-- Olvasási idő kb.: 2 perc és 19 másodperc

A kínai Hszincsiang régióban, a száraz Tarim-medencében található Xiaohe temetőből származó múmia, vele azonos korú kefir sajttal a nyakában.

A közelmúltban tudósok 3600 éves sajtból szekvenálták a DNS-t a Taklamakan-sivatagban található Xiaohe temetőből. A ma Kínához tartozó területen feltárt temetkezési hely sajátossága, hogy a száraz sivatagi környezet rendkívül jól megőrizte a maradványokat, lehetővé téve a régészek számára, hogy értékes információkat nyerjenek az ősi emberek életéről és szokásairól. A Xiaohe nép, aki a bronzkorban élt ezen a barátságtalan vidéken, sajtot használt a temetkezési szertartásaik során, ami arra utal, hogy egyfajta túlvilágra szánt élelemként is tekinthettek rá.

A kutatás során a tudósok azonosították a kecske- és szarvasmarha DNS-t, valamint probiotikus baktériumokat, például a Lactobacillus kefiranofaciens-t, amely ma is elterjedt a kefir készítésében. Az elemzés új perspektívákat nyújt az ősi sajtkészítés technológiájáról, és rávilágít arra, hogyan használták a mikrobákat az ételek előállításához. A kutatók felfedezték, hogy a Xiaohe nép nem keverte a különböző állati tejeket a kefir előállításához, ami eltér a hagyományos közel-keleti és görög sajtkészítési módszerektől.

Multidiszciplináris kutatás

Ez a kutatás jelentős lépés az ősi élelmiszer-technológia megértésében. Persze 3600 éve az emberek még nem rendelkeztek a mikrobiológia mai szintű ismereteivel, nem is tudhatták, hogy a mikrobák léteznek, vagy hogy milyen hatással vannak az élelmiszerek erjesztésére. A sajtkészítési folyamatok intuitív megértése azonban lehetővé tette számukra, hogy az ételeket ízletesebbé és emészthetőbbé tegyék.

A Taklamakan-sivatag sajátosságai a szélsőséges hőmérsékletek, a száraz levegő és a homokos talaj. Ezek hozzájárultak ahhoz, hogy a sírok és azok tartalma jól megmaradjanak az évezredek során. Ez a természetes konzerválás lehetővé tette, hogy a kutatók a sajton keresztül betekintést nyerjenek az ősi kultúrák táplálkozási gyakorlatába és technológiájába. A felfedezések segítenek megérteni, hogyan alakították a környezeti tényezők az emberi életet és a táplálkozási szokásokat.

A kutatás új távlatokat nyit az ősi DNS-vizsgálatok terén, és segít megérteni, hogyan hatottak a mikrobák a táplálkozásra és az életminőségre a múltban. A kutatók által felfedezett ősi baktériumok és gombák közvetlenül kapcsolódnak a modern probiotikus élelmiszerekhez, ezzel párhuzamosan pedig a tanulmány hozzájárul a globális kulturális interakciók megértéséhez is. Rávilágít, hogy a múltban a különböző közösségek miként alkalmazták a környezetük adta lehetőségeket, és hogyan formálták meg ételeik kultúráját anélkül, hogy tudatában lettek volna a mélyben rejlő folyamatoknak.

Összességében ez a kutatás nemcsak tudományos szempontból jelentős, hanem egyben a kulturális örökségünk megértésében is fontos lépés, hiszen megmutatja, hogy a múlt technológiái és tudásformái mennyire komplexek voltak, és hogyan hatottak az emberek mindennapi életére a sivatag kihívásai között. – vonta le a következtetést Christina Warinner, John L. Loeb társadalomtudományi és antropológiai docense (Harvard Egyetem), aki szerint

A friss kutatási eredményről ma délben a CNN számolt be, ahol továbbra is figyelemmel kísérik a sajtos beszámolót.

Fotó ( Wenying Li) és forrás CNN