
- A Nemzeti Kulturális Alap titkos kollégiumában gyakorlatilag kampánycélokra osztottak pénzt.
- Mindeközben az NKA egyre kevésbé látta el azokat a feladatokat, melyekre eredetileg létrejött.
- Hankó Balázsból bűnbak lehet, de ez a történet jóval az ő színre lépése előtt kezdődött.
Az április 12-én hatalmasat bukó Orbán-kormány vereségének egyik, ha nem a legfőbb oka az egész rezsim lételemét jelentő korrupció volt. Éppen ezért a választást követően elvárás is volt, hogy végre derüljön fény ezekre az ügyekre, és el is kezdtek potyogni azok a bizonyos csontvázak a szekrényből. Az egyik legnagyobb figyelmet azonban egy olyan ügy kapja jelenleg, amely volumenét tekintve eltörpül a Fidesz igazán nagy botrányai mellett, hiszen a Nemzeti Kulturális Alap 790-es kollégiumában (hivatalos nevén a Kiemelt Kulturális Programok Ideiglenes Kollégiuma) kiosztott 17 milliárd forint aprópénz például a Mészáros-birodalom gyarapodásához képest, szimbolikus jelentősége mégis óriási, hiszen tűpontosan világít rá a rendszerszintű klientúraépítés és a kulturális szféra politikai megszállásának módszertanára.
Az ügy egyértelműen felveti Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszter, egyben az NKA elnökének felelősségét, mivel az ő jóváhagyása és irányítása mellett jöhetett létre az a döntéshozatali mechanizmus, amely kizárólag politikai lojalitás alapján csatornázott közpénzmilliárdokat a kormányközeli holdudvarhoz. A miniszter felelőssége megkerülhetetlen abban is, hogy az NKA eredeti, a kulturális sokszínűséget támogató küldetése ma már csak nyomokban érhető tetten. De miközben Hankó kezét lassan a fideszes hátország is kezdi elengedni, elég egyértelmű, hogy túl egyszerű lenne a miniszterre kenni az egészet.
Pláne, hogy az NKA már az elődei alatt is folyamatosan veszített szakmai autonómiájából, és fokozatosan a kormányzati akarat végrehajtó eszközévé silányult. A folyamat már jóval Hankó kinevezése előtt megkezdődött: a kuratóriumok feltöltése a Fideszhez valamilyen módon kötődő delegáltakkal, a döntési jogkörök központosítása és a szakmai szervezetek vétójogának megnyirbálása mind-mind azt a célt szolgálta, hogy a kultúra finanszírozása ne minőségalapú, hanem lojalitásalapú legyen. Így a mostani botrány sem egyszeri kisiklás, hanem egy évek óta épülő rendszer törvényszerű következménye.








