A mesterséges intelligencia robbanásszerű fejlődésével jogosan merül fel a kérdés: mi lesz a sorsa az olyan tudományos megmérettetéseknek, amelyek a hosszas, elmélyült gondolkodást és kreatív problémamegoldó képességet helyezik előtérbe? Itt nem a szigorú időkorlátos tantermi vizsgákra és zárthelyikre gondolok, hanem azokra a kihívásokra, ahol a diákoknak napok vagy hetek állnak rendelkezésre egy-egy probléma vagy feladatsor kidolgozására – mint amilyenek a középiskolásokat megmozgató KöMaL-pontversenyek vagy az egyetemistáknak kiírt patinás tíz napos problémamegoldó versenyek, mint az 1949 óta megrendezett Schweitzer Miklós Matematikai Emlékverseny vagy az 1970 óta megrendezett Ortvay Rudolf Fizikai Problémamegoldó Verseny.

Amikor egy fejlett nyelvi modell már másodpercek alatt vezet le komplex differenciálegyenleteket, vagy ír meg komplett fizikai szimulációkat, ezek a hagyományos, papír-ceruza alapú elméleti versenyek komoly egzisztenciális válsággal néznek szembe. Idén oda jutottunk, hogy a legkorszerűbb modellek már szinte az összes ilyen versenyen kitűzött matematikai és fizikai problémát képesek megugrani. A feladatírók és javítók így duplán nehéz helyzetbe kerültek: egyrészt iszonyú nehéz lett olyan, az AI számára kihívást jelentő problémát kitalálni, aminek megoldását egy kreatív és tehetséges diáktól el lehet várni, másrészt az értékelésnél is egyre reménytelenebb kibogozni. Hol ér véget a diák tudása, és hol kezdődik a gép hozzájárulása? Így aztán ezeknek a versenyeknek az eredeti szellemiségük és céljuk vész el, mert ilyen formában már nem alkalmasak az önálló kompetenciák fejlesztésére és megmérettetésére.

Pontosan ebben a megváltozott helyzetben éledt újra nyolc év kihagyás után a NYIFFF (Nyílthelyi Fifiqs Fiziqs Feladatok), ami az AI korában aktuálisabb, mint valaha! Ezen a versenyen a diákok csapatokban dolgoznak: nem elvont, papírízű problémákat oldanak meg egy íróasztal felett görnyedve, hanem kiviszik a fizikát a valós térbe, nem is akármilyen helyre, hanem ha kell, akár a Balatonba. A szervezők eleve olyan feladatokban gondolkodtak, ahol egyáltalán nem baj, ha a versenyzők a mesterséges intelligenciához nyúlnak segítségért egy-egy elméleti kérdésnél, a megoldást ugyanis a valóságban meg is kell építeni, ki kell mérni, és működésbe kell hozni. Egy nyelvi modell pedig (egyelőre) nem tud megfogni egy csavarhúzót, nem érzi a súlypontot, és nem képes a semmiből vagy épp a rendelkezésre álló limlomokból működő gépezetet eszkábálni – márpedig itt pontosan erre volt szükség.

A múlt hétvégén a csodálatos hangulatú Szigligeten lezajlott tábor tökéletesen igazolta, hogy erre a fajta kézzelfogható kihívásra óriási szükség van. A résztvevő diákok – főleg ELTE-s és BME-s fizikusok és matematikusok – láthatóan hihetetlenül élvezték ezt a nyílthelyi kihívást. Bár az időjárás kifejezetten zord arcát mutatta, a benti alkotó energiákat ez egyáltalán nem vetette vissza. A legkellemesebb meglepetés azonban az volt, hogy a csapatok jelentős részének eszébe sem jutott AI-t használni, annyira beszippantotta őket a közös kísérletezés és a valós problémákkal való küzdelem, hogy a képernyők helyett a szigetelőszalag, cérnák, lufik, mécsesek és a fizika makacs törvényszerűségei vették át a főszerepet. Itt derült ki igazán, hogyan vérzik el egy elméletben tökéletes terv a súrlódás miatt, és hogyan lehet egy jó ötlettel megváltani a világot.

Hogy ti is belekóstolhassatok ebbe a különleges atmoszférába, a mai rovatban a NYIFFF egyik esti játékos gyorsasági versenyének egy feladványát hoztam el. Ha sikerül megoldanod, ne habozz, add fel másnak is a feladványt, hiszen egy alma és néhány pálcika szinte bármelyik konyhában akad.

298. feladvány: Saslikpálcák egyensúlyozása

Vegyünk elő tíz darab saslikpálcát vagy hurkapálcát. Az egyiket szúrjuk egy almába, hogy függőlegesen meg tudjuk állítani az asztalon. A feladat az, hogy a másik kilenc pálcát helyezzük fel az oszlop tetejére, de úgy, hogy csak egyetlen pálca érhet hozzá az oszlophoz. Természetesen egyik pálca sem érintheti az asztalt és semmi mást, csak egymást, tehát egyensúlyozzunk kell a kilenc pálcát az oszlop tetején!

Próbálj hálót fonni!

Az első feladat egy összetartó szerkezet megépítése a kilenc pálcikából, a második feladat pedig az egyensúlyozás. Ez utóbbi miatt fontos, hogy a szerkezet tömegközéppontja környékén legyen pálca, amin a szerkezet megtámasztható, azaz az oszlop tetejére helyezhető. Egy lehetséges megoldást látható alább. Ha neked van más megoldásod, ne habozz, küld be a megoldásodról készült fotót, és NYIFFF pólót nyerhetsz!

Ha szereted a fejtörőket, tekintsd meg korábbi feladványainkat is! Ha megjegyzésed lenne, vagy feladványt javasolnál, írj az eszventura@qubit.hu e-mail címre! Ha pedig tetszik a rovat, ezt a Vendégkönyvben kifejezésre juttathatod.

Az Ész Ventura feladványügyi rovat gazdája: Gáspár Merse Előd fizikus, kognitív kutató, társasjáték-fejlesztő és bűvész.

Forrás