A Dioscorea melanophymát majdnem száz évvel ezelőtt, 1908-ban írta le először David Prain skót és Isaac Henry Burkill angol botanikus, azóta pedig nem sok figyelmet fordítottak rá – egészen idáig, egy nemzetközi kutatócsapat ugyanis rájött, hogy a növény egészen sajátos trükköket alkalmaz a szaporodáshoz. A jamszgyökérfélék családjához tartozó növény látszólag étvágygerjesztő sötét színű bogyókat hoz, de mint egy tegnap megjelent tanulmányból kiderült, ezek egyáltalán nem bogyók.

A D. melanophyma ugyanis ivartalanul szaporodik, a bogyónak kinéző valamik pedig valójában sarjgumók, amelyek a bogyóálca hatására jóval messzebb jutnak az eredeti növénytől, mint ha csak egyszerűen leesnének róla. A növény termését 22 madárfaj fogyasztja, az álca pedig olyan jól sikerült, hogy még a botanikusokat is átverte: Kao Csen, a Kunmingi Botanikai Intézet biológusa és társai 2019-ben találtak rá a bogyókra, és csak később jöttek rá, hogy ezek nem tartalmaznak magot, és valójában sarjgumók. Mivel ezek rendszerint kevésbé élénk színűek vagy fehérek, és nem hasonlítanak a bogyókra, Kao és társai úgy döntöttek, hogy megfejtik, miért alakultak ilyenné.

Tökéletes trükk

A botanikusok először feltérképezték a jamsz környezetét, és 15 olyan növényfajt találtak, amelyek termése hasonlított a D. melanophymáéhoz. Ezután kameracsapdákat helyeztek el a növénynél, és három éven keresztül figyelték, hogy milyen madarak látogatják. A korábban említett 23 madárfaj közül leggyakrabban a barnamellű bülbül (Pycnonotus xanthorrhous) fogyasztott a bogyókból, leginkább abban az időszakban, amikor a valódi bogyók már kevésbé hozzáférhetőek.

A sarjgumók általában gyorsan, fél órán belül áthaladnak a madár szervezetén, és a legtöbb esetben nem esik különösebb bántódásuk, így akár 750 méteres távolságra is eljutnak a kiindulási pontjuktól. Mivel a madarak nem tudják megemészteni a sarjgumókat, ők nem járnak jól az üzlettel, de a növény igen: a kutatók szerint a sarjgumók a madarak számára megkülönböztethetetlenek a valódi bogyóktól.

Forrás