A konverziós gyakorlatok olyan ideológiai alapú, áltudományos módszereket takarnak, amelyek az LMBTIQ+ (leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, interszexuális, queer és más szexuális vagy nemi kisebbségekhez tartozó) emberek szexuális orientációját, nemi identitását vagy nemi és szexuális önkifejezését próbálja megváltoztatni vagy elnyomni. Az Európa Tanács január végi határozatában ezeknek a teljes körű tiltására szólította fel a tagállamokat, mivel a szemlélet, bár évtizedek óta vitatott, még ma is jelen van Európában.

A konverziós gyakorlatok először angolszász országokban terjedtek el a 20. század második felében. Az 1970-es években Ausztráliában „ex-meleg mozgalomként” jelentek meg, majd az 1980-as években Joseph Nicolosi amerikai pszichológus emelte be azokat az akadémiai diskurzusba. Nicolosi 1992-ben megalapította a homoszexualitás kutatását és gyógyítását célzó szövetséget (NARTH), amelynek alapfeltevése szerint az azonos neműekhez való vonzódás vagy a transznemű identitás „természetellenes”, és imával, személyes erőfeszítéssel, cölibátussal vagy heteroszexuális házasság útján megváltoztatható.

Mindezek társadalmi támogatottsága az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkent, és az LMBTIQ+ mozgalmak hatására sok országban nőtt az elfogadás. A konverziós módszerek azonban nem tűntek el teljesen, ezért uniós szinten is napirendre kerültek. Az Európai Bizottság 2024 októberében meghirdette az uniós LMBTIQ+ stratégiát, amely a 2026–2030 közötti időszakra határozza meg a diszkrimináció visszaszorítását célzó intézkedéseket.

Ehhez kapcsolódik az európai polgári kezdeményezés (ECI) kampánya is, amely kifejezetten a konverziós gyakorlatok uniós szintű betiltását szorgalmazza. A felhívást az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) 2025. novemberi vitáján mutatták be, majd benyújtották az Európai Bizottsághoz. A kezdeményezés jelentőségét mutatja, hogy a 27 tagállam közül eddig csupán nyolcban tiltották be hivatalosan ezeket a gyakorlatokat: Belgiumban, Cipruson, Franciaországban, Görögországban, Máltán, Németországban, Portugáliában és Spanyolországban. Pedig az Európai Bizottság oldalán közzétett adatok szerint 2023-ban például a transznemű férfiak és transznemű nők közel fele szembesült már valamilyen „átnevelő” gyakorlattal élete során.

„Genderőrület” vs. jogvédelem

Az emberi jogokkal foglalkozó Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése (PACE) legutóbbi határozatában minden átnevelő vagy reparatív terápia betiltására szólította fel a tagállamokat. A dokumentum szerint ezek a gyakorlatok nemcsak tudományosan megalapozatlanok, és ezáltal nem is működnek, hanem súlyos pszichés károkat okozhatnak az érintetteknek. A határozat hangsúlyozza: a szexuális orientáció vagy a nemi identitás megváltoztatására irányuló kísérletek sértik az Emberi Jogok Európai Egyezményében rögzített magánélethez való jogot, és erősítik az LMBTIQ+ emberekkel szembeni társadalmi stigmatizációt is.

A Magyar Nemzet – mit sem törődve az LMBTIQ+ emberekkel szembeni gyűlöletbeszéd csökkentésére irányuló törekvéssel – egész egyszerűen „genderőrületként” számolt be az Európa Tanács határozatáról. A cikk szerint a konverziós gyakorlatok „fogalmát úgy bővítenék, hogy már a nemi identitás megkérdőjelezése is tiltható legyen, akár büntetőjogi eszközökkel”. A Magyar Nemzet – az Origóval és más kormányközeli lapokkal összhangban – úgy értelmezi az EU-s kezdeményezést és a tanácsi határozatot, mintha az a szülők vagy az egészségügyi szakemberek véleményét írná felül, és célja a „genderdogmákkal” kapcsolatos ellenvélemények elhallgattatása lenne.

Holott a Magyar Nemzet állításaival ellentétben a PACE mindössze arra szólította fel az uniós tagállamokat, hogy vezessenek be egyértelmű jogi tilalmakat az egészségügyben, oktatásban, illetve a vallási, kereskedelmi és online térben megjelenő, az LMBTIQ+ embereket érintő visszaélésekkel szemben. A kezdeményezés olyan, nemzeti szintű intézkedéseket vár el a tagállamoktól, amik panasztételi lehetőséget nyújtanak a konverziós gyakorlatok áldozatainak, miközben a pedagógusok, vallási szereplők, illetve a hatóságok képzését is szorgalmazza. Mindenesetre az EGSZB vitáján az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének képviseletében Miltos Pavlou arra hívta fel a figyelmet, hogy a konverziós gyakorlatok gyakran családi környezetben zajlanak, ami megnehezíti a feltárásukat.

„Ugyan, kit érdekelnek ők?”

Magyarországon a kormánypárti média korábban sem riadt vissza az LGBTIQ+ emberekkel szembeni hergeléstől. 2019-ben a köztévé kulturális csatornáján, az M5-ön – az azóta megafonos karriert épített Trombitás Kristóf, a később coming outolt és a katolikus egyházból kilépett Hodász András és az egykori Heti Válasz egykori újságírója, Szőnyi Szilárd – azzal a felütéssel kezdtek beszélgetni a témáról, hogy: „Állapot? Betegség? Torzulás? Vagy csak a sokat emlegetett másság? Nem, kérem, ne legyintsenek, és ne forduljanak el indulatosan azzal a gondolattal, hogy: »Ugyan, kit érdekelnek ők?«”

A társadalmi attitűdök sem egységesek: a magyar társadalom bizonyos szeletei kifejezetten vevők ezekre a szélsőséges, heteronormatív és reparatív terápiákat népszerűsítő nézetekre és üzenetekre. A Medián 2019-es, a Magyar LMBT Szövetség megbízásából készült reprezentatív kutatása szerint a magyarok 50 százaléka fogadná el leszbikus, meleg vagy biszexuális gyermekét. A válaszadók 3 százaléka ilyen esetben teljesen megszakítaná a kapcsolatot gyermekével, több mint 20 százalék megpróbálná „lebeszélni” őt, további 16 (transznemű gyermek esetén 19) százalék pedig orvoshoz vagy pszichológushoz fordulna vele.

Ezeket a tendenciákat látva nem csoda, hogy az LMBTIQ+ emberek jogainak érvényesítéséért nemrég az Európai Unió Bírósága (EUB) is lépéseket tett, amikor ítéletet hozott egy lengyel pár ügyében. A pár Lengyelországban nem házasodhatott össze az ottani törvények miatt, ezért a két férfi Németországban kötött házasságot, majd az EUB kimondta, hogy az EU-s országok kötelesek teljes mértékben elismerni egy másik tagállamban jogszerűen létrejött családi jogállást.

Az azonban egyelőre nem világos, mikor születhet egységes uniós szabályozás a konverziós gyakorlatok ügyében. Az ECI kezdeményezői első lépésben az egyenlőségért felelős biztossal tárgyalnak majd, ezt egy európai parlamenti meghallgatás követi, végül a Bizottság május 18-ig – a homofóbia, transzfóbia és bifóbia elleni nemzetközi világnaphoz kapcsolódva – ismerteti hivatalos válaszát.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Forrás