tulajdonú szolgáltatók megküldték a kért adatokat, míg az állami tulajdonú szolgáltatók egy azonos szövegű egyenlevélben zárkóztak el a kért adatok „feldolgozható formában történő” kiadásától. Mivel „ugyanazon nap ugyanazon párórás intervallumát adták meg az adatokba történő betekintési lehetőségként”, a Víz Koalíció panasszal élt a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnál, mondván ebben a formában az adatok feldolgozhatatlanok. A „tanulmányt készítő két önkéntesünk magánszemélyként ezen felül beperelte az állami víziközmű-szolgáltatók többségi tulajdonosát, a Nemzeti Vízművek Zrt-t” – mondja Homoki.

Civilek kontra állam

A per az első, január 6-i fordulója nem hozott döntést, a tárgyalást elnapolták január 21-ára. „A bírósági eljárásban a Nemzeti Vízművek Zrt. ügyvédje folyamatosan arra hivatkozott, hogy az általa képviselt alperes nem adatkezelő, ami azért érdekes, mert mind a 17 állami szolgáltató azt az egyenválaszt küldte, mely szerint a Nemzeti Vízművek székhelyén, a cég alkalmazottai segítségével tekinthettünk volna be az adatokba. Az eljáró bíró mind két esetben nyilatkozatot és hiánypótlást kért” – vázolja az eddigi történéseket az aktivista.

Homoki szerint a 2025 nyarán elindított adatigénylésben a korábbiakkal ellentétben nem csak az ivóvízről, hanem a szennyvízről is kértek információt. Ám sem az ivóvíz-, sem a szennyvízhálózatra vonatkozó 2024-es adatokat nem kapták meg az állami többségi tulajdonban lévő szolgáltatóktól, így az idei jelentésük összeállítását sem kezdhették meg.

„Kíváncsian várjuk, hogy a Fővárosi Törvényszék lehetővé teszi-e a magyar adófizető állampolgároknak, hogy hozzáférhessenek azokhoz a legalapvetőbb adatokhoz, amelyek megmutatják, hogy az állami tulajdonú, tehát a magyar adófizetők tulajdonában lévő, és a magyar adófizetők pénzéből működő vízszolgáltatók hogyan gazdálkodnak a közös vízkincsünkkel és az adóforintjainkkal” – értékeli a helyzetet Homoki.

A Qubit levélben kereste a Nemzeti Vízművek Zrt.-t, amennyiben választ kapunk, frissítjük cikkünket.

Forrás