A 20. század elején a ruandai-ugandai határvidéken egy karizmatikus női médium, Muhumusa fellázadt a gyarmati hatalom ellen. A brit adminisztráció számára az ő személye nem pusztán politikai fenyegetést jelentett. Inkább egy olyan jelenség volt, amit nehéz volt kategorizálni: egyszerre képviselt egy vallási mozgalmat, a politikai ellenállást és a boszorkányságot.

A történeti források Muhumusa személyazonosságával kapcsolatban nem egységesek, a politikai háttér azonban könnyen rekonstruálható. Rwabugiri király 1895-ös halálát követően hatalmi vákuum alakult ki, amelyet az 1896-os puccs zárt le. Nem sokkal ez után tűnt fel Muhumusa vallási vezetőként. Egy 18. századi királynő, Nyabinghi médiumának tartották, akinek meggyilkolását természeti csapások követték. A jelenségeket a közösség akkor Nyabinghi bosszújaként értelmezte, Muhumusa pedig ezt a spirituális tekintélyt politikai célokra használta fel.

Az észak-ruandai közösségek támogatásával kihívást intézett Musinga király (1883-1944) uralma ellen. Hadsereget szervezett, felkeléseket indított, és azt állította, hogy fia az igazi törvényes trónörökös. Követőit még arra is felszólította, hogy az adót ne a királyi udvarnak, hanem neki fizessék. A király a német gyarmati hatóságokhoz fordult segítségért, akik 1908-ban letartóztatták Muhumusát. A vád boszorkányság volt. Muhumusa három évvel később megszökött a fogságból, és északra menekült, ahol már nemcsak a ruandai hatalom, hanem a térség felett osztozkodó német és brit gyarmatosítók ellen is szervezkedni kezdett. Gyarmatosításellenes fegyveres mozgalmat hirdetett, és azt állította, hogy Nyabinghi megvédi követőit, az európaiak golyói pedig vízzé válnak. Ez a hit egyszerre adott morális felhatalmazást és pszichológiai védelmet a túlerővel szemben.

A felkelés azonban rövid életűnek bizonyult. A német és brit erők 1911 szeptemberében közös akcióban bekerítették Muhumusa csapatait, majd egy rövid összecsapás után őt is elfogták. Kampalába vitték, ahol házi őrizetben tartották egészen 1945-ben bekövetkezett haláláig.

Muhumusa története jól példázza, hogy a gyarmatosítás korában a vallási mozgalmak nem csupán spirituális szerepet töltöttek be, hanem gyakran a politikai ellenállás eszközeivé is váltak.

Nem puszta babona

A Boszorkányság és varázslás Kelet-Afrikában (E.H. Middleton, John & Winter: Witchcraft and Sorcery in East Africa – 1963) című antropológiai tanulmánykötet a kelet-afrikai társadalmak boszorkánysághoz és mágiához való viszonyát vizsgálja. Elsősorban azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy ezek a hiedelmek milyen társadalmi funkciót töltenek be. A szerzők ruandai, ugandai, kenyai és tanzániai közösségek példáin keresztül azt látták igazolva, hogy a boszorkányság a társadalmi kapcsolatok értelmezésének egyik alapvető kerete, ami olyan helyzetekben válik különösen fontossá, amikor a közösség tagjai megmagyarázhatatlannak vagy igazságtalannak érzik a velük történő eseményeket. Ide tartoznak a betegségek, a természeti csapások, a váratlan halálesetek, a terméketlenség vagy akár a gazdasági kudarcok.

A könyv különbséget tesz a veleszületett, sokszor tudattalan rosszindulatként értelmezett „witchcraft”, illetve a tudatosan alkalmazott mágikus praktikákat jelentő „sorcery” között.

Middleton és Beattie kötete azért vált meghatározó munkává az antropológiai irodalomban, mert szakított azzal a gyarmati szemlélettel, amely a boszorkányságot puszta babonának vagy irracionális hitnek tekintette. Ehelyett azt mutatta meg, hogy a boszorkányságba vetett hit egyszerre működik félelemkeltő erőként és közösségi kontrollmechanizmusként. A kötet máig alapműnek számít a boszorkányság társadalomtudományi értelmezésében. Miközben a 21. századi Európában a boszorkányságot sokan irracionális maradványnak tekintik, az olyan antropológiai klasszikusok, mint a Boszorkányság és varázslás Kelet-Afrikában már a 20. században kimutatták, hogy a helyi mágiának praktikus oldala is van:

• betegségek okát magyarázza

• társadalmi feszültségeket tesz értelmezhetővé

• morális rendet teremt.

A modern Kelet-Afrikában a boszorkányság azonban egyre inkább iparággá vált. Egy, a kenyai Machakos megyében végzett kutatás (pdf) kimutatta, hogy a boszorkány orvosok (witch doctors) olyan tudatos nyelvi stratégiákkal dolgoznak, amivel saját ügyfélkört építenek, és ennek az ügyfélkörnek egyedi szolgáltatásokat (gyógyítás, jóslás, ártáselhárítás) kínálnak.

Ez a rendszer meglepően hasonlít a modern szolgáltatóiparra – csak éppen spirituális keretek közt működik –, holott korábban az volt a feltételezés, hogy a modernizáció kiszorítja a mágikus gondolkodást. A kelet-afrikai adatok ennek épp az ellenkezőjét mutatják, és talán nem is az számít, hogy a boszorkányság valós-e, hanem az, hogy valós következményei vannak.

Az egyik legkülönösebb személyes tanítás, amiben Kelet-Afrikában részesültem, az volt, hogy az alsónemünket és a zokninkat, amik közvetlenül érintkeznek a testünkkel, soha nem adhatjuk oda másnak mosásra, mert ez a két ruhafajta, amivel a legkönnyebb rontást adni az embernek. A kisgyerekek már 3-4 éves kor körül maguk mossák ezeket az intim ruhadarabokat, még most, a 21. században is.

Közvetlen ismerőseim és barátaim pedig egészen különös történeteket meséltek.

T. története

Egy lány ismerősömmel esett meg, hogy elhagyta a fiúját, aki egy nagyon híres nigériai boszorkánymester volt, akinek sikerült megszereznie a lány bugyiját. Egy olyan bugyit, amiben egy vércsepp is volt. Ez a két elem együttesen nagyon fokozta a varázslat hatását, aminek az lett az eredménye, hogy a lány egyfolytában vérezni kezdett, és csak a kórházban tudták megmenteni az életét.

P. története

A környékünkön egy feleség észrevette, hogy a férje egy fiatalabb lánnyal csalja meg. A megcsalt asszony azonnal boszorkányhoz fordult, aki olyan különleges átkot tett a másik nőre, hogy a bőre elkezdett bűzleni. Egy idő múlva olyan rohadó halszagot árasztott, hogy rendszeresen ellepték a testét a legyek. Nem tudom, hogy mi lett vele a későbbiekben, mert messzire költözött a körzetünkből.

C. története

Egyszer egy boszorkánnyal jártam, de hamar vége lett a kapcsolatunknak. Az új barátnőm egy nap arról panaszkodott, hogy hiányzik egy pulóvere, amit a ház elé akasztott ki száradni. Tudtam, hogy az előző barátnőm lopta el, és azt is tudtam, hogy vissza kell szereznem. Meglátogattam az exemet és eltereltem a figyelmét, hogy legyen időm megkeresni a szobájában a pulóvert. Megtaláltam! Visszaloptam, és így megmenekült az aktuális kedvesem.

B. története

Nem tudjuk pontosan, hogy milyen konfliktussal kezdődött, de egyszer csak eltűnt az apám pénisze. Ez abszurdul hangzik, de a saját szememmel láttam, hogy hiányzik! Olyan volt, mintha visszahúzódott volna a testébe. Tudtuk, hogy csakis egy nagy erejű boszorkány okozhatta ezt, ezért sok pénzért felbéreltünk egy másik boszorkányt, aki kétheti varázslással tudta csak visszaadni apám péniszét.

(A neveket azért nem tüntetem fel, mert minden adatközlő azt kérte, hogy a neve ne szerepeljen a cikkben, és ne lehessen visszakövetni a személyét, mert nem szeretné magára haragítani a boszorkányokat.)

A boszorkánysággal kapcsolatos esetek sokszor a hírekbe is bekerülnek. 2023-ban Tanzániában, Tabora régióban öt idős nőt öltek meg, mert a közösség boszorkánynak tartotta őket. A hatóságok az eset után 32 embert vádoltak meg gyilkossággal. A boszorkányságba vetett hit Ugandában is gyakran kapcsolódik a hagyományos gyógyítókhoz (witch doctor), akik szerelmi varázslatot vagy szerencsefordítást ígérnek. Időnként azonban gyermekáldozatokkal kapcsolatos büntetőügyek is előkerülnek: 2025-ben például két önjelölt varázslót tartóztattak le egy 13 éves fiú feltételezett rituális meggyilkolása miatt az ugandai Jinja városában.

Úgy tűnik, hogy a kelet-afrikai boszorkányság nem egzotikus folklór, hanem kortárs társadalmi technológia. Ha pedig meg akarjuk érteni, mi történik ezekben a társadalmakban a politikától a gazdaságig, nem kerülhetjük meg azt a kérdést, ami annak idején a gyarmati hivatalnokokat is zavarba hozta: mi van, ha ezek a láthatatlan erők nem babonák, hanem a társadalmi valóság részei?

A szerző újságíró, a Tilos Rádió műsorvezető-szerkesztője. Ruandában dolgozik önkéntesként.

Forrás